Utcanévháború tört ki Szatmárnémetiben

Utcanévháború robbant ki Szatmárnémetiben, miután a prefektúra megtámadta az önkormányzat döntését, amellyel kétnyelvű utcaneveket fogadott el a város Pirosberek nevű negyedében található, eddig névtelen utcák számára – írja a Szatmári Friss Újság.

A kormánymegbízotti hivatal abba kötött bele, hogy a polgármesteri hivatal nem hozta nyilvánosságra a szóban forgó helyi tanácsi határozatot egy nagy példányszámú napilapban, ahogy azt a törvény megköveteli. A kétnyelvű utcanévtáblákkal kapcsolatosan arról tájékoztatnak, hogy a törvény csak azt szabja meg, hogy azon településeken, ahol 20 százalék feletti a kisebbséghez tartozó lakosság aránya, a település névtábláján a város/falu nevét, illetve a közintézmények megnevezését a kisebbség nyelvén is fel kell tüntetni, az utcanevekre nem vonatkozik a törvény.

Vagyis azt az alattomos trükköt alkalmazza, amelyet az elmúlt huszonnyolc év során számos esetben bevetettek a román hatóságok a magyar jogkövetelések esetében: nem azt az általánosan bevett jogi elvet alkalmazzák, hogy amit nem tilt a törvény, azt szabad, hanem

azt a rosszhiszemű hozzáállást, miszerint amiről nem mondja ki egyértelműen a törvény, hogy szabad, az minden esetben tilos

– de legalábbis akkor, ha a magyarok számára kedvező ügyről van szó.

A prefektúra még december ötödikén támadta meg az utcanevekre vonatkozó, októberben elfogadott határozatot, az ügy annak kapcsán került nyilvánosságra, hogy az önkormányzat közleményben jelezte a tényt, miszerint a kormánymegbízotti hivatal mindenféle indok nélkül ment neki a határozatnak.

A prefektúra annak ellenére akadékoskodik, hogy tavaly már egy ugyanilyen ügyben jogerősen pert vesztett a nagyváradi ítélőtáblán a Fluturilor (Lepke), Florilor (Virág) és Amurgului (Alkony) utcák elnevezése kapcsán.

A lap rámutat: a Pirosberekben és környékén lakók már hosszú évtizedek óta szeretnék, hogy „hivatalosan” is a megyeközpont lakosai lehessenek, utcáiknak neve, házaiknak száma legyen, s okmányaikban is ez legyen feltüntetve valós címként — érthető hát, hogy örömmel fogadták azt az október 26-i tanácsi határozatot, amelynek értelmében 12 utca hivatalosan, névvel (kétnyelvű elnevezéssel) felkerül Szatmárnémeti térképére.

„A lakosokkal folytatott megbeszélés során a prefektus nem tett konkrét javaslatot a probléma megoldására, és továbbra is kitart a per folytatása mellett, annak ellenére, hogy a közigazgatási törvény alapján bármikor megszüntethetné az eljárást.

Többször elhangzott: mi (azaz a helyi tanács) vonjuk vissza a határozatot, s

fogadjunk el egy olyat, amelyben csak román nyelven szerepelnek az utcák megnevezései.

Erről azonban szó sem lehet! Egyrészt most már elvi kérdéssé lett, másrészt pedig a tanácsi határozat nyomán pár személyi igazolványt s egyéb okmányt már ki is állítottak ezekre a lakcímekre (a prefektusi hivatal fennhatósága alá tartozó intézmények is” — magyarázza a Szatmári Friss Újság megkeresésére Kereskényi Gábor polgármester, hozzátéve azt is: teljesen érthetetlen számára, miért várt a prefektúra majd’ két hónapot, hiszen csak december 5-én támadta meg a határozatot, mint ahogy az is, hogy az eddig elvesztett hasonló pereket miért nem tekinti tanulságnak.

A polgármester leszögezte: az a vád sem igaz, hogy nem jelentették meg a határozatot a sajtóban.