Végre egy román szerző, aki kimondja: a magyaroknak tényleg nincs mit ünnepelniük december 1-jén, és ezt a többségi nemzetnek el kell fogadnia.
A centenárium újabb alkalmat teremt arra, hogy a román politikusok versengjenek egymással az ostoba rongyrázásban. A művelődésügyi minisztériumtól a parlamentig, a polgármesteri hivatalokig és mindenféle helyi hatóságokig olyan delíriumos állapotot tapasztalunk, amelyben az ízléstelenség, a debil tematika és az alkalmatlanság adják meg a hangot a centenáriumi rendezvényekben.
Az olyan nagy közintézmények tervei között, mint a művelődésügyi minisztérium, a parlament, a Román Akadémia és hasonlók, nem létezik semmilyen egységes projekt és jól kidolgozott koncepció, amely hasznosítaná a centenáriumban rejlő óriási potenciált. Pontosabban mondva nem létezik egy olyan projekt, amely józan elemzést kínálna a közvéleménynek arról, ami 100 éve történt, ami azután következett és ami reményeink szerint ezután következik. Szomorú zárójelként kell megemlítenem, hogy a nemzeti történetírás szintjén
Létezik számos szekvenciális megközelítés, elsősorban háborús visszaemlékezések, de az egyetlen referenciakönyv továbbra is Constantin Kiriţescu 20-as években írt Istoria războiului pentru întregirea României (A Románia kiteljesedéséért vívott háború története) marad. Talán itt lett volna az alkalom megfinanszírozni egy ilyen projektet, de fontos tanulmányokra – szokás szerint – nincs pénz, csak helyi kiskirályok által megrendelt, Ez-vagy-az a megye az első világháborúban, Mit-tudom-melyik város áldozata a nagy háborúban típusú monográfiákra.
A 19. század közepén tevékenykedő politikusok nemzedéke ideológiailag jól körvonalazott tervvel rendelkezett az 1848-as forradalom veresége után: nevezetesen
Ezt a projektet aztán néhány szakaszban (és nemzedék alatt) megvalósították: a fejedelemségek (azaz Moldva és Havasalföld – szerk.) egyesülése, a függetlenségi háború és az első világháború.
Ennek az eszmének a megvalósítása után azonban a dolgok, nagyrészt külső tényezők miatt – sajnos – nem alakultak jól Románia számára. A modern és demokratikus állam projektje diktatúrába fulladt: királyiba, legionáriusba, katonaiba és végül kommunistába. Ezek a totalitárius rezsimek összeadva több mint 50 évig tartottak az ország történelmének utóbbi 100 évéből.
A centenárium ebből a szemszögből, de a jelenlegi nyers valóság szemszögéből is nézve, amikor a jogállamiságot a kormányon lévők kisszerű érdekei csonkolják, nem ok az ünneplésre, hiszen
Nyilvánvalóan a Nagy Egyesülésnek sem az 50., sem a 75. évfordulóját nem elemzésre használták fel, hanem szintén egyfajta rongyrázás zajlott, amit nagyrészt a pillanatnyi hatalmasságok ideologizáltak át. A centenáriumnak viszont különböznie kellett volna ettől. Olyan pillanatnak kellett volna lennie, amikor a történelemben először átlépjük a fesztivizmus gátját és nagyobb figyelmet szentelünk a saját történelmünknek.
De ki adja meg a hangot? Cristian Ioan Videscu, a Centenáriumi Főosztály államtitkára (hallott bárki bármilyen ötletet tőle?) vagy Felix Rache, a kormányfő centenáriumügyi tanácsadója? Legyünk komolyak! Ilyen körülmények között
faültetéseknél, népünnepélyeknél, diákok és nyugdíjasok múzeumi megsétáltatásánál. Adnak majd pénzt könyvekre, néhány konferenciára és nyilvánis vitára, fényképalbumra, enciklopédiára is, de nagy többségüknek nem lesz semmilyen tudományos értéke, fércművek lesznek, a minisztériumokban és helyi közigazgatásokban ülő politikai döntéshozók házitörténészeinek egyfajta jutalmazásaként.
És ahogy az évről évre történt, a központi és helyi hatóságok ostoba rongyrázása által generált cirkuszt
Ez elkerülhetetlen! A cirkusz valójában már el is kezdődött Kelemen Hunor nyilatkozata után, amikor ő azt mondta, hogy semmi okát sem látja a centenárium megünneplésének. A Románia Csillaga Érdemrend becsületbírósága válaszul úgy döntött, hogy visszavonja ezt a kitüntetést az RMDSZ elnökétől.
Ami a román–magyar kapcsolatokat illeti, 1918. december 1-jével kapcsolatban a dolgok viszonylag egyszerűek, de nehezen elfogadhatóak:
De tisztelhetik a nemzeti ünnepünket, implicit módon a centenáriumot és ezt meg kellene tanulniuk.
Ugyanúgy nekünk, románoknak tisztelnünk kellene a szomorúságukat és nem kellene őket ilyenfajta kérdésekkel zaklatni: „Miért nem ünnepeltek december 1-jén?” A centenárium évében nem szőnyeg alá kellene söpörni ennek a tényhelyzetnek a – józan – megvitatását, ahogy azt az utóbbi száz évben tettük, hanem napirendre kellene tűzni és akadémiai szinten kellene kezelni. De ismétlem: ki tehetné meg?
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
Háztetőket szakított, fákat döntött ki és elárasztotta az utcákat a vihar szerdán Sinaián és a Prahova-völgyének több közkedvelt üdülőtelepén.
A Salrom igazgatójának lemondását és új bánya megnyitását követelték Parajdon. A környezetvédelmi miniszter szerint nem orvosolható pusztán vadászattal a medveprobléma.
Jelentős gazdasági bűncselekmény gyanújával nyomoz a Kovászna megyei ügyészség. Hétfőn több házkutatást is végrehajtottak, amelyek során okiratokat és informatikai eszközöket foglaltak le.
A benzin és a gázolaj jelentősen drágul augusztus 1-jétől, amikor mind az üzemanyagok jövedéki adója, mind az általános forgalmi adó (áfa/TVA) értéke emelkedik a Bolojan-kormány deficitcsökkentő intézkedéscsomagjának hatályba lépése nyomán.
A gyanú szerint az orvos pénzt kért egy műtét elvégzéséért.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.