„Megnyertük a választást, lopni akarunk, nem kívánunk büntetést, vigyen el benneteket az ördög, ha nem fizettek be annyit, amennyit mi akarunk!”. A bizonyítékok verik ki a szemünket – állítja Liviu Avram, az Adevărul főszerkesztő-helyettese.
A kormány a lehető legszebb ajándékkal készült karácsony és újév között: az adóhatóság alkalmazottai az adófizetőktől behajtott összeg 15 százalékát jelentő bérpótlékokat fognak kapni. Újabb bizonyíték arra, hogy Románia hivatalosan maffiaállammá vált.
A pénzügyminisztérium [múlt] szerdán bocsájtott közvitára egy sürgősségi kormányrendeletet, melynek értelmében az ANAF 2018-tól jutalmazási alapot hozna létre a felügyelők által büntetésekből, elkobzásokból és más hasonló, nem tervezett forrásokból behajtott összegek 15 százalékából.
Ha ez egy egyedi, elszigetelt döntés lenne, akár még el is fogadhatnánk – bár nem az, hiszen már csak ez hiányzott az amúgy is kaotikus adóügyekben. De a döntést szélesebb kontextusba kell helyezni, abba, ahogy a PSD–ALDE–RMDSZ koalíció az országot irányítja.
Az idei [tavalyi – a szerk.] év azok megjutalmazásával kezdődött, akiknek lehetőségük van közpénzből lopni. Két januári sürgősségi rendelettel, a 6-os és a 9-es számúval egy sor felmentést adtak az adóügyi-pénzügyi fegyelem alól a közpénzeket kezelők számára, így ezek szinten önkényesen, büntetések kockáztatása nélkül költhetik el a pénzeket.
Ezeket követte a 13. sz. sürgősségi rendelet, mely szintén a közpénzeket kezelőket kívánta jóindulattal kezelni – hiszen a hivatali visszaélés bűncselekmény jellege másokat nem érint. A rendelet akkor elbukott, de ez csak ideiglenes kudarcnak bizonyult.
Az igazságszolgáltatással kapcsolatosan már elfogadott törvények elsősorban az ügyészek megfélemlítését szolgálják, a parlamentben pedig a téli mérkőzés visszavágója zajlott: olyan módosításokat készítettek elő a büntetőjogi törvények esetében, melyekhez képest a 13-as kormányrendelet igazi áldásnak tűnhet.
Az első kormányzati év döntései ugyanabba az irányba mutatnak: azoknak a tetteknek a teljes vagy részleges büntethetetlenné tétele, melyeket azok követhetnek el, akik közpénzforrásokat vagy közhatóságokat igazgatnak, amit azoknak az eszközöknek a drasztikus korlátozása egészít ki, amelyekkel őket el lehet fogni. A lopás – vagy legalábbis a lopás bizonyos formája – ezáltal vagy törvényessé, vagy bizonyíthatatlanná válik.
A gond az, hogy ha törvénnyel a kezedben akarsz lopni, akkor a jogszabályok megfelelő elrendezése után még egy feltételt teljesíteni kell:
A járulékok befizetési terhének a munkaadóról a munkavállalóra történő áthárításával 7 évig terjedő börtönbüntetést írtak elő törvényben azok számára, akik nem fizetik be időben az állami költségvetéseket megillető összegeket. Vagy egy rosszmájúbb komment szerint: azért az adókért küldenek börtönbe, melyeket ők büntethetetlenül lophatnak majd el.
És akkor most itt van a pénzügyesek – legújabb, hisz nincs okunk azt feltételezni, hogy utolsó – ötlete: az adóhivatal felügyelőinek „serkentése”, hogy oly módon értelmezzék a törvényt, amivel a saját zsebüket tömhetik meg. Könnyen elképzelhető, hogy a már egy éve tartó adóügyi toporgáshoz hozzáadódik majd az adóbehajtók toporgása is a fejünkön.
Voltaképpen itt van a valódi, nyilvánosan soha ki nem mondott, de tettekkel bizonyított kormányprogram: „Igen, megnyertük a választást, lopni akarunk, nem kívánunk büntetést, vigyen el benneteket az ördög, ha nem fizettek be annyit, amennyit mi akarunk!”.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Kommentelünk, tehát szarban vagyunk. Elmagyarázom, miért.
Ro-Mánia a köbön! Ha valakinek van felesleges pénze, így dobhatja ki, avagy hogy nyert új értelmet a hazai szakkifejezés, miszerint viața bate filmul (az élet még a filmet is lekörözi).
Dr. Farkas Csaba matematikus korunk legizgalmasabb kérdéseinek egyikét járta körül a Sapientia EMTE-n tartott plenáris előadásán.
Revelatív felfedezésről nem számolhatok be, ami a Szilágy megyei, korrektül rekonstruált-feltárt-óvott római municipiumot illeti. Viszont segített abban, hogy elengedjem a kommunista diktatúra által belém vert reflexeket.
Ilyen országot, mint a mioritikus haza, nem látott vén Európa. Ja, de.
Évek óta találgatják Erdélyben, mikor látogat ismét a térségbe III. Károly brit uralkodó, aki visszatérő vendégnek számít a Székelyföldön.
Románia kiutasíthatja az orosz nagykövetet, ha újabb orosz drónok hullanak az országra. A személyi igazolványáért ment a plázába egy férfi, öt év börtön lett a vége.
77 évesen elhunyt Kurkó Árpád a Hargita Gyöngye (Perla Harghitei) ásványvíz-palackozó korábbi vezérigazgatója.
A marosvásárhelyi orvosképzés meghatározó egyéniségétől, dr. Brassai Zoltán belgyógyász professzortól búcsúzunk, aki tartalmas életének 92. évében a lelki és szellemi folytatás bizonyosságával távozott közülünk.
Heherészve, előítéletekre épülő székely vicceket olvasgatva gyűjt követőket egy podcastműsorban két csíkszeredai önkormányzati képviselő. Miközben tanácsosként egyetlen határozattervezetet sem nyújtottak be.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Kommentelünk, tehát szarban vagyunk. Elmagyarázom, miért.
Ro-Mánia a köbön! Ha valakinek van felesleges pénze, így dobhatja ki, avagy hogy nyert új értelmet a hazai szakkifejezés, miszerint viața bate filmul (az élet még a filmet is lekörözi).
Dr. Farkas Csaba matematikus korunk legizgalmasabb kérdéseinek egyikét járta körül a Sapientia EMTE-n tartott plenáris előadásán.
Revelatív felfedezésről nem számolhatok be, ami a Szilágy megyei, korrektül rekonstruált-feltárt-óvott római municipiumot illeti. Viszont segített abban, hogy elengedjem a kommunista diktatúra által belém vert reflexeket.