Így kell ünnepelni az egyesülést. És még autópályájuk is lesz. Ingyen! Figyelem: CENTENÁRIUMI HUMORVESZÉLY!
100 éve vettük el a magyaroktól Erdélyt. Hogy is lehetne ezt méltóbban ünnepelni, mint hogy újabb területeket ragadunk el tőlük. És a románok nagy örömére a döntés már meg is született az elhódítandó területek ügyében, úgyhogy elmondható: a centenáriumi előkészületek menetrend szerint alakulnak.
Idén elvesszük a magyaroktól a Tiszáig terjedő földdarabot, csak hogy érezzék, elvettünk tőlük valamit, de azért maradjon is nekik némi terület. És az elégtételen kívül, hogy megint elveszünk a magyaroktól valamit, a románok háromszor annyi kilométer autópályával is büszkélkedhetnek majd, mert a magyarok területén van elég. Aztán 100 év múlva elképzelhető, hogy elvesszük az országuk maradékát is, ha ugyan addig nem adják nekünk önszántukból.
„A románokat egyáltalán nem érdekli, hogy a nagy egyesülés 100. évfordulójára elkészül-e a Nemzet Megmentésének Katedrálisa, vagy sem. Ez nem pótolja a magyar területek elragadását”, magyarázta a neves történész, Decebal Popescu. „A románok a szomszéd kertje után igazodnak, őket az érdekli, mit vehetünk még el a magyaroktól, és nem az, hogy mi mit építhetünk. Ez boldogítja őket, ettől lesznek büszke románok.”
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
Nem vehet már részt az egyszerűsített honosításban az Eurotrans Alapítvány a Krónika értesülései szerint. Az RMDSZ szervezete a jövő évi működési költségek támogatásához szükséges kérelmet benyújtotta a magyar kormánynak, választ egyelőre nem kapott.
Nálunk nincsenek megoldhatatlan helyzetek, valahogy mindent el lehet intézni, hiszen holnap is nap van.
Harminc napra rács mögé került az a környezetvédelmi alapnál dolgozó felügyelő, aki egy Maros megyei cégtől 45 ezer lejes csúszópénzt kért. Amint átvette az összeget, őrizetbe is vették.
Évtizedeken át a kalotaszegi kézművesség legismertebb központja volt Körösfő, ahol a főút mentén szinte minden ház előtt népművészeti termékeket kínáltak. A rendszerváltás után virágzásnak indult kiskereskedelem azonban napjainkra hanyatlani kezdett.
Eltűnt egy 87 éves férfi, aki vasárnap délelőtt távozott gyergyóalfalvi hétvégi házából, azóta nem tért vissza. A Hargita megyei rendőrség a lakosság segítségét kéri a felkutatásában.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.