Félrevezetés az Európa Tanács szintjén a romániai nemzeti kisebbségek jogainak ügyében!

A hazai sajtó nemrég kétségbeesetten jelentette, hogy a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezmény Konzultatív Bizottságának, az Európa Tanács konzultatív szereppel rendelkező szakosodott szervének képviselői elég kemény jelentést tettek közzé arról, hogy mennyire tartják tiszteletben és védelmezik a hazai hatóságok a romániai nemzeti kisebbségek jogait és szabadságait.

Az ezzel kapcsolatos sajtóközleményt itt találhatják meg.

Amit a szenzációs és nézettséget biztosító negatív hírek állandó felkutatásával túlságosan elfoglalt román újságírók nem siettek bemutatni: az Európa Tanács jelentése nagyon sok hamis aspektust tartalmaz, melyeket a már jól ismert „copy-paste” módszerrel vettek át bizonyos árnyékjelentésekből. Vagyis azokból a román államot vádoló dokumentumokból, melyeket a kisebbségek különféle szervezetei, különösen a Budapest pénzén finanszírozott magyar szervezetek készítettek, és mely jelentések nyilvánvalóan teljesen torz módon mutatták be a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartásával kapcsolatos valóságot.

De vajon mi az igazi oka annak, hogy a konzultatív bizottság tagjai ilyen módon jártak el?

A valóság megismerése iránti érdektelenség, vagy rosszindulat? Amit a romániai sajtó nem árul el: a szlovén Petra Roter, a Romániára vonatkozó jelentést kidolgozó Konzultatív Bizottság elnöke közeli ismerőse az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) vezetőségének. Ez az a szervezet, melyet Budapest évente nagyjából félmillió euróval finanszíroz, hogy a „Minority SafePack” európai polgári kezdeményezés-tervezet révén kisebbségekre vonatkozó jogrendet dolgozzon ki az Európai Parlament szintjén, mellyel az etnikai autonómiát kívánják elősegíteni Európában, valamint etnikai megfontolások alapján kívánják megosztani az európai társadalmat és implicit módon

vissza akarják vinni az egységes Európát a középkorra jellemző mikrorendszerek korszakába.

Petra Roter mellesleg a FUEN fő meghívottjainak egyike volt a szervezet kolozsvári kongresszusán (2017. május 19.) és felszólalásában azt állította, hogy a befogadó államok nem szavatolják a nemzeti kisebbségek alapjogait, ezek között említette az oktatáshoz, az anyanyelvhasználathoz és a politikai képviselethez fűződő jogot. Szintén ő állította, hogy a nacionalizmus és a nemzetállamok konstrukciója tényleges fenyegetést jelent a mai társadalomra! Részletek itt.

Egy ilyenfajta beszéd alapján azt mondhatnánk – anélkül, hogy tévednénk vagy rosszindulatot tanúsítanánk –, hogy Petra Roter egy kicsit összeférhetetlen helyzetben van, hiszen előre állást foglalt azt illetően, hogy mi a véleménye a nemzeti kisebbségek jogai tiszteletben tartásának módjáról az Európai Unióban általában és azon belül Romániában.

Petra Roter asszony érdekeit és a FUEN akcióit félretéve – ez utóbbiakat illetően a korábbi cikkeimben bebizonyítottam, hogy nem állnak távol az Orosz Föderáció cselekedeteitől – ki kell hangsúlyoznunk, hogy akár tetszik, akár nem,

Románia kormánya ezúttal nagyon helyesen és profin járt el:

kidolgozott egy alaposan dokumentált jelentést a Konzultatív Bizottság jelentésével szemben, melyben pontról pontra cáfolja az ET-hez tartozó entitás dokumentumában szereplő aberrációkat. Románia kormányának álláspontja itt található meg.

Románia kormányának álláspontja kitér például a Konzultatív Bizottság jelentésében szereplő aberráns helyzetre, melyben a székelyföld (kisbetűvel az eredeti szövegben – a szerk.) létezésére utalnak Románián belül, ami annak a bizonyítéka, hogy a jelentést összeállító személyekből totálisan hiányzik a tisztelet és a szakszerűség. Nyilvánvaló, hogy egy európai intézmény hivatalos dokumentumában

nem lehet fiktív, Románia szovjet megszállása idején kitalált régiókról beszélni,

ezzel érvelve amellett, hogy a bukaresti hatóságok nem tesznek elég erőfeszítést, jelen esetben a magyar kisebbség tagjainak védelméért. Képzeljék el például, milyen lenne, ha a konzultatív bizottság (a szerző összevissza használja a kis- és nagybetűs írásmódot – a szerk.) azt javasolná Spanyolországnak, segítse Katalóniát végleg és visszavonhatatlanul elszakadni Madridtól! Vagy ha a belgiumi flamandokat és vallonokat az ország kettészakítására bátorítanák!

Ugyanennek a jelentésnek egy másik aberráns része az, hogy egyrészt a roma és román diákok közötti etnikai szegregáció megszüntetését követeli Romániától, azzal vádolva Bukarestet, hogy nem tesz eleget a romák beillesztéséért a román közösségekbe, másrészt szintén Bukarestet vádolják azzal, hogy nem engedi meg a magyar diákok etnikai szegregációját a románokkal szemben, úgy ítélve meg, hogy a román–magyar kölcsönhatás ártana a magyar identitás fejlődésének. Mindezt úgy, hogy

Románia megengedi egy szinte párhuzamos és bármiféle fennhatóság alól kikerült magyar nyelvű oktatási rendszer létezését,

ahol a magyar diákokat középkori ultranacionalista logika szerint oktatják és indoktrinálják, továbbá arra bátorítják őket, hogy szigetelődjenek el a lakosság többi részétől. Ez hosszú távon éppen a magyar kisebbségnek okoz jelentős károkat azzal, hogy elkülönül a társadalom többi részétől, mélyül a fiatal nemzedék románnyelv-ismeretének hiánya, fokozódik a nacionalizmus és az idegengyűlölet, csökken a magyar fiatalok esélye a munka piacához való méltányos hozzáférésre. Azon a véleményen vagyunk, hogy ez az egyazon jelentésen belüli ellentmondásos megközelítés és kettős mérce vagy e dokumentum szerzőinek szakmaiatlanságáról árulkodik, vagy – és ez még súlyosabb – arról az érdekükről, hogy bebizonyítsák, Románia nem tekinthető standardnak a nemzeti kisebbségek védelmét illetően.

Ezen kívül megfigyelhetjük, hogy a Konzultatív Bizottság ugyanezen jelentése azt javasolja Romániának, hogy gondolkodjon el a nemzeti kisebbségek kollektív jogai elismerésének hasznosságán, miközben ezeket a jogokat nem ismeri el a Konzultatív Bizottság által is elismert nemzetközi jog.

A bukaresti kormány nem utolsó sorban a Konzultatív Bizottságnak azt az álláspontját is megcáfolja, mely szerint

Románia a mai napig nem fogadott el egy nemzeti kisebbségről szóló törvényt,

holott ugyanezen jelentés nem említi hazánk nemzeti kisebbségek jogainak védelmére vonatkozó rendkívül gazdag jogrendjét. Arról nem is beszélve, hogy egyetlen európai rendelkezés sem utal ilyenfajta törvényre, a Konzultatív Bizottság úgynevezett ajánlása e fórum mandátumának durva megsértése lévén (tekintettel arra, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogaira vonatkozó keretegyezmény semmilyen rendelkezést nem tartalmaz erre vonatkozóan, mint ahogy európai szinten sincs ilyen jogszabály). A Konzultatív Bizottság gyakorlatilag tartalom nélküli formák alkalmazását követeli, azt gondolva, hogy egy integratív törvény tényleg biztosítaná egy kisebbséghez tartozó egyének jogait. Arról nem is beszélve, hogy

a lakosság egy bizonyos kategóriájának szentelt törvény megsérti az összes alkotmányos, demokratikus és antidiszkriminációs elvet,

mert ezzel létrehozza a lakosság egy bizonyos részének mások felett álló kategóriáját, melyet társadalmilag előnybe hoznak a társadalom többi részével, ami némiképp a faji elkülönítés tragikus koncepciójára emlékeztet.

Itt emlékeztetünk arra, hogy a nemzeti kisebbség fogalom kialakulásának koncepciója egy másik tragikus múlthoz tartozik, ugyanis ezt az eszközt J. V. Sztálin találta ki és hirdette Európában, ami mögé bújva a Szovjetunió belülről igyekezett meggyengíteni Nyugat-Európát és amellyel nyomást és ellenőrzést gyakorolhatott a szatellit kommunista államokon belül. Ezt folytatja Putyin Oroszországa Budapest és az Orbán Viktor kormányfőtől függő szervezetek jelentős közreműködésével – az európai kohézió meggyengítését.

Ezt az ismertetést egy román politikusoknak címzett felhívással zárjuk, hogy

ne essenek bele abba a csapdába, melybe az RMDSZ és Budapest megpróbálja becsalogatni őket,

a legvalószínűbb módon hivatkozási alapként használva fel majd ezt a jelentést, hogy valóság által alá nem támasztott újabb és újabb előnyöket követeljenek maguknak, melyek sokkal inkább a román elem felhígulásához vezetnek azokban a térségekben, ahol a mi románjaink – sajnos – kisebbségben élnek.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.