Meg lehet nyugodni. Annyira nem veszélyes a helyzet. Persze azért az ember nem örül, ha ürül a zsebe, és nem azért, mert elköltötte a pénzét.
Ha egy véleményvezér – aki gyakran szerepel tévés vitaműsorokban – azt állítja, hogy a Nemzeti Bank (BNR) inflációt „gyárt”, ez nem jelenti azt, hogy igazat is mond. Különben is csak beszél, érvelés nélkül. Ha ugyanezen ügy kapcsán egy tisztségviselő megharagudott, mert a BNR nem vállalja a felelősséget az inflációért, amely szintén egy érvekkel alá nem támasztott kijelentés, akkor az infláció kialakulásának összetett mechanizmusai közül egy sem indokolja haragját. Ha a közéletben vita zajlik és az egyik tábor azt állítja, hogy a bérek februárban nem nőttek, a másik pedig azt, hogy az infláció felzabálta a bérnövekedést, a statisztikai adatok mindkét tábor állításait megcáfolják.
A legtöbb ár, a kenyérét, a tejét, a húsét és sok más alapélelmiszerekét beleértve, nem hozta izgalomba a fogyasztókat. A 12 hónapra vonatkozó magas, 4,7 százalékos februári érték csak néhány hatósági ár 2017 októberétől érvényes megnövekedésének a hatása.
Mindenekelőtt az üzemanyagok öntöttek olajat a tűzre. Miután két szakaszban, szeptember 15-én és október 1-én újra bevezették a 2017. január 1-én megszüntetett jövedéki adót, az üzemanyagok ára meredeken emelkedni kezdett: 2,19 százalékkal szeptemberben, 3,47 százalékkal októberben, 2,78 százalékkal novemberben, 1,02 százalékkal decemberben és 2,42 százalékkal 2018 januárjában. 2017 októberében elkezdődött egyes földgázzal, elektromos energiával és hőenergiával kapcsolatos hatósági árak láncnövekedése. Mind jóval az átlagos infláció fölött. Ami elkerülhetetlenül hatást gyakorol az általános árakra, amit egész 2018-ban megérzünk majd.
más szóval, hogy a BNR felelős a fogyasztási árak növekedéséért, újra előveszek egy, az infláció kialakulására jellemző példát. 2010 januárjában, amikor Románia belépett a recesszió második évébe, a magas, 1,68 százalékos havi infláció nem a monetáris politika gyengeségéről szólt. A cigaretták, a szesz és az üzemanyagok jövedéki adója fújta fel az inflációs rátát. 2010 júliusában pedig, amikor a havi ráta rendkívül magas, 2,58 százalékos értékre ugrott, ennek oka nem egyéb volt, mint az áfa 5 százalékpontos megemelése. Az egész évre szóló ráta akkor 4,38-ról 7,14 százalékra ugrott. Tizenkét hónapig érezhető volt ennek a növekedésnek a hatása (bázishatás).
A fenti példából is kitűnik, hogy
De a monetáris politika óvatos maradt. Ennek az óvatosságnak a bizonyítéka – akkor és most is – a bankrendszeren belüli likviditás megfelelő kezelése. Hiszen az inflációval folytatott csatájában a BNR sohasem támaszkodott, és most sem támaszkodik egyetlen kártyára. A Központi Bank további néhány kártyával ellensúlyozta a 2018-ban növekvő monetáris politikai kamatot, többek között a bankrendszeren belüli likviditás megfelelő kezelésével.
Ha azonban a több ezer, nyilván csillapított ár közül csak néhány kelti az inflációgerjesztő idegesség benyomását és rontja le a – természetesen súlyozott – általános átlagot, akkor már nem beszélhetünk a szó igazi értelmében vett inflációról? Az Országos Statisztikai Intézet (INS) által április 11-én közzétett statisztikai adatok
Ennek a 2018-as év januárjához való viszonyítás az oka, amikor folytatódott a keresetet megdobó jutalmak, természetben és pénzben adott segélyek biztosítása. Februárban az infláció is csökkenő tendenciát mutatott, alig 0,3 százalékos volt, így nem haraphatott ki a bérnövekedésből.
2016 decembere volt az utolsó negatív éves rátájú hónap: akkor ez mínusz 0,5 százalék volt. Alig egy hónappal később, 2017 januárjától nőni kezdett az éves ráta. És az általunk kívánt mértékig nőtt: szeptemberre 1,8 százalék lett. Vagyis csaknem 2 százalék. A világ összes országában úgy tartják, hogy ezen a 2 százalék körüli szinten optimális az árak mozgása. De ha az infláció 2017 őszétől folytatta a növekedését és októbertől mostanáig tovább növekedett, akkor a Nemzeti Banknak nincs semmilyen oka magára vállalni ezt az inflációs nyomást. A BNR monetáris politikája nem „gyárt” inflációt; csak csillapítja azt.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Viharokra figyelmeztető elsőfokú (sárga) riasztásokat adott ki az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) szerdán.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
Nemcsak a közúti forgalomban, hanem a gyalogosok által használt köztereken is balesetveszélyesen közlekednek sokan az elektromos rollerekkel Csíkszeredában. Ezért a városvezetés egy szabályzót készít, és korlátozásokat vezetnek be.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.