Meg lehet nyugodni. Annyira nem veszélyes a helyzet. Persze azért az ember nem örül, ha ürül a zsebe, és nem azért, mert elköltötte a pénzét.
Ha egy véleményvezér – aki gyakran szerepel tévés vitaműsorokban – azt állítja, hogy a Nemzeti Bank (BNR) inflációt „gyárt”, ez nem jelenti azt, hogy igazat is mond. Különben is csak beszél, érvelés nélkül. Ha ugyanezen ügy kapcsán egy tisztségviselő megharagudott, mert a BNR nem vállalja a felelősséget az inflációért, amely szintén egy érvekkel alá nem támasztott kijelentés, akkor az infláció kialakulásának összetett mechanizmusai közül egy sem indokolja haragját. Ha a közéletben vita zajlik és az egyik tábor azt állítja, hogy a bérek februárban nem nőttek, a másik pedig azt, hogy az infláció felzabálta a bérnövekedést, a statisztikai adatok mindkét tábor állításait megcáfolják.
A legtöbb ár, a kenyérét, a tejét, a húsét és sok más alapélelmiszerekét beleértve, nem hozta izgalomba a fogyasztókat. A 12 hónapra vonatkozó magas, 4,7 százalékos februári érték csak néhány hatósági ár 2017 októberétől érvényes megnövekedésének a hatása.
Mindenekelőtt az üzemanyagok öntöttek olajat a tűzre. Miután két szakaszban, szeptember 15-én és október 1-én újra bevezették a 2017. január 1-én megszüntetett jövedéki adót, az üzemanyagok ára meredeken emelkedni kezdett: 2,19 százalékkal szeptemberben, 3,47 százalékkal októberben, 2,78 százalékkal novemberben, 1,02 százalékkal decemberben és 2,42 százalékkal 2018 januárjában. 2017 októberében elkezdődött egyes földgázzal, elektromos energiával és hőenergiával kapcsolatos hatósági árak láncnövekedése. Mind jóval az átlagos infláció fölött. Ami elkerülhetetlenül hatást gyakorol az általános árakra, amit egész 2018-ban megérzünk majd.
más szóval, hogy a BNR felelős a fogyasztási árak növekedéséért, újra előveszek egy, az infláció kialakulására jellemző példát. 2010 januárjában, amikor Románia belépett a recesszió második évébe, a magas, 1,68 százalékos havi infláció nem a monetáris politika gyengeségéről szólt. A cigaretták, a szesz és az üzemanyagok jövedéki adója fújta fel az inflációs rátát. 2010 júliusában pedig, amikor a havi ráta rendkívül magas, 2,58 százalékos értékre ugrott, ennek oka nem egyéb volt, mint az áfa 5 százalékpontos megemelése. Az egész évre szóló ráta akkor 4,38-ról 7,14 százalékra ugrott. Tizenkét hónapig érezhető volt ennek a növekedésnek a hatása (bázishatás).
A fenti példából is kitűnik, hogy
De a monetáris politika óvatos maradt. Ennek az óvatosságnak a bizonyítéka – akkor és most is – a bankrendszeren belüli likviditás megfelelő kezelése. Hiszen az inflációval folytatott csatájában a BNR sohasem támaszkodott, és most sem támaszkodik egyetlen kártyára. A Központi Bank további néhány kártyával ellensúlyozta a 2018-ban növekvő monetáris politikai kamatot, többek között a bankrendszeren belüli likviditás megfelelő kezelésével.
Ha azonban a több ezer, nyilván csillapított ár közül csak néhány kelti az inflációgerjesztő idegesség benyomását és rontja le a – természetesen súlyozott – általános átlagot, akkor már nem beszélhetünk a szó igazi értelmében vett inflációról? Az Országos Statisztikai Intézet (INS) által április 11-én közzétett statisztikai adatok
Ennek a 2018-as év januárjához való viszonyítás az oka, amikor folytatódott a keresetet megdobó jutalmak, természetben és pénzben adott segélyek biztosítása. Februárban az infláció is csökkenő tendenciát mutatott, alig 0,3 százalékos volt, így nem haraphatott ki a bérnövekedésből.
2016 decembere volt az utolsó negatív éves rátájú hónap: akkor ez mínusz 0,5 százalék volt. Alig egy hónappal később, 2017 januárjától nőni kezdett az éves ráta. És az általunk kívánt mértékig nőtt: szeptemberre 1,8 százalék lett. Vagyis csaknem 2 százalék. A világ összes országában úgy tartják, hogy ezen a 2 százalék körüli szinten optimális az árak mozgása. De ha az infláció 2017 őszétől folytatta a növekedését és októbertől mostanáig tovább növekedett, akkor a Nemzeti Banknak nincs semmilyen oka magára vállalni ezt az inflációs nyomást. A BNR monetáris politikája nem „gyárt” inflációt; csak csillapítja azt.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Meddig engedhetjük meg még magunknak a felelőtlen pazarlást? A jelek szerint többé már nem.
A városi ember hőkupola idején igyekszik felhúzódni a hegyekbe, ha nem kedveli a mediterrán éghajlatot. Ahonnan a helyiek bármit megadnának, ha elmehetnének a világon bárhova.
Románia és a Moldovai Köztársaság egyesüléséről szóló diskurzus felmelegítése alkalmazkodás a megváltozott geopolitikai realitásokhoz.
Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.
Rohamtempóban kellene felgyorsítania az államnak az energiatároló kapacitását, ha nem akar blackoutot a közeljövőben. Románia légtere felől érkező drón robbant fel Bulgáriában, nem messze a határtól.
Románia országos energiarendszere az egyik legnehezebb időszak küszöbén áll.
Egyre több kolozsvári polgárnak szúrja a szemét a Sétatéren immár tizenegyedszerre megszervezett gigafesztivál. Pedig minden remek lenne, ha a városvezetés betartatná a fesztiválos magánvállalkozókkal a minimális szabályokat.
Ideiglenesen 20 százalékkal csökkenti a gázolaj jövedéki adóját 2026. augusztus 16. és 31. között a pénzügyminisztérium – jelentette be csütörtökön Alexandru Nazare pénzügyminiszter.
Miközben a bankok és a nemzetközi sajtó Spanyolországot „Európa gazdasági mozdonyaként” ünnepli, az Ibériai-félszigeten dolgozó román állampolgárok mindennapjai egészen mást mutatnak: tömegesen hagyják el az országot.
Ideiglenesen felfüggesztették egy szentegyházi strand, valamint egy gyimesfelsőloki wellnessközpont működését – számol be az Agerpres. A létesítmények a hiányosságok orvoslása után újra kinyithattak.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Meddig engedhetjük meg még magunknak a felelőtlen pazarlást? A jelek szerint többé már nem.
A városi ember hőkupola idején igyekszik felhúzódni a hegyekbe, ha nem kedveli a mediterrán éghajlatot. Ahonnan a helyiek bármit megadnának, ha elmehetnének a világon bárhova.
Románia és a Moldovai Köztársaság egyesüléséről szóló diskurzus felmelegítése alkalmazkodás a megváltozott geopolitikai realitásokhoz.
Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.