Kirill pátriárka látogatásának „geopolitikai elméleteiről”

Egy rakás „geopolitikai elmélet” született az oroszországi Kirill pátriárka látogatásáról: az Orosz Föderáció diverziós lépése, hogy letérítse Romániát az európai érvényesülés útjáról. A „szakértők” egymással versengve magyarázták nekünk, miért több a látogatás, mint aminek tűnik, miközben az valójában pontosan az, aminek látszik: két ortodox egyház közötti dogmatikus együttműködés.

Hozzászoktunk, hogy az összeesküvés-elméletek világában élünk és ebből táplálkozunk.

Körbejárjuk a körülöttünk történő dolgokat és azt szeretnénk, ha az, amit látunk nem az, aminek tűnik, ha lenne valamilyen rejtett igazság, melynek megértéséhez csak mi vagyunk eléggé intelligensek.

Kirill orosz pátriárkával kapcsolatosan egyetlen dologról van szó: két ortodox egyház együttműködéséről, melyek kapcsolata túlmutat a pillanatnyi politikai akciókon.

Az Oroszország politikai vezetésével (figyelem: nem az orosz polgárral) szembeni ellenséges indulatainkon túllépve meg kell értenünk, hogy az egyház számára a dolgok évszázadok alatt történnek, a szabályok pedig egyik személyről a másikra, egyik vezetőről a másikra változnak. Ugyanez a helyzet a katolikus egyházban is, ahol a dolgok nehezen módosulnak és nem kötődnek a politikai élethez.

Közismert, hogy az ortodox egyházak alapjában véve konzervatívak és általában nemzeti áramlatokhoz kötődnek,

míg a katolikus az egyetemességet hirdeti.

Kirill pátriárka nem beszélt egyébről, csak az ortodox egyház egységéről és az ezek közötti kapcsolatokról. Ebből túlságosan meredek dolog azt a következtetést levonni, hogy az egyházi vezetők le akarják téríteni Romániát a nyugati pályájáról.

Románia ma ortodoxabb, mint valaha, másrészről európaibb is, mint valaha.

Meg az, hogy Kirill és Dániel pátriárkák most hidat vernek Bukarest és Moszkva között, mintha ez csak így menne: tapsolnak egyet és kész, létre is jött, hisz Isten ott áll az oldalukon. És végső soron nem látok abban semmi gondot, ha ez egy lehetőség arra, hogy jobbá váljanak a Románia és az Orosz Föderáció közötti kapcsolatok, a közös érdeknek megfelelően és a kölcsönös tisztelet megadásával.

Az államok közötti gondokat, akárcsak az emberek közöttieket, csak közös értékek keresésével lehet megoldani, márpedig ebben az esetben az ortodoxia olyasmi, amit nem lehet vitatni.

És Kirill azért sem jött, hogy elvegye Erdélyt, vagy felkínálja nekünk Besszarábiát:

látogatóba jött Romániába, a román kollégája meghívására ugyanúgy, ahogy Szerbiában, Moldova Köztársaságban, Görögországban és máshol is járt. Az egyház nem szakítja meg több évszázados tevékenységét csak azért, mert mi mindenféle összeesküvés-elméleteket teszünk közzé cikkeinkben.

A következőt mondta a pátriárka: „Az alkotó munka Krisztus szent Egyházának szőlőjében nem lehetséges mindannyiunk szoros testvéri kapcsolata és az egyházaink, valamint az általuk vezérelt népek közötti kapcsolatok megerősítése nélkül.” Ezt mondta, de ugyanezt mondta a római pápa is, amikor Romániába látogatott és bármelyik másik magas rangú egyházi vezető is. Nem kell szarvakat odaképzelnünk, ahol nincsenek.

És azt is mondta a pátriárka, hogy: „Nagyon örülök, hogy Románia földjére léphetek. (…)

Az ortodoxia értékei közösek a románok, Románia, az oroszok, Oroszország és az összes többi ortodox számára.

Az emberek között csak akkor lehetnek jó kapcsolatok, ha közösek az értékeik. És bárhogy alakulna is a történelem, nekünk, különböző országokban élő ortodox keresztényeknek észben kell tartanunk, hogy közös értékeink, közös életrendünk van. És ez azt jelenti, hogy óriási potenciállal rendelkezünk a békében és együttműködésben és kölcsönhatásban élésre. Még egyszer üdvözölni akarom Őboldogságát, a Román Ortodox Egyház vezetőit és az egész román népet. Isten óvja Romániát.” És ebben nincs semmi rossz és nincs semmi, ami ne lenne igaz. Mit vártunk, hogy úgy viselkedik, mint Rogozin? Nem így lett, mert itt teljesen másról van szó.

Persze, ha Kirill pátriárka majd a bal kezét emeli fel, akkor biztosan valami baja van velünk,

ha pedig a jobb kezét, akkor az meg ki tudja, mit jelent. Olyasmit látunk bele, ami nem létezik.

A pátriárka a nehéz kommunista korszakról is beszélt:

„Idén lesz a száz éve, hogy Oroszországban elkezdődtek a forradalmi események és az azt követő üldöztetés. Ez az emlékezetes dátum az egyházunkban lehetőséget teremt annak, hogy megértsük az utóbbi században bejárt szellemi utat, valamint Oroszország új mártírjainak és tanúságtevőinek áldozatát. Tudom, hogy az idei évet a Román Egyház is annak szentelte, hogy megemlékezzenek mindazokról, akiknek szenvedniük kellett az ateista hatalom miatt.”

Tehát: ismerjük el e látogatás igazi jelentőségét, és az nem geopolitikai.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.