Ez már egy bejáratott modell: Dragnea (Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt – PSD – elnöke – a szerk.)
egy-egy nagy gazemberség előtt kivonul egy kicsit a közéletből,
színre lép Vasileasca (Viorica Vasilica Dăncilă kormányfő – a szerk.) és a párttévék, megemelt nyugdíjakról és bérekről üvöltöznek, az ügyeletes csicska pedig elsíbolja, amit el kell síbolni.
Hamarosan ismét történik: Dragnea néhány napja csak morog, Olguţa (Lia Olguţa Vasilescu munkaügyi miniszter – a szerk.) újra a tévékben fickándozik, Toader (Tudorel Toader igazságügy-miniszter – a szerk.) pedig, a CCR-vel (Alkotmánybíróság – a szerk.) együtt mindenképpen el akarja hitetni a közvéleménnyel, hogy alkotmányos jellegű konfliktus van Cotroceni (az Elnöki Hivatal – a szerk.) és a Győzelem (Victoriei)-palota (a kormány – a szerk.) között.
Mi változott a tavalyi évhez képest?
A korrupciós ügyek közül sok ítélethirdetési szakaszba érkezett és a rahovai vagy jilavai rácsok képe kísérti őket. Mit fognak tenni? Bármit. Nem fog már számítani az Európai Bizottság véleménye sem, nem fog már számítani a gajra vágott gazdaság sem; az a lényeg, hogy össze tudjanak hozni egy kritikus tömeget azokból, akik még mindig azt hiszik, hogy Romániából gyarmat lesz, vagy a külföldiek kilopják a Bucsecs alól a csakrát. Ennek az iskolapadokat feleslegesen koptató csürhének készülnek a nyugdíjemelésekről vagy az ügyészek által üldözött szocializmusról szóló hírek.
A DNA (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.), az egyetlen intézmény, mely tisztára mossa imázsunkat a világban, a mérlegét bemutató ülésén kettéválasztotta a vizeket – először történt meg, hogy a kormányfő és az igazságügy-miniszter igazolatlanul hiányzott. Ez nem egyszerű lázadás volt: meg akarják mutatni, hogy a táborok felálltak és harcra készek, hogy
két Románia és két nép van, melyek tagjai egymásra vadásznak.
Nemzeti fájdalomcsillapítóként dobták be az orvosi bérek 2022-re ígért szintre emelését – ez árulkodik arról, hogy mi a tét és mekkora a kétségbeesés és a cinizmus, Goebbels undorító elvének megfelelően: „ha hazudsz, hazudj óriásit”. Ez a kulcs és ebből az irányból jön majd a vihar – a végső ostrom következik.
És mikor csinálják mindezt? – Románia egész történelmének legkedvezőbb pillanatában. Akármennyire túlszabályozó (sic!) is ez az Unió, akármennyire riasztó is ez a NATO, Románia sohasem volt még ehhez hasonló jóléti és biztonsági rendszerekben. Igaz, a rendszerek bizonyos szabályok alapján működnek – a tolvajok börtönbe mennek, például. Márpedig ez sokakat megijeszt, például több millió eurót számláikon tartó és Brazíliában vakációzgató közalkalmazottakat – egy másik példa, na! És a börtön elkerülése érdekében készek az egész országot bedönteni, tudva, hogy mindig maguk mellett tudhatnak egy csomó embert. Másfél évvel ezelőtt még a stabilitás szigete voltunk, minden szirénéneknek ellenálltunk, akármennyire kis csórók vagyunk – most mindenki minket néz és nem érti, miért gördítünk saját magunk elé akadályokat.
Az utca pedig elfáradt, nem állhatnak éjjel-nappal őrt.
Helyettesítette az utca az elnöki intézményt is, az európai intézményeket is, de kész, elfáradt. Egy része, úgy négymillió, a távozást választotta – a gyermekek miatt. Egy másik része naponta a távozásról beszél – és nem ítélhetünk el valakit azért, mert a gyermekeit előbbre tartja, mint az itteni káoszt. Mi marad? Egy olyan Románia marad, mely csökönyösen bejár dolgozni és különórákra járatja a gyermekeit és marad egy másik Románia, amelyik felírásra iszik a kocsmában. Az egyik naponta fogat mos, a másik dróttal húzza ki a fogát, az egyiket agyonnyomják az adók, a másik boldog, mert nő a segély. Márpedig egy ország nem működhet így – egy ilyenfajta ország nem ír történelmet és nem is érdemli meg, hogy fennmaradjon a történelemben. Rondán hangzik? – ha te vagy az, akinek nincs külföldön egyetlen rokona sem, nyugodtan szidhatsz; tényleg létezel?
Ha pedig Iohannis elnök jelen van, akkor ez az a pillanat, amikor vagy felemelkedik, vagy megbukik.
Vagy a szemükbe mondja a szocialistáknak az igazságot szeszélyeskedések nélkül és vállalja a konfrontációt, vagy majd ő is amiatt fog siránkozni, hogy legyőzte a rendszer és szégyenletesen eltűnik – de az embereknek már elegük van, hogy – mint az ökölvívásban – egy olyan banda esélyeit számolja, melynek a nyelven és esetleg a szuvas fogakon kívül semmi köze sincs az itt élőkhöz.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.