Mit kap Románia, ha eladja Magyarországnak a fekete-tengeri gázt?

Orbán Viktor bejelentette, hogy Magyarország Romániából fogja importálni gázszükséglete felét. Egyetlen román hivatalosság sem cáfolta meg. A budapesti kormányfő által említett megállapodás Magyarországnak juttathatná a Fekete-tenger román területi vizeiben található energiatartalékai 80 százalékát.

A Románia és Magyarország közötti kapcsolatok napról napra jobbak

és – valószínűleg – most vannak az egyik legkedvezőbb állapotukban. Az áprilisi parlamenti választás kampányának kellős közepén járó Orbán Viktor még nem biztos a győzelmében és a bizonytalanokat is szavazásra kell bírnia, így olyan tettekre volt szüksége, melyekkel bebizonyíthatja a szkeptikusoknak, hogy nem az oroszok embere, ahogy állítják róla, hanem igazi nacionalista. Így aztán Bukarestbe küldte külügyminiszterét, aki egyik bizalmi embere is, hogy megkapjon egy nem túl távoli jövőre vonatkozó ígéretet. Szijjártó Péter találkozott a Szociáldemokrata Párt vezetőjével, Liviu Dragneával, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége vezetőjével, Călin Popescu Tăriceanuval és kollégájával, Teodor Meleşcanuval, aki némiképp nem hivatalos csatornákon megüzente, hogy nem nagyon akarja ezt a találkozót. A magyar diplomácia vezetője a csak egy napos diszkrét látogatása után azzal dicsekedett, hogy Románia Magyarországnak adja majd el a Fekete-tenger felől Magyarország irányába szállítható teljes gázmennyiséget, vagyis 4,4 milliárd köbmétert. Teodor Meleşcanu tagadta ezt a lehetőséget, de a Külügyminisztérium semmilyen közleményt sem tett közzé, mely alátámaszthatná a román diplomácia vezetőjének állítását.

Néhány nappal azután, hogy

a román diplomácia vezetője tagadta bármilyen megállapodás létezését Magyarországgal,

melynek értelmében Románia kötelezettséget vállalna egy óriási gázmennyiség leszállítására a szomszédos ország számára, a budapesti kormányfő azt mondta, hogy „Magyarországon véget ért az orosz gáz monopóliumának korszaka, mert importunk felét más forrásokból is fedezhetjük, jelen esetben Romániából”. Orbán Viktor részletesen elmagyarázta, hogy Magyarország olyan megállapodást ír alá „rövid időn belül”, mely lehetővé teszi majd „a következő 15 évben, hogy évente több mint négymilliárd köbméter földgázt importáljon Romániából”. Romániában senki sem cáfolta meg a budapesti kormányfőt, ami azt jelenti, hogy a két fél tényleg tárgyal egy olyan dokumentumról, melynek értelmében Magyarország a BRUA-vezetéken keresztül közvetlenül hozzáférhet a Fekete-tenger román részén kitermelt gázhoz. A BRUA azoknak az államoknak a kezdőbetűiből alkotott mozaikszó, melyek megállapodtak, hogy gázvezetékkel kötik össze a Fekete-tengert Közép-Európával: Bulgáriáról, Romániáról, Magyarországról és Ausztriáról van szó. Magyarország viszont tavaly

bejelentette, hogy a vezeték a területén ér véget és így az nem juthat el Ausztriáig.

E tekintetben nem igazán világosak a dolgok, mert a projekt finanszírozásának jelentős része az EU-tól érkezett.

Másrészt az OMV és az amerikai ExxonMobil 2008-ban elkezdték a kutatásokat a Fekete-tengeren és az előzetes adatok azt sugallják, hogy 40–80 milliárd köbméternyi földgáz található a román területen. Elképzelhető, hogy a gáz kitermelése 2020-ban elkezdődik. Az ügyletnek a két cég a tulajdonosa, a román állam csak bányajáradékot kap. Ennek ellenére a gáz szállítását biztosító cég (Transgaz) a román állam tulajdonában van.

Ha valóban tető alá kerülne egy olyan román–magyar megállapodás, mellyel mind az OMV, mind az Exxon egyetértene és melynek értelmében Magyarország 15 éven keresztül évente 4,4 milliárd köbméter gázt vásárolna, akkor a Fekete-tenger területi vizeiben található energetikai tartaléknak több mint 80 százalékát a szomszédos állam használná fel,

Romániának pedig továbbra is orosz gázt kellene vásárolnia igényei kielégítésére,

hogy érintetlenül hagyhasson egy stratégiai mennyiséget az Erdélyi-medencében.

Egy ilyenfajta megállapodás ellentétes lenne Románia utóbbi években alkalmazott politikájával, mert Bukarest addig húzta az időt a szomszédai felé irányuló reverz vezetékek megépítése terén, ameddig csak tudta, ezáltal megsértette Brüsszel döntéseit. Az Európai Unió az országok kétirányú összekapcsolását kérte, hogy ha Oroszország újra elzárná a csapokat, az európai államok egymás megsegítésével boldogulhassanak. Románia még akkor is, amikor a Moldovai Köztársasággal építette a vezetéket és nagyon jó volt a kapcsolat Bukarest és Chişinău között, úgy intézte, hogy a szállított mennyiség szerény, az általa nyújtott segítség pedig elhanyagolható legyen. Nincsenek hivatalos dokumentumok annak bizonyítására, hogy Romániának az lenne a taktikája, hogy gáztermelése érintetlenül hagyása érdekében nem kapcsolódik be az európai kombinációkba, de a tények ezt a viselkedést bizonyítják, amely első látásra

a nemzeti érdeket szolgálják, ám az ország térségbeli elszigetelődéséhez vezethet.

Miért sértené meg Dragnea és Tăriceanu ezt a bevett energetikai gyakorlatot? És főleg a budapesti hivatalosságok miért nem a két állam intézményein, a két kormányon vagy a Külügyminisztériumokon keresztül tárgyalnak egymással? Orbán Viktor megértette, hogy a hatalom eszközei nem Cotroceni-ben és nem is a kormányban vannak, hanem a kormánykoalíció két vezetőjénél, így elkezdte megcsillantani előttük egy igazi együttműködés előnyeit. Erre a Magyarország és Lengyelország közötti Európai Unión belüli együttműködés a példa, ahol a két állam kölcsönösen megvédte egymást, amikor azzal vádolták őket, hogy eltérnek a jogállamiság standardjaitól. Minél nagyobb az EU-ban a lázadók tábora, a demokrácia és az igazságszolgáltatás szabályai annál jobban meglazulnak,

az olyan erős vezetők pedig, mint Orbán Magyarországon és Kaczynski Lengyelországban

zavartalanul űzhetik majd a saját játékaikat.

Dragneának és Tăriceanunak ilyenfajta támogatásra van szükségük Brüsszelben, és ha Magyarország szavatolja ezt, akkor nekik meg kell fizetniük az árát. Egy kibővített visegrádi csoport saját standardokat kényszeríthet ki: erről álmodozik Dragnea és Tăriceanu.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.