Gyerünk Budapestre! 100 éve szabadult fel a rabságból Magyarország!

Nagyjából két hete folyamatosan úton vagyok. Iaşi-ban jártam, a fiatal Cristina Preutu, egy nagy jövő elé néző történész és professzor által hibátlanul megszervezett, Etno-felekezeti identitások és a másság bemutatása a kelet-európai térségben: a sztereotípia és a megismerésre törekvés között című konferencián.

Aztán, mert ez volt a természetes, előadást tartottam a Román Akadémiához tartozó, a néhai Gheorghe Buzatu professzor (az 1989 előtt kommunista történész a rendszerváltás után antiszemita és Legionárius Mozgalmat pozitívan ábrázoló írásaival, valamint a Nagy-Románia Párt szenátoraként vált ismertté – a szerk.) által fémjelzett, most legközelebbi munkatársa, Stela Cheptea professzor által vezetett Európai Történelem és Civilizáció Központban. Nem tudom néhány sorban leírni két nap eseményeit, így nem is erőlködöm. Nem lehet két-három mondatban felsorolni mindenkit, de főleg a bemutatott kitűnő dolgozatokat. Tény, hogy Gheorghe Buzatu szelleme él. És gyümölcsözik.

A Centenárium kapcsán az országot járva találkoztam néhány derék tiszttel, tökéletes hazafiakkal, akik egy – szerintem – pompás tervet javasoltak nekem. Melyet sietek megosztani önökkel.

2019. augusztus 4-én lesz száz éve, hogy a román hadsereg Gheorghe Mărdărescu tábornok vezetésével bevonult Budapestre.

A Román Királyság ezzel egy kegyetlen fenyegetést irtott ki Nyugat felől. Magyarország Kun Béla alatti bolsevizálása véget ért. Az oly sok atrocitást elkövető kommunista kormány lemondott, Kun Béla pedig – Bécsen keresztül – a Szovjetunióba menekült. Horthy 1919. november 16-án bevonult Budapestre és a Gellért Szállodában állította fel főhadiszállását. A román hadsereg az antant kérésére 1920. február 25-én kivonult Magyarország területéről. Magyarország iszonyatos pestistől szabadult meg a román hadseregnek köszönhetően. A bolseviktól! Az már egy másik történek, hogy nem sok év múlva minősíthetetlen módon köszönte meg.

Nos, ezek a barátaim arra gondoltak, hogy

az lenne jó – főleg, hogy a magyarok szabotálják a centenáriumi ünnepeket –, ha kezünkbe vennénk a kezdeményezést és mi ünnepelnénk meg Budapest felszabadításának századik évfordulóját.

Végső soron azt hiszem, jó fogadtatásban részesülünk majd Magyarország fővárosában. Nem tettünk nekik jó szolgálatot azzal, hogy megszabadítottuk őket a bolsevizmustól? Koszorúzni fogunk, konferenciát szervezünk, amire nyilvánvalóan magyar történészeket és kutatókat is meghívunk. És megemlékezést tartunk a Parlament előtt, ahol egy ideig – igaz, semmilyen dokumentum sem bizonyítja ennek a mitológia részévé vált történetnek a hitelességét – a román bocskor lobogott a vörös zászló helyett! Azt hiszem, hogy az ünneplések az önök támogatásától függően lesznek pompásak. Minden vicc nélkül ilyen jellegű megoldásokat, javaslatokat és kezdeményezéseket várok a szerkesztőségbe! Komolyan!

De fontos témánkra, a Centenáriumra visszatérve el kell mondanunk, hogy

távol állunk attól, amit komoly szervezésnek lehetne nevezni.

Buzăuban Marius Nicoară (t) repülő ezredes szervezett néhány eseményt. Focşani-ban hibátlan szervezésű rendezvények zajlottak a nagy történész, Horia Dumitrescu irányításával és Marian Oprişan támogatásával. (A rágalmazások ellenére non-stop dicsérni fogom Oprişant hazafisága és a mărăşeşti-i rendezvények példás megszervezése miatt.) Ezen kívül semmi kézzelfogható. Vagy talán csak én nem értesültem róla! Istenem, pedig mennyi tennivalónk van. Boby Apăvăloaie történész arról beszélt nekem, hogy Iași-ban még nem kutatták át teljesen az első világháborús archívumokat, a vrancea-i Bogdan Constantin Dogaru pedig azt mesélte, hogy a magyar titkosszolgálat 1919-ben elkobzott archívumai még most is átvizsgálatlanul hevernek az Akadémián!

U. i.: Ne feledjék: a kommunisták és a szocialisták – egy szóval az oroszajkúak – vasárnap megpróbálják leváltani Chişinău polgármesterét, Dorin Chirtoacăt. Ne hagyják! Chişinău-nak trikolórnak kell lennie, nem vörösnek! Kolosszális a tét, mert Chişinău elvesztésével az Európa-párti (szerintünk valójában unionista) oldal az egész Moldovai Köztársaságot is elveszítheti. Ha Chişinău a szocialisták befolyása alá kerül, magától értetődik, hogy Moldova az orosz befolyási övezetben marad.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.