Így kell ünnepelni az egyesülést. És még autópályájuk is lesz. Ingyen! Figyelem: CENTENÁRIUMI HUMORVESZÉLY!
100 éve vettük el a magyaroktól Erdélyt. Hogy is lehetne ezt méltóbban ünnepelni, mint hogy újabb területeket ragadunk el tőlük. És a románok nagy örömére a döntés már meg is született az elhódítandó területek ügyében, úgyhogy elmondható: a centenáriumi előkészületek menetrend szerint alakulnak.
Idén elvesszük a magyaroktól a Tiszáig terjedő földdarabot, csak hogy érezzék, elvettünk tőlük valamit, de azért maradjon is nekik némi terület. És az elégtételen kívül, hogy megint elveszünk a magyaroktól valamit, a románok háromszor annyi kilométer autópályával is büszkélkedhetnek majd, mert a magyarok területén van elég. Aztán 100 év múlva elképzelhető, hogy elvesszük az országuk maradékát is, ha ugyan addig nem adják nekünk önszántukból.
„A románokat egyáltalán nem érdekli, hogy a nagy egyesülés 100. évfordulójára elkészül-e a Nemzet Megmentésének Katedrálisa, vagy sem. Ez nem pótolja a magyar területek elragadását”, magyarázta a neves történész, Decebal Popescu. „A románok a szomszéd kertje után igazodnak, őket az érdekli, mit vehetünk még el a magyaroktól, és nem az, hogy mi mit építhetünk. Ez boldogítja őket, ettől lesznek büszke románok.”
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.
Azt tudjuk, hogy mit kívánt a magyar nemzet 1848-ban, de mit akartak a románok és a szászok? Az MCC történész-kerekasztalán ez is kiderült.
Tragikus hirtelenséggel meghalt Takács Csaba, az RMDSZ egykori ügyvezető elnöke. A gyászhírt Kelemen Hunor szövetségi elnök tette közzé közösségi oldalán.
Grindeanu egyértelművé tette, nincs semmilyen politikai együttműködés az AUR-ral a bizalmatlansági indítványuk után. Vadonatúj vonatok álldogálnak egy bukaresti állomáson, mert nem tudjuk őket üzembe helyezni.
Egy beteg halálát vizsgálja az ügyészség, aki áprilisban került a brassói kórház sürgősségi osztályára, ahol kezelést írtak fel neki, majd hazaengedték. Röviddel ezután otthon meghalt.
A korábbi RMDSZ‑vezető a fűnyíró kését próbálta megélezni, amikor a gép rázuhant.
Hídfőnek ütközött egy autó Gyergyószentmiklóson, a város Gyergyószárhegy felőli kijáratánál. A balesetben két személy megsérült, egyikük a roncsok közé szorult.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.