Az sem igaz, hogy minden ügyész egy földre szállt kisangyal. És az sem, hogy minden politikus agyafúrt gazamber. Ezt nem kéne elfelejteni, mielőtt általánosítunk.
Úgy hiszem, a rabbinak is igaza volt, amikor azt mondta, hogy „neked is igazad van, meg neked is!” Azaz Iohannisnak is igaza van, amikor azt mondja, hogy: „Hamisan megpróbálják elhitetni, hogy az ügyészek a társadalom ellenségei”, de Adriana Săftoiunak is igaza van, amikor azt mondja, hogy: „Most őszintén… Ludovic Orban felmentése után némileg túlzásnak tartom nagy hangon azt követelni a DNA (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.) által megvádolt politikustól, hogy mondjon le, távozzon bármilyen tisztségéből.”
(…) Románia alkotmánya sehol sem említi a törvénysértők jogát a nyugalomhoz”, mondta Klaus Iohannis elnök a Közügyi Minisztérium mérlegét bemutató ülésén. Majd folytatta: „Most, sajnos, nem tartalmi kérdésekről folyik a szó, hanem megpróbálják megfélemlíteni azokat, akik alkalmazzák a törvényt. Annál inkább fontos most, hogy a magisztrátusok egyetlen pillanatig se feledkezzenek meg arról a létfontosságú szerepről, amellyel a román társadalomban erkölcsi fogódzóként rendelkeznek. Ha vannak hibák, akkor azokat gyorsan ki kell javítani, ha vannak tévedések, a vétkeseket felelősségre kell vonni. Egy magas etikai és szakmai standard biztosítása és az eseti, bármilyen területen elkerülhetetlen gondok hatékony megoldása képezi a leghatékonyabb védekezést.”
Az elnök nyilatkozata – nyilvánvalóan – helyes, egyetlen kiegészítéssel:
Igaz, hogy a társadalomban jelenleg túl sok szó esik az ügyész igazságszolgáltatási folyamaton belüli szerepéről. Ugyanennyire igaz az is, hogy az ügyészségek egyes képviselőinek súlyos kihágásait – vehemens diskurzussal – megpróbálják az egész „szakmára” extrapolálni.
De létezik a jogállamiság elveinek – legalábbis veszélyes – magyarázkodó eltorzítása is, ami a tömbben vádolók malmára hajtja a vizet, mely szerint: „A társadalomnak a mélyen beléivódott rossztól való megszabadításához talán, néha érdemes megértéssel kezelni, hogy az ügyészségek képviselői megsértik/megerőszakolják a törvényt.”
Ezt pedig rendkívül súlyosnak tartom. Egy jogállamban, akármilyen a helyzet, nem lehet érvényes a „cél szentesíti az eszközt” és
Következésképpen azt akarom ezzel mondani, hogy Romániában nem minden ügyész ellensége a társadalomnak, mint ahogy azt sem mondhatjuk, hogy mind Isten könnycseppjei, és ha olyan esetek bukkannak fel, mint a ploieşti-i DNA-nál – és korábban már elmondtam, nem hiszem, hogy az ottani helyzet egyedülálló lenne az országban –, akkor nem árt, ha azokat – az elnök szavaival élve – „gyorsan kijavítják, a felelősöket pedig felelősségre vonják”.
Ugyanilyen helyesnek tartanám, ha Klaus Iohannis is figyelembe venné a liberális képviselő, Adriana Săftoiu szavainak vitathatatlan igazságát, amikor visszavonhatatlanul „büntetőügyesekről” beszél: „Most őszintén… Ludovic Orban felmentése után némileg túlzásnak tartom nagy hangon azt követelni a DNA által megvádolt politikustól, hogy mondjon le, távozzon bármilyen tisztségéből. Hiszen íme, lemond, vár két évig (szerencsés esetben), ami alatt nagy az esélye annak, hogy
írta a Facebookon Săftoiu. „(…) Következésképpen a jogerős ítéletig mindenkinek joga van az ártatlanság vélelméhez és ahhoz, hogy békén hagyják. (…) Sajnálom mindazokat, akik nehezen fogadják el, hogy a DNA nem minden vádja igazolódik be.”
Azt hiszem, hogy egy kiegyensúlyozott és a demokráciával jó viszonyt ápoló társadalomban van helye az árnyalatoknak, a „bizonytalanságnak”, a kételynek, egészen a bíróságok jogerős ítéletéig.
Végső soron a valóság törvénynek megfelelő tükrözéséről van szó.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
Nem vehet már részt az egyszerűsített honosításban az Eurotrans Alapítvány a Krónika értesülései szerint. Az RMDSZ szervezete a jövő évi működési költségek támogatásához szükséges kérelmet benyújtotta a magyar kormánynak, választ egyelőre nem kapott.
Nálunk nincsenek megoldhatatlan helyzetek, valahogy mindent el lehet intézni, hiszen holnap is nap van.
Harminc napra rács mögé került az a környezetvédelmi alapnál dolgozó felügyelő, aki egy Maros megyei cégtől 45 ezer lejes csúszópénzt kért. Amint átvette az összeget, őrizetbe is vették.
Évtizedeken át a kalotaszegi kézművesség legismertebb központja volt Körösfő, ahol a főút mentén szinte minden ház előtt népművészeti termékeket kínáltak. A rendszerváltás után virágzásnak indult kiskereskedelem azonban napjainkra hanyatlani kezdett.
Eltűnt egy 87 éves férfi, aki vasárnap délelőtt távozott gyergyóalfalvi hétvégi házából, azóta nem tért vissza. A Hargita megyei rendőrség a lakosság segítségét kéri a felkutatásában.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.