Éppen zajlik a Dragnea Köztársaság intézményesülése. A Dragnea-rezsim Viorica Dăncilă Győzelem-palotabeli megjelenésével képes megszilárdulni, elkerülve a korábbi miniszterelnöki mandátumokat megterhelő feszültségek kockázatát. Viorica Dăncilă hajlandó elmenni a végsőkig. E tekintetben

Liviu Dragnea formális és informális hatalma eléri történelmi maximumát.

A kormányfő a politikai patrónusának akarata által mozgatott tehetetlen mechanizmus.

Az a gyorsaság, mellyel a köztársasági elnök elfogadta Viorică Dăncilă jelölését, elkerülve az alkotmány által biztosított késleltető taktikákhoz való folyamodást, visszatekintve annak a tévedésnek tűnik, melynek hatásai most kezdődnek érződni, mint egy rengéshullám esetén. Drámai a különbség a Grindeanu- és Tudose-korszakokhoz képest. Az államfő mozgástere ezúttal korlátozott, ha nem éppen teljesen nulla. A kormányfő híján van annak a szabad akaratnak, mely lehetővé tenné számára egy önálló személyiség megjelenítését a végrehajtó hatalom szintjén. A Dragnea Köztársaság a Dăncilă-korszakban fokozottan agresszívvé válik, és a politikai és az alkotmányos mechanizmusok újragondolása a mozgatórugói.

Úgy tűnik, a köztársasági elnök végre felfogta, hogy Liviu Dragnea célja jelenleg éppen azokon a területeken kiüresíteni az államfő hatásköreit, melyeken az elnöki befolyást eddig senki sem vitatta: a hírszerző szolgálatok, a főügyészek kiválasztása, a külpolitika.

Az elnöki intézményt minden egyes lépéssel közelebb taszítják az irrelevanciához.

A Dragnea Köztársaság parlamenti oligarchiaként körvonalazódik, mely egy beidomított kormányt használ fel céljai eléréséhez. A Dragnea Köztársaság strómanokon keresztül finomítja a kormányzást, kiiktatva az államfőt az alkotmányos egyenletből. És mindezt anélkül, hogy az alaptörvény módosításához folyamodna.

Liviu Dragnea nagyon is világos tanulságot vont le abból, hogy az USL-s (Szociál-Liberális Szövetség – a szerk.) kormányzatnak nem sikerült módosítani az alkotmányt. Tudatosan kerüli egy általános terv végrehajtását, helyette különálló lemetszésekhez és csonkításokhoz folyamodik. Minden egyes rohammal és minden egyes nyilatkozattal az elnöki intézmény – fokozatos és sebészi pontosságú – kiherélése zajlik.

A kormány és a parlament tökéletes ellenőrzése, legalábbis egyelőre, lehetővé teszi ezeknek a lépéseknek a megtervezését.

Jelentősége van minden megnyitott frontnak. Az Alkotmánybíróság megkeresése a DNA-s (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.) főügyész leváltásának elutasítása ügyében lehetőséget teremthet egy szolgalelkű bíróság számára annak az értelmezési szabálynak a megfogalmazására, mely kiüresítené az államfő ezzel kapcsolatos szerepét, elősegítve a bírói hatalom megszelídítését. Más téren Románia nagykövetsége Jeruzsálembe költöztetésének kezdeményezése, a külpolitikai érveken túlmenően, annak előhírnöke lehet, hogy az elnököt kizárják az egyik alkotmány által biztosított területéről.

Liviu Dragnea stratégiája minden adut felhasznál, amit a mostani vitathatatlan hegemóniája nyújt neki. A hírszerzési közösség profiljának átrajzolásának mániákusan hajtogatott ötlete a politikai rezsim ilyen irányú változása felé vezető lépés lenne.

Iohannis elnök Viorica Dăncilă kijelölése után néhány hónappal kénytelen elfogadni a valóságot.

A most zajló harc nemcsak arról szól, hogy képes lesz-e elnyerni egy második mandátumot, hanem egy olyan rezsim túléléséről vagy de facto eltávolításáról, mely jelentős szerepet biztosít az államfőnek.

A Dragnea Köztársaság, a kiváltságok szupremáciájára és patrónusságra alapított oligarchiaként csakis a teljhatalmát korlátozó akadályok kiiktatásával maradhat fenn. Az elnöki hatáskörök aláásása nem baleset, hanem annak a tervnek a része, melynek az autokrácia romániai bevezetése a célja. A Dragnea Köztársaság a végső ostromra készül.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.