A kormány a lehető legszebb ajándékkal készült karácsony és újév között: az adóhatóság alkalmazottai az adófizetőktől behajtott összeg 15 százalékát jelentő bérpótlékokat fognak kapni. Újabb bizonyíték arra, hogy Románia hivatalosan maffiaállammá vált.

A pénzügyminisztérium [múlt] szerdán bocsájtott közvitára egy sürgősségi kormányrendeletet, melynek értelmében az ANAF 2018-tól jutalmazási alapot hozna létre a felügyelők által büntetésekből, elkobzásokból és más hasonló, nem tervezett forrásokból behajtott összegek 15 százalékából.

A pénzt az adóhatóság alkalmazottainak bérpótlékára lehetne felhasználni.

Ha ez egy egyedi, elszigetelt döntés lenne, akár még el is fogadhatnánk – bár nem az, hiszen már csak ez hiányzott az amúgy is kaotikus adóügyekben. De a döntést szélesebb kontextusba kell helyezni, abba, ahogy a PSD–ALDE–RMDSZ koalíció az országot irányítja.

Az idei [tavalyi – a szerk.] év azok megjutalmazásával kezdődött, akiknek lehetőségük van közpénzből lopni. Két januári sürgősségi rendelettel, a 6-os és a 9-es számúval egy sor felmentést adtak az adóügyi-pénzügyi fegyelem alól a közpénzeket kezelők számára, így ezek szinten önkényesen, büntetések kockáztatása nélkül költhetik el a pénzeket.

Ezeket követte a 13. sz. sürgősségi rendelet, mely szintén a közpénzeket kezelőket kívánta jóindulattal kezelni – hiszen a hivatali visszaélés bűncselekmény jellege másokat nem érint. A rendelet akkor elbukott, de ez csak ideiglenes kudarcnak bizonyult.

Mindezekhez hozzászámítjuk mindazt, ami év közben történt.

1. A Számvevőszék élére Liviu Dragnea egyik hűséges védelmezőjét ültették, hogy a lehető legnagyobb mértékben kiküszöböljék az innen várható meglepetéseket.
2. Az állami cégeket pedig szinte teljesen „felmentették” a korporatív irányítás elvei alól – közérthetőbben: a menedzsmentet hivatalosan is át lehet politizálni és szélesíteni a közforrások ellopási lehetőségeinek palettáját.

Az igazságszolgáltatással kapcsolatosan már elfogadott törvények elsősorban az ügyészek megfélemlítését szolgálják, a parlamentben pedig a téli mérkőzés visszavágója zajlott: olyan módosításokat készítettek elő a büntetőjogi törvények esetében, melyekhez képest a 13-as kormányrendelet igazi áldásnak tűnhet.

Az első kormányzati év döntései ugyanabba az irányba mutatnak: azoknak a tetteknek a teljes vagy részleges büntethetetlenné tétele, melyeket azok követhetnek el, akik közpénzforrásokat vagy közhatóságokat igazgatnak, amit azoknak az eszközöknek a drasztikus korlátozása egészít ki, amelyekkel őket el lehet fogni. A lopás – vagy legalábbis a lopás bizonyos formája – ezáltal vagy törvényessé, vagy bizonyíthatatlanná válik.

A gond az, hogy ha törvénnyel a kezedben akarsz lopni, akkor a jogszabályok megfelelő elrendezése után még egy feltételt teljesíteni kell: 

legyen mit lopni. Így lépünk be a kormányzás második évébe. Itt jönnek a jó hírek.

A járulékok befizetési terhének a munkaadóról a munkavállalóra történő áthárításával 7 évig terjedő börtönbüntetést írtak elő törvényben azok számára, akik nem fizetik be időben az állami költségvetéseket megillető összegeket. Vagy egy rosszmájúbb komment szerint: azért az adókért küldenek börtönbe, melyeket ők büntethetetlenül lophatnak majd el.

És akkor most itt van a pénzügyesek – legújabb, hisz nincs okunk azt feltételezni, hogy utolsó – ötlete: az adóhivatal felügyelőinek „serkentése”, hogy oly módon értelmezzék a törvényt, amivel a saját zsebüket tömhetik meg. Könnyen elképzelhető, hogy a már egy éve tartó adóügyi toporgáshoz hozzáadódik majd az adóbehajtók toporgása is a fejünkön.

Voltaképpen itt van a valódi, nyilvánosan soha ki nem mondott, de tettekkel bizonyított kormányprogram: „Igen, megnyertük a választást, lopni akarunk, nem kívánunk büntetést, vigyen el benneteket az ördög, ha nem fizettek be annyit, amennyit mi akarunk!”.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.