Ez egy nevetséges diktatúra, az analfabétáké és a gondosan berakott frizurájú ostoba nőké... Sabin Gherman írása.
A világon sehol sem válik egy ország a választást megnyerők uradalmává, egyetlen törvény sem kötelezhet egy népet a hülyeség eltűrésére. Márpedig ebbe az irányba vezet az, ami jelenleg Romániában történik: a közérdekek képviseletére vonatkozó bármilyen norma totális semmibe vétele. Minden ország halad valamilyen irányba, mindegyik építkezik, mindegyik befektetéseket vonz –
Először is a PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) parlamenti képviselői gondoskodtak jövedelmük megháromszorozásáról. Ezt követte a tisztségviselők lecserélésének cirkusza, mint például a Buzău, Brăila vagy Vrancea megyei tanfelügyelők esetében, akiket aztán bírósági határozatok helyeztek vissza a tisztségeikbe. Amikor mindenki azt remélte, hogy a bértörvény nyomán több pénzhez jut, arra ébredtek, hogy kevesebb a fizetésük, mint előtte – és nem válság miatt, hanem a gazdasági növekedés kellős közepén. Azok az orvosok, akik komolyan vették az Olguţa (Lia Olguţa Vasilescu munkaügyi miniszter – a szerk.) által bejelentett 3–4000 eurós bért, most azt tapasztalják, hogy kevesebb pénz csörög a zsebükben, mint korábban. A parlamenti képviselők húsvét előtt hozzájuthatnak a 16 000 lejes javadalmazásukhoz, egy nem létező (közkonzultációs és társadalmi párbeszédért felelős) minisztérium még mindig „kapja” a bérpénzt, a tanárok és a tisztviselők viszont hiába járulnak a pénztárhoz. Ehhez még számítsuk hozzá a korruptaknak szánt ajándéktörvényeket: otthon letöltött börtönévek, hároméves elévülés az összeférhetetlenség esetében és az összes többi.
Eljutottunk arra a pontra, amikor az igazságszolgáltatásnak – amennyi még maradt belőle – reagálnia kell.
ezt is muszáj lesz elfogadnunk?
Végül is egy ország egy élő szervezet – és ez a szervezet, gyorsabban vagy lassabban, a civilizáció felé halad. Döcögősen, vagy nem döcögősen, de arra. Mit teszünk, milyen megoldást tudunk mondani, ha az országot – még ha a szavazás demokráciája révén is – egyszerűen a feje tetejére állítják? Mit teszünk, ha gyermekünk azt kérdezi, miért nem képes románul helyesen beszélni ennek az országnak a miniszterelnöke, miért küszködik ugyanezzel a gonddal az oktatási miniszter is, miért bukott diákok állnak a parlamenti kamarák élén? Miért veszített ez az ország több embert békeidőben, mint a legkegyetlenebb háborúkban?
Továbbá miként védjük meg a többi szociáldemokrata tisztességes törekvését – hiszen
Nem mindegyik szocialista hagyta el a feleségét és nem mindegyik retteg a fogorvostól.
Románia közel áll ahhoz, hogy az egész átmenetet elpuskázza – oly sok szenvedés után most visszatérünk abba a pontba, amikor attól rettegünk, hogy infláció van, elszabadulnak a kamatok, a civilizált világ meg ferdén néz ránk. Ahelyett, hogy elérnénk azok jólétét, akik elvégezték a házi feladatukat és most úgy-ahogy jól élnek, mi tűzbe vetjük az irkáinkat. Persze, hogy a bukott diákok, az utolsó padban ülő románok most tapsolnak. Persze, hogy látványos dolog felgyújtani az osztálynaplót, de erre hosszú távon ráfizetünk.
Menj be a polgármesteri hivatalba és add be a papírokat a szociális segélyért – a törvény arra kötelezi a polgármestert, hogy kesztyűs kézzel bánjon veled. Ugyanakkor próbálj csak még céget alapítani: ellenőrzések és bírságok tömkelegét kapod majd a nyakadba. Osztogass alamizsnát a falu közepén és tízesével rohannak majd le olyanok, akik azt mondják, hogy éhesek és szédülnek a munkától. Hirdesd ki, hogy segítség kellene a kerítés megjavításához és sohasem leszel magányosabb. Erről van szó, itt veri szét a lényeget ez a PSD-s banda: a nem-dolgozást, a nem-tanulást, a nem-teljesítést, az önkényeskedést támogatja.
Ez egy nevetséges diktatúra, az analfabétáké és a gondosan berakott frizurájú ostoba nőké – és ha nem sikerül időben véget vetni mindennek, egy újabb vonat hagyja el nélkülünk az állomást. Jó-jó, egyesek nélkül.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Marosvásárhely az első olyan romániai város, ahol az utcai szemétkezelésben robotokat alkalmaznak. Furcsa és idegen... megszokható?
Az alábbi gondolatok arra szolgálnak, hogy a pár napon belül ünnepelni kívánó magyar és egyéb-féle emberek ne veszítsék el se a türelmüket, se a hangulatot, se az eszüket.
A Helikon női háttérországáról és a 19. századi férfieszményekről is szó volt a Babeș-Bolyai Tudományegyetem történészkonferenciáján.
Ilyen, amikor az egyik állami intézmény akadályozza a másik működését, az államkasszából kieső pénzt pedig ártatlan polgárok zsebéből pótolják.
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.
A 26. Kolozsvári Biológus Napok panelbeszélgetésének előadói a tudománynak az igazságon túli világban való helyéről beszélgettek. Spoiler: nem rózsás a helyzet.
Erős trágyaszag miatt panaszkodtak csütörtökön a Kolozsváron és Aradon (illetve a két megyeszékhely vonzáskörzetében) élő lakosok. Az orrfacsaró bűz nem először okoz kellemetlenséget mindkét városban.
Gyerekszótár választások előtti kimerült időkben.
Elfogadta a kormány csütörtöki ülésén az üzemanyagpiaci válsághelyzettel kapcsolatos sürgősségi rendeletet.
Alig fél évvel az ünnepélyes megnyitót követően máris szakorvosi rendelésekkel készül bővíteni szolgáltatásai sorát a Királyhágómelléki Református Egyházkerület orvosdiagnosztikai laboratóriuma.
Tűz ütött ki egy raktárban Szentegyházán, az egykori vasgyár területén. Az épületben pelettet és brikettet gyártottak. A helyszínre nagy erőkkel vonultak ki a tűzoltók.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Marosvásárhely az első olyan romániai város, ahol az utcai szemétkezelésben robotokat alkalmaznak. Furcsa és idegen... megszokható?
Az alábbi gondolatok arra szolgálnak, hogy a pár napon belül ünnepelni kívánó magyar és egyéb-féle emberek ne veszítsék el se a türelmüket, se a hangulatot, se az eszüket.
A Helikon női háttérországáról és a 19. századi férfieszményekről is szó volt a Babeș-Bolyai Tudományegyetem történészkonferenciáján.
Ilyen, amikor az egyik állami intézmény akadályozza a másik működését, az államkasszából kieső pénzt pedig ártatlan polgárok zsebéből pótolják.
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.