A nagy román egyesülést nagy összegekből fogják ünnepelni. Igen ám, de nem tudni, mennyiből. És azt sem, hogy hova mennek ezek az az összegek valójában.
Az 1918-as Nagy Egyesülés óta eltelt évszázad megünneplésére tervezett jövő évi rendezvények azzal a veszéllyel fenyegetnek, hogy felborítják a költségvetést és ennek az időszaknak az egyik legnagyobb pénzügyi lenyúlásává válnak. Ennek oka a kormányt szó szerint megfojtó ünnepi rendezvények özöne: már több mint 2100 született csak eddig, a költségek pedig pillanatnyilag kiszámíthatatlanok. Mert – a legvalószínűbb módon – nem is akarják ezt.
Alexandru Pugna művelődésügyi minisztériumi államtitkár egy Matei Dobrovie USR-s (Mentsétek meg Romániát Szövetség – a szerk.) képviselő interpellációjára adott válaszában elárulja, hogy
Pugna válasza szerint, a 465/2016. sz. kormányhatározattal létrehozott Centenáriumi Főosztályhoz már eddig is 2170 terv érkezett, melyeket végül majd alá kellene vetni egy válogatási eljárásnak.
Az azonban említésre méltó, hogy a várakozásokkal ellentétben
hogy aztán nyomon lehessen követni, vajon a kiadások a keretek közt maradnak-e, vagy sem. Ehelyett, állítja Pugna, a szükséges forrásokat azokból az állami költségvetésből felállított kormányzati alapokból fogják biztosítani, melyeket csak a menetrend kormány általi elfogadása után határoznak meg.
Ami nagyon is attól bűzlik, véleményünk szerint, hogy a Centenárium ürügyén egy állami megaügyletet terveznek végrehajtani. Amúgy pontosan ez volt az USR-s képviselő interpellációjának témája is, aki azokra a pontos összegekre volt kíváncsi, melyeket az állam a rendezvényekre akar fordítani, de ezt – mint láthattuk – nem sikerült megtudni.
Magyarországon, például, döntés született a Trianon Bizottság felállításáról, ami nagyjából a mi Centenáriumi Főosztályunknak felel meg, azzal a feladattal, hogy szintén jövőre egy sor rendezvényt szervezzen az Erdély elvesztését szentesítő trianoni szerződés óta eltelt évszázadnak (a trianoni szerződést 1920-ban írták alá – a szerk.), mely rendezvényekkel – némiképp – az országunkban szervezetteket kívánják ellensúlyozni.
De Romániával ellentétben, ahogy arra a neves akadémikus Ioan Aurel Pop is rámutatott,
Az Inpolitics által megkeresett Matei Dobrovie kijelentette, hogy egyáltalán nem elégedett a kormány válaszával: „Azért nyújtottam be az interpellációt, mert totálisan átláthatatlan a helyzet. Véleményem szerint komoly kérdéseket vet fel az, hogy a mai napig nem létezik egy költségvetés, vagy nem lehet tudni, milyen kritériumok alapján választanak majd a rendezvénytervek közül. Arra is gondolhatunk, hogy egyes rendezvények valaki számára „pántlikázva” lehetnek; ugyanúgy, ahogy az oktatásban is már tantárgyakat találnak ki csak azért, hogy legyen ki oktassa azokat, a Centenárium megünneplése esetében is felvetődhet a gyanú, hogy csak azért találnak ki egyes rendezvényeket, hogy aztán a költségvetésből pénzeket lehessen valakiknek kiutalni. Remélem, hogy ez nem így van. A következő időszakban újabb interpellációt szándékozok benyújtani ugyanebben a témában, melyben még pontosabb adatokat fogok kérni”, mondja még a képviselő.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.
… leomlott a szászmuzsnai evangélikus erődtemplom falának egy része… és nyolc év után hamarosan új autópálya-szakaszt avatnak Erdélyben, ha minden jól megy.
Továbbra is erdélyi városok dominálnak abban a toplistában, amelynek készítői arra a kérdésre keresték a választ, hogy mely romániai városban élnének a legszívesebben az ország lakói.
Több mint félmilliárd lej eltitkolt vagyonra derített fényt az ANAF legújabb ellenőrzése. Népszavazással váltottak le egy Maros megyei polgármestert.
Eszméletlen állapotban találtak rá egy 48 éves csíkszeredai férfira kedden délután a város Tudor lakónegyedi részén. A helyszínre érkező mentőegység már nem tudott segíteni rajta, holttestét átadták az igazságügyi orvosszakértőknek.
A magyar nyelv használata és a kétnyelvű feliratok ellen ágált egy videóban Lucian Mușat, a szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) Szilágy megyei parlamenti képviselője, a megyei pártszervezet elnöke.
Kijöttek a friss, az idei áprilisi hónapra vonatkozó átlagfizetési adatok mind Magyarországon, mind pedig Romániában. Hasonlítsuk össze!
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.