Meg lehet nyugodni. Annyira nem veszélyes a helyzet. Persze azért az ember nem örül, ha ürül a zsebe, és nem azért, mert elköltötte a pénzét.
Ha egy véleményvezér – aki gyakran szerepel tévés vitaműsorokban – azt állítja, hogy a Nemzeti Bank (BNR) inflációt „gyárt”, ez nem jelenti azt, hogy igazat is mond. Különben is csak beszél, érvelés nélkül. Ha ugyanezen ügy kapcsán egy tisztségviselő megharagudott, mert a BNR nem vállalja a felelősséget az inflációért, amely szintén egy érvekkel alá nem támasztott kijelentés, akkor az infláció kialakulásának összetett mechanizmusai közül egy sem indokolja haragját. Ha a közéletben vita zajlik és az egyik tábor azt állítja, hogy a bérek februárban nem nőttek, a másik pedig azt, hogy az infláció felzabálta a bérnövekedést, a statisztikai adatok mindkét tábor állításait megcáfolják.
A legtöbb ár, a kenyérét, a tejét, a húsét és sok más alapélelmiszerekét beleértve, nem hozta izgalomba a fogyasztókat. A 12 hónapra vonatkozó magas, 4,7 százalékos februári érték csak néhány hatósági ár 2017 októberétől érvényes megnövekedésének a hatása.
Mindenekelőtt az üzemanyagok öntöttek olajat a tűzre. Miután két szakaszban, szeptember 15-én és október 1-én újra bevezették a 2017. január 1-én megszüntetett jövedéki adót, az üzemanyagok ára meredeken emelkedni kezdett: 2,19 százalékkal szeptemberben, 3,47 százalékkal októberben, 2,78 százalékkal novemberben, 1,02 százalékkal decemberben és 2,42 százalékkal 2018 januárjában. 2017 októberében elkezdődött egyes földgázzal, elektromos energiával és hőenergiával kapcsolatos hatósági árak láncnövekedése. Mind jóval az átlagos infláció fölött. Ami elkerülhetetlenül hatást gyakorol az általános árakra, amit egész 2018-ban megérzünk majd.
más szóval, hogy a BNR felelős a fogyasztási árak növekedéséért, újra előveszek egy, az infláció kialakulására jellemző példát. 2010 januárjában, amikor Románia belépett a recesszió második évébe, a magas, 1,68 százalékos havi infláció nem a monetáris politika gyengeségéről szólt. A cigaretták, a szesz és az üzemanyagok jövedéki adója fújta fel az inflációs rátát. 2010 júliusában pedig, amikor a havi ráta rendkívül magas, 2,58 százalékos értékre ugrott, ennek oka nem egyéb volt, mint az áfa 5 százalékpontos megemelése. Az egész évre szóló ráta akkor 4,38-ról 7,14 százalékra ugrott. Tizenkét hónapig érezhető volt ennek a növekedésnek a hatása (bázishatás).
A fenti példából is kitűnik, hogy
De a monetáris politika óvatos maradt. Ennek az óvatosságnak a bizonyítéka – akkor és most is – a bankrendszeren belüli likviditás megfelelő kezelése. Hiszen az inflációval folytatott csatájában a BNR sohasem támaszkodott, és most sem támaszkodik egyetlen kártyára. A Központi Bank további néhány kártyával ellensúlyozta a 2018-ban növekvő monetáris politikai kamatot, többek között a bankrendszeren belüli likviditás megfelelő kezelésével.
Ha azonban a több ezer, nyilván csillapított ár közül csak néhány kelti az inflációgerjesztő idegesség benyomását és rontja le a – természetesen súlyozott – általános átlagot, akkor már nem beszélhetünk a szó igazi értelmében vett inflációról? Az Országos Statisztikai Intézet (INS) által április 11-én közzétett statisztikai adatok
Ennek a 2018-as év januárjához való viszonyítás az oka, amikor folytatódott a keresetet megdobó jutalmak, természetben és pénzben adott segélyek biztosítása. Februárban az infláció is csökkenő tendenciát mutatott, alig 0,3 százalékos volt, így nem haraphatott ki a bérnövekedésből.
2016 decembere volt az utolsó negatív éves rátájú hónap: akkor ez mínusz 0,5 százalék volt. Alig egy hónappal később, 2017 januárjától nőni kezdett az éves ráta. És az általunk kívánt mértékig nőtt: szeptemberre 1,8 százalék lett. Vagyis csaknem 2 százalék. A világ összes országában úgy tartják, hogy ezen a 2 százalék körüli szinten optimális az árak mozgása. De ha az infláció 2017 őszétől folytatta a növekedését és októbertől mostanáig tovább növekedett, akkor a Nemzeti Banknak nincs semmilyen oka magára vállalni ezt az inflációs nyomást. A BNR monetáris politikája nem „gyárt” inflációt; csak csillapítja azt.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Merengés az egyéni és közösségi felelősségvállalásról és a romániai gyermekvédelem zátonyairól.
A kampányban a pártok hazudnak, különben nem tudnának választást nyerni. Mit lehet tenni ez ügyben?
A mesterséges intelligencia körül forrongó kultúrharc nem új. Az viszont tény, hogy a Lolita Cercel nevű MI-entitás az első, ami ennyire felkavarta a hazai vizeket. Ugyanis… irtó népszerű.
Hunyadi János és Hunyadi Mátyás vagy Ioan de Hunedoara és Matia Corvinul? Az érintettek nem tudtak volna mit kezdeni ezzel a kérdéssel. Ismét összeültek a történészek az MCC kolozsvári képzési központjában.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.
A Demokratikus Koalíció (DK) az Országgyűlés tavaszi ülésszakának első napján is folytatta a külhoni magyarok szavazata kapcsán megkezdett uszítást. Zsigmond Barna Pál válaszában leszögezte: aki a nemzet ellen fordul, „a történelem szemétdombjára kerül”.
A kolozsvári szépművészeti múzeumban nemrég megnyílt egy kiállítás. Egy újságíró művei lepték el a falakat. Ami önmagában nem baj. A baj az, hogy az ember dilettáns. És a művészeti szakemberek beengedték.
„Lazító robbantásokat” végzett az Országos Sóipari Társaság tavaly májusban a parajdi sóbánya felszíni sórétegében, amikor új medret próbáltak kialakítani a megnövekedett hozamú Korond-patak elterelésére. A robbanások lehetséges hatásáról érdeklődtünk.
A szakadó eső ellenére nagyjából kétszázan gyűltek össze hétfő reggel 10 órakor, a bírósági végrehajtó által küldött kilakoltatási felszólításban szereplő végső időpontban a nagyváradi premontrei templom előtt.
Szorongató helyzettel kell szembenéznie Csákány Lászlónak, a Szemerja-Görgő közbirtokosság elnökének és még sok kollégájának: az évi költségvetést kell előterjesztenie a tagságnak, ami a kifizetendő adók miatt teljesen ellehetetlenült.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Merengés az egyéni és közösségi felelősségvállalásról és a romániai gyermekvédelem zátonyairól.
A kampányban a pártok hazudnak, különben nem tudnának választást nyerni. Mit lehet tenni ez ügyben?
A mesterséges intelligencia körül forrongó kultúrharc nem új. Az viszont tény, hogy a Lolita Cercel nevű MI-entitás az első, ami ennyire felkavarta a hazai vizeket. Ugyanis… irtó népszerű.
Hunyadi János és Hunyadi Mátyás vagy Ioan de Hunedoara és Matia Corvinul? Az érintettek nem tudtak volna mit kezdeni ezzel a kérdéssel. Ismét összeültek a történészek az MCC kolozsvári képzési központjában.