A Haaretzben, az egyik legfontosabb izraeli kiadványban a következő címmel jelent meg cikk: Románia az Európai Uniót semmibe véve nagykövetsége Jeruzsálembe költöztetését javasolja. A hír, különben, szinte mindenhol megjelent az izraeli sajtóban, több nyelven is.
Csakhogy Románia „kétfejű”. A kormány és az elnök az utóbbi két évtizedben túl sokszor húztak eltérő irányba, blokkolva Románia külpolitikáját, amikor éppenséggel nem kompromittálták azt teljesen. Ezért az izraeli sajtó lelkesedése, sajnos, egy kicsit elhamarkodott.
Románia kormányának olyan reakciója volt, mely
szakít a román diplomácia low profile hagyományával és mely – ritka bátorsággal – egy sok szempontból jól megalapozott álláspontot vállal,
a nagykövetség Tel Avivból Jeruzsálembe költöztetését javasolva. Most már ismert, a Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetője, Liviu Dragnea személyesen ismertette ezt a döntést csütörtök este, az Antena 3-nak adott egyik interjújában.
Az biztos, hogy ez a gesztus szembeszegül az EU hivatalos politikájával, mely nemcsak nem helyeselte Donald Trump elnök az AEÁ nagykövetségének Jeruzsálembe költöztetésére vonatkozó javaslatát, de – sajnálatos módon – támogatta az amerikai álláspontot elítélő ENSZ-határozatot. Ahogy akkor is írtuk, úgy tűnik, Nyugat-Európa és Amerika liberális változata – a „politikailag korrekt” diskurzuson túlmenően – semmilyen tényleges megértésre sem képes a zsidók Izrael államhoz való kötődése iránt. A helyzet jóval túlmutat a pillanatnyi politikai konjuktúrán, olyan szemléletbeli különbséget írva le, mely az utóbbi fél évszázadban egyre inkább elmélyült.
A Nyugat demokráciái általában véve egyre kevésbé tűnnek érzékenynek a hagyomány továbbadása és a történelmi szál konzisztenciája,
illetve ebben a külön esetben egy elvitathatatlan identitás fogalmai közepette értelmezett zsidó állam létezése iránt.
Nem véletlen, hogy az amerikai kezdeményezés ellen határozott hangon felszólaló politikusok elsősorban a baloldal politikai hagyományában felnőtt szociáldemokrata vagy volt kommunista (természetesen a nyugati változata) emberek voltak, illetve az amerikai értelmezés szerinti liberálisok abból a családból, melyhez Macron elnök is tartozik.
És nem lehet véletlen, hogy
Európa nyugati felén egyre gyorsabb léptekkel tér vissza az antiszemitizmus,
holott ezt nem mindenki hajlandó elismerni. Szigorúan a közelmúltnál maradva, pont Németország fővárosában, Berlinben egy kipát viselő fiatalt egy másik fiatal bántalmazott egy szíjjal, miközben sértő hangon a „yahudi” kifejezést használva, ami arabul zsidót jelent. De tavaly, márciusban, Párizsban Sarah Halimit, egy hetvenes éveiben járó zsidó nőt gyilkolt meg egy fiatal, aki állítólag azt mondta, hogy egy „seitánt” ölt meg, ami arabul sátánt jelent. Igaz, hogy az ügyészség szerint nem az antiszemitizmus volt a motiváció, de Emmanuel Macron elnök az egyre nyugtalanabb zsidó közösség aggodalmainak elébe menve azt kérte, hogy ezt a szempontot is vegyék figyelembe.
Az a gond, hogy a nyugati közvélemény, melyet
kitartóan arra neveltek, hogy iktassa ki szóhasználatából és gondolkodásából a „rasszizmust”,
éppen azért hajlamos kerülni az antiszemitizmus vádját, mert az arab és iszlám családokból származó személyekre vonatkozik. A szimbolikus vagy tettleges, néha gyilkos agressziókat nem az úgynevezett „de souche franciák”, nem a Nemzeti Fronthoz („szélsőjobboldalhoz”) tartozók követik el, hanem az iszlamizált lakótelep „népies” világából származók. Márpedig az antiszemitizmussal kapcsolatos „nem látok–nem hallok” viselkedés teszi a nyugatiakat egyre érzéketlenebbé az zsidó kérdéskörrel és elzárkózóbbá a Jeruzsálemmel kapcsolatos követeléssel szemben.
Visszatérve a kiindulási ponthoz, a Haaretz újság téved, amikor azt feltételezi, hogy Romániának – ahogy az normális lenne – egységes politikája lett, hiszen Iohannis elnök nyíltan szembeszállt a kormány döntésével és
egy tökéletesen európai megfelelési álláspontot adott elő dicstelenül:
„Románia elnöke megerősíti a tényt, hogy hazánk Jeruzsálem állam státuszára vonatkozó álláspontja továbbra is összhangban van az ENSZ Biztonsági Tanácsa és az ENSZ Közgyűlése ezzel kapcsolatos határozataiban rögzítettekkel.” Az elnök túlságosan könnyedén tekint el attól, hogy Románia ENSZ-képviselője tartózkodott, következésképpen nem magától értetődő, hogy Románia álláspontjának miért kellene „összhangban lévőnek maradnia”.
Nem hagyjuk figyelmen kívül, hogy ezeknek az álláspontbeli különbségeknek olyan belpolitikai vetületei vannak, melyeket nem tehetünk félre, de ha a fő témánál maradunk, Iohannis elnök elszalasztja az alkalmat, hogy megtámogassa a román diplomácia emancipációját, valamint a kiemelését a megkülönböztethetetlenségből és jelentéktelenségből.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.