Útban az ügyészállam felé?

Amennyiben Ludovic Orban feljelentésének következményei lesznek, akkor számítani lehet arra, hogy az összes politikai vita az igazságszolgáltatás útján oldódik majd meg.

Gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy ez iszonyatos precedenst fog teremteni. Még három nap sem telt el, és Florin Cîţu liberális (PNL) szenátor azt mondta, hogy ha a kormány felszámolja a II. nyugdíjpillért, akkor bűnvádi feljelentést tesz a kormány tagjai ellen. Most félretesszük azt, hogy elégedetlensége jogos-e (felszámolásról, ideiglenes felfüggesztésről vagy valami másról van szó?), mert így nyilvánvalóbb, hogy amint megnyílik ez az út, arra minden egyes esetben rá fognak lépni.

Ez az amúgy is rozoga demokrácia teljes felszámolása.

Az ügyészből (hiszen a politikai kapcsolat már a bíróig ki van jelölve) elsőrangú politikai szereplővé válik, aki az alkotmányos egyensúlyhoz tartozó legkényesebb ügyekben is dönteni fog. Arra gondolhatnánk, hogy az izraeli nagykövetség esetében egy alkotmányos természetű konfliktusról van szó a kormány és az elnök között, de még mielőtt befejeznénk a gondolatunkat, akármelyik ügyész (és a szálakat húzogató számára minél akármelyikebb, annál jobb) eldönthetné, hogy kinek van igaza. És ezt a kérdéskör teljes figyelmen kívül hagyásával és bármilyen érv semmibe vételével megteheti majd.

És nem lenne jó, ha az ügyészek döntenének a politikában?

Az az érzésünk, hogy a mai Romániában máris túl sokan válaszolnának igennel erre a kérdésre, sőt, szerintük az országot teljesen az ügyészek kezére kellene adni, ahogy azt azok sugallják, akik a pártokban nem bízva bejelentették, hogy a „DNA-ra szavaznak” (DNA = Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.). Persze, csak szójáték volt, de csak félig, hiszen különben nem lehettünk volna tanúi annak az epizódnak, amikor a DNA ügyészei vizsgálatot indítottak azzal kapcsolatosan, ahogy a kormány tagjai elfogadtak egy sürgősségi rendeletet, és tették ezt egy csomó tüntető tapsa közepette. A DNA becsületére válik, hogy a nyomozást még egy alkotmánybírósági döntés megszületése előtt leállították, ami azt bizonyítja, hogy azért még mindig létezik a ráció cenzúrája. Végső soron továbbra is a hatalmi ágak szétválasztása marad a demokrácia legfontosabb eredménye. Egy politikusnak nincs joga leállítani egy nyomozást, de egy ügyész sem torzíthat el egy politikai döntést.

Azt fogják ellenvetéskent felhozni, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a formának, mint a tartalomnak. De legyünk annak tudatában, hogy ha egyszer létrejön a precedens, akkor semmi sem szab majd gátat annak, hogy

minden alkalommal félreállítsák a kormány tagjait, amikor valamilyen érdek megköveteli.

Ám a sors változékony, és erős – eljárási szabályok és fair play által irányított – intézmények nélkül egy „igazságosztó” manőver mai haszonélvezői egyszer annak áldozataivá válnak. Menekvési lehetőség nélkül bekerülnek majd az önkény és visszaélés ördögi körébe.

Ludovic Orban ráadásul még a tartalmat illetően is súlyosan téved. De erről már beszéltünk. Az „európai”, nevezetesen Németország és Franciaország politikáját követi vakon, melyeknek egyértelműen más érdekeik vannak a Közel-Keleten, mint Romániának. Akármennyire is jó barátja lennénk Németországnak, nem tehetünk úgy, mintha nem látnánk, hogy a Berlin és Washington között növekvő veszélyes távolság – amiért nemcsak az amerikaiak hibásak – afelé szorítja Romániát, hogy átvegye a kezdeményezést és szorosan nyomon kövesse az események alakulását. Hiszen

sokkal rosszabb, ha semmibe vesznek és legyintenek ránk (mint aki „hivatalból” mindig „igent” mond),

mint ha sok bírálatot váltunk ki és a figyelem középpontjában állunk.

Eddig örökké a kérdés lényegéről és a történelmi lelkiismeretről beszéltünk, mely elvárná a világtól, hogy Izrael állam fővárosaként ismerje el Jeruzsálemet, de a közvetlen érdekek is azt sugallják Romániának, hogy ne maradjon passzív és álljon elébe a most körvonalazódó eseményeknek. Akármit mondanak a nyugat-európai kommentátorok, az AEÁ szerepe növekedni fog és az európaiak – lassan-lassan – rákényszerülnek majd az új valóság tudomásul vételére.

Ahelyett, hogy alkotmányossági féltékenységi pozíciókba barikádozná el magát,

Iohannis elnöknek nyíltan élére kellene állnia ennek a politikának, hiszen a német politikával meglévő kapcsolatai révén megtehetne valamit, ami nemcsak Romániának, de – miért ne?! – Németországnak is hasznos, mely ráébredhetne, hogy az Oroszországgal meglévő kapcsolat nem képes kompenzálni a szakítást Amerikával. A románok csak így, bátorsággal és kezdeményezéssel érhetnék el, hogy egyszer majd számítsanak.

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.