Így kell ünnepelni az egyesülést. És még autópályájuk is lesz. Ingyen! Figyelem: CENTENÁRIUMI HUMORVESZÉLY!
100 éve vettük el a magyaroktól Erdélyt. Hogy is lehetne ezt méltóbban ünnepelni, mint hogy újabb területeket ragadunk el tőlük. És a románok nagy örömére a döntés már meg is született az elhódítandó területek ügyében, úgyhogy elmondható: a centenáriumi előkészületek menetrend szerint alakulnak.
Idén elvesszük a magyaroktól a Tiszáig terjedő földdarabot, csak hogy érezzék, elvettünk tőlük valamit, de azért maradjon is nekik némi terület. És az elégtételen kívül, hogy megint elveszünk a magyaroktól valamit, a románok háromszor annyi kilométer autópályával is büszkélkedhetnek majd, mert a magyarok területén van elég. Aztán 100 év múlva elképzelhető, hogy elvesszük az országuk maradékát is, ha ugyan addig nem adják nekünk önszántukból.
„A románokat egyáltalán nem érdekli, hogy a nagy egyesülés 100. évfordulójára elkészül-e a Nemzet Megmentésének Katedrálisa, vagy sem. Ez nem pótolja a magyar területek elragadását”, magyarázta a neves történész, Decebal Popescu. „A románok a szomszéd kertje után igazodnak, őket az érdekli, mit vehetünk még el a magyaroktól, és nem az, hogy mi mit építhetünk. Ez boldogítja őket, ettől lesznek büszke románok.”
Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.
Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?
Tudta, hogy Emil Boc kiválóan versel magyarul Petőfi Sándor, József Attila vagy éppen Kosztolányi Dezső modorában? Erre tessék! (Naná, hogy pamflet.)
Ki kell menekíteni az ukrán határ menti Tulcea megyei Plauru falu lakóit az ukrán kikötői infrastruktúra elleni éjszakai orosz támadások után – derült ki hétfőn.
… jóformán neki se fogtak egy vasúti felüljárónak, máris összedőlt, elakadt a vonatközlekedés… akad olyan település Romániában, ahol folyóvíz nincs, de karácsonyi vásár naná, hogy van!
Eddig tizenöt embert evakuáltak a Tulcea megyei Plauru településről, miután az ukrán területeket ért orosz dróntámadások nyomán egy LPG-vel megrakott hajó kigyulladt hétfőn Izmajil ukrán város közelében.
Nem tudta leplezni lelkesedését a román Prima Sport kommentátora, amikor Írország labdarúgó-válogatottja megszerezte győztes gólját a magyar nemzeti tizenegy ellen a világbajnoki selejtezőmérkőzésen.
A ma éjjeli drónincidensről tájékoztató cikkünk posztja alatt több olvasónk is arról számolt be, hogy hangos zajra riadt fel szerdára virradóan. „Nagyon hangos volt, éjjel 2-kor arra ébredni, hogy gépek zúgnak a fejünk fölött!”
Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.
Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?