Az amerikai liberálisok, Nyugat-Európa... és Klaus Iohannis román elnök a politikai korrekt dumán kívül képtelen megérteni a zsidók Izrael államhoz való kötődését.
A Haaretzben, az egyik legfontosabb izraeli kiadványban a következő címmel jelent meg cikk: Románia az Európai Uniót semmibe véve nagykövetsége Jeruzsálembe költöztetését javasolja. A hír, különben, szinte mindenhol megjelent az izraeli sajtóban, több nyelven is.
Csakhogy Románia „kétfejű”. A kormány és az elnök az utóbbi két évtizedben túl sokszor húztak eltérő irányba, blokkolva Románia külpolitikáját, amikor éppenséggel nem kompromittálták azt teljesen. Ezért az izraeli sajtó lelkesedése, sajnos, egy kicsit elhamarkodott.
Románia kormányának olyan reakciója volt, mely
a nagykövetség Tel Avivból Jeruzsálembe költöztetését javasolva. Most már ismert, a Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetője, Liviu Dragnea személyesen ismertette ezt a döntést csütörtök este, az Antena 3-nak adott egyik interjújában.
Az biztos, hogy ez a gesztus szembeszegül az EU hivatalos politikájával, mely nemcsak nem helyeselte Donald Trump elnök az AEÁ nagykövetségének Jeruzsálembe költöztetésére vonatkozó javaslatát, de – sajnálatos módon – támogatta az amerikai álláspontot elítélő ENSZ-határozatot. Ahogy akkor is írtuk, úgy tűnik, Nyugat-Európa és Amerika liberális változata – a „politikailag korrekt” diskurzuson túlmenően – semmilyen tényleges megértésre sem képes a zsidók Izrael államhoz való kötődése iránt. A helyzet jóval túlmutat a pillanatnyi politikai konjuktúrán, olyan szemléletbeli különbséget írva le, mely az utóbbi fél évszázadban egyre inkább elmélyült.
illetve ebben a külön esetben egy elvitathatatlan identitás fogalmai közepette értelmezett zsidó állam létezése iránt.
Nem véletlen, hogy az amerikai kezdeményezés ellen határozott hangon felszólaló politikusok elsősorban a baloldal politikai hagyományában felnőtt szociáldemokrata vagy volt kommunista (természetesen a nyugati változata) emberek voltak, illetve az amerikai értelmezés szerinti liberálisok abból a családból, melyhez Macron elnök is tartozik.
És nem lehet véletlen, hogy
holott ezt nem mindenki hajlandó elismerni. Szigorúan a közelmúltnál maradva, pont Németország fővárosában, Berlinben egy kipát viselő fiatalt egy másik fiatal bántalmazott egy szíjjal, miközben sértő hangon a „yahudi” kifejezést használva, ami arabul zsidót jelent. De tavaly, márciusban, Párizsban Sarah Halimit, egy hetvenes éveiben járó zsidó nőt gyilkolt meg egy fiatal, aki állítólag azt mondta, hogy egy „seitánt” ölt meg, ami arabul sátánt jelent. Igaz, hogy az ügyészség szerint nem az antiszemitizmus volt a motiváció, de Emmanuel Macron elnök az egyre nyugtalanabb zsidó közösség aggodalmainak elébe menve azt kérte, hogy ezt a szempontot is vegyék figyelembe.
Az a gond, hogy a nyugati közvélemény, melyet
éppen azért hajlamos kerülni az antiszemitizmus vádját, mert az arab és iszlám családokból származó személyekre vonatkozik. A szimbolikus vagy tettleges, néha gyilkos agressziókat nem az úgynevezett „de souche franciák”, nem a Nemzeti Fronthoz („szélsőjobboldalhoz”) tartozók követik el, hanem az iszlamizált lakótelep „népies” világából származók. Márpedig az antiszemitizmussal kapcsolatos „nem látok–nem hallok” viselkedés teszi a nyugatiakat egyre érzéketlenebbé az zsidó kérdéskörrel és elzárkózóbbá a Jeruzsálemmel kapcsolatos követeléssel szemben.
Visszatérve a kiindulási ponthoz, a Haaretz újság téved, amikor azt feltételezi, hogy Romániának – ahogy az normális lenne – egységes politikája lett, hiszen Iohannis elnök nyíltan szembeszállt a kormány döntésével és
„Románia elnöke megerősíti a tényt, hogy hazánk Jeruzsálem állam státuszára vonatkozó álláspontja továbbra is összhangban van az ENSZ Biztonsági Tanácsa és az ENSZ Közgyűlése ezzel kapcsolatos határozataiban rögzítettekkel.” Az elnök túlságosan könnyedén tekint el attól, hogy Románia ENSZ-képviselője tartózkodott, következésképpen nem magától értetődő, hogy Románia álláspontjának miért kellene „összhangban lévőnek maradnia”.
Nem hagyjuk figyelmen kívül, hogy ezeknek az álláspontbeli különbségeknek olyan belpolitikai vetületei vannak, melyeket nem tehetünk félre, de ha a fő témánál maradunk, Iohannis elnök elszalasztja az alkalmat, hogy megtámogassa a román diplomácia emancipációját, valamint a kiemelését a megkülönböztethetetlenségből és jelentéktelenségből.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
A magyar kormány semmilyen elszigetelést, retorziót nem támogat Romániával szemben – jelentette ki pénteken Orbán Viktor.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Önkénteseket jelentkezését várják homokzsákok rakásához Alsósófalván, ahol a vízügyi hatóságok a rét elárasztása mellett döntöttek a paradji sóbánya megmentése érdekében – számolt be Facebook-oldalán a Sóvidék Televízió.
A megismételt romániai elnökválasztás első fordulójának eredménye sokkolta a pénzpiacot, az egyre fokozódó aggodalmak erős érzelmi reakciókat váltottak ki a befektetők és a megtakarításokkal rendelkező lakosság körében is.
Megerősítette a Székelyhonnak az Országos Sóipari Társaság, hogy csak a Korond-patak érintett mederszakaszának a lebetonozásával menthető meg a parajdi sóbánya a beázásoktól. A rengeteg víz kiszivattyúzásán jelenleg is megfeszített erőkkel dolgoznak.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.