// 2026. november 21., szombat // Olivér

#MeToo, erkölcs és politika között

// HIRDETÉS

A #MeToo kampány csak egy módja a hatalmi helyzetben lévő férfiak visszaélései elítélésének? Vagy a szexualitással kapcsolatos felfogás megváltozásáról van szó?

A #MeToo kampány járványszerűen terjedt át Romániára is. Meglepő módon nemcsak nők, férfiak is elkezdtek részletesen beszámolni olyan múltbéli esetekről, amikor zaklatások, vagy talán csak egyszerű szexuális quiproquo-k áldozatai voltak. Ez már nemcsak médiatéma, hanem valóságos társadalmi jelenség. Az a benyomás alakult ki, hogy

egy hosszú ideig visszafogott és eddig megnyilvánulási lehetőséggel nem rendelkező óriási botrány tanúi vagyunk.

De – szerencsére – nem hiányzik néhány átfogóbb erkölcsi reflexió sem, melyek nem haboznak rámutatni az áldozatok egyfajta cinkosságára is, akik valójában elfogadták egy tranzakció feltételeit. Nemcsak a filmiparban, hanem mindenfelé vannak befolyásos férfiak, akik felajánlják egy fiatal és ígéretes kezdő támogatását, az akadémiai körökben, a politikában, vagy akár az egyházi környezetben is. Az egyik romániai liberális vezető különben már elítélte az ilyenfajta gyakorlatokat a saját pártja női militánsaival tartott egyik összejövetelen, akkoriban ellentmondásos benyomásokat váltva ki. „Egyetlen főnök ágyába sem kell befeküdniük, ha jelentős köztisztségekbe akarnak jutni”, mondta tapintatlan őszinteséggel, ami elég sok hangos bírálatot, de néma egyetértést is hozott neki.

Tegyük helyre a dolgokat. Itt most nem a nemi erőszakról, az érveket nem igénylő erőről beszélünk, hanem a sokkal számosabb esetről,

amikor az áldozat képtelennek érzi magát arra, hogy reagáljon, amikor „nincs választása”,

amikor mélységes megaláztatást él át a saját tehetetlensége és bátortalansága miatt. De még ezeknek a szürke helyzeteknek is rengeteg, kívülről megkülönböztethetetlen árnyalatuk van, mint például az, amikor az áldozat belemegy egy tranzakcióba, egy megalázóba, természetesen, és ezért be nem vallhatóba, de melynek révén azért mégiscsak jelentős előnyökhöz jut: egy szerep, egy szakmai előmenetel és más hasonlók. Ez a helyzet a Securitate besúgóihoz hasonlítható, akik féltek elutasítani az együttműködést, és akik megbánták a gesztust, saját magukban eltökélve, hogy senkinek sem fognak ártani, bár akkor már túl késő volt.

Végül nem a szexuális zaklatások áldozatainak hibáztatásáról van szó, hanem a figyelem felhívásáról olyan erkölcsi megbicsaklásokra, melyek lehetővé tették és elősegítették a „bukást” még akkor is, amikor nem voltak explicit fenyegetések. De főleg azt fontos megfigyelnünk, hogy ezek

a mélységesen sajnálatos esetek az azt elősegítő légkör miatt is történnek.

A múltban a rezsim börtönszerű jellege adott ekkora erőt a Securitaténak, amiből (kevés kivételtől eltekintve) nem volt kiút, és ami azt az illúziót keltette az áldozatban, hogy nemcsak kiváltságos helyzetű, de hasznossá is válik, ha beilleszkedik a világ titkos logikájába. A Securitate „csábító” ereje abban rejlett, hogy valamiféle értelmet adott a beszervezettnek, „hazafias” küldetéssel bízva meg.

Némiképp ugyanez a helyzet azokkal a zaklatott nőkkel, akik osztják azt uralkodó nézetet, hogy az a fontos, ha társasági, mindig elérhető ember vagy, hogy a feltétlen „rokonszenvesség” társadalmi érték, hogy nyitottnak kell mutatkoznod bármilyen tapasztalatra és nem utolsó sorban, hogy feltétlenül „szexinek” kell lenned. A „szexiség” annyira széles körben elfogadott vitathatatlan érték lett, hogy ez a szó már rég túllépett a szigorúan vett nemiségen, bármire alkalmazható pozitív szuperlatívusszá vált. A választási lista, a menü, a diskurzus, a gépkocsi, a bér és minden más is „szexi” lehet, ha vonzónak tűnik. A kifejezés bekerült a gyermekek szókincsébe is, hiszen már mintha mindent áthatna egy generikus szexualitás.

Márpedig ebben rejlik a helyzet rejtett botrányossága, a társadalmi életnek ebben a túlzott szexualizálásában,

mely a legfelháborítóbb „tranzakciók” számára jelent kedvező környezetet. A zaklatásnak a kötelező csábításnak, a kirívó szexualitásnak ebbe a játékába zárt áldozatai úgy érzik, hogy „nincs választásuk” és hogy végül a beleegyezés az egyetlen lehetőség. Minden helyzetben vannak egyéni vétkességek és felelősségek, de fontos látnunk, hogy a társadalmi nyelvezet az, mely elaltatja az áldozat gyanakvását és védtelenül hagyja az aljassággal szemben. Sok áldozat nem a társadalom erkölcsi ítéletétől félt (legalábbis Hollywoodban ettől nem kellett tartani), hanem fordítva, azért ment bele a tranzakcióba, hogy ne tűnjön nevetségesnek, inadekvátnak, „premodernnek” és olyannak, akiben nincs meg a savoir faire. És aztán a belső megérzésük dacára hosszú ideig hallgattak, hogy fenntartsák azt az előfeltevésüket, hogy ugyanabban a fesztelen és libertariánus kultúrában vesznek részt.

Nem tudjuk, hogy ez a kampány végül hova vezet majd. De ahogy az már most látszik (egyes helyeken már szigorúbb törvényeket terveznek a szexuális zaklatás ellen), fennáll annak a veszélye, hogy csak a hatásokat kezelik, míg az okok érintetlenül maradnak.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
A PSD-s főbojár megüzente: az RMDSZ írjon haza, ha nem tetszik neki a közigazgatási reform
Főtér

A PSD-s főbojár megüzente: az RMDSZ írjon haza, ha nem tetszik neki a közigazgatási reform

Csoma Botond nem maradt adós a válasszal, szerinte süket duma zajlott eddig az átszervezésről. És az e heti cukiság: Nicușor Dan felpróbált egy VR-szemüveget, bár ő anélkül is pont ugyanúgy mozog.

Nicușor Dan tanácsadója szerint meg kell egyezni az RMDSZ-szel, mert nagy szükség van a közigazgatási átszervezésre
Krónika

Nicușor Dan tanácsadója szerint meg kell egyezni az RMDSZ-szel, mert nagy szükség van a közigazgatási átszervezésre

A közigazgatási reformra szükség van, ezért tárgyalni kell és kompromisszumos megoldásra kell jutni az RMDSZ-szel az ügyben – jelentette ki Eugen Tomac, Nicușor Dan államfő határon túli románok ügyében illetékes tiszteletbeli tanácsadója.

Vége a többszörös időpontfoglalásoknak az orvosnál: a betegek számára a CNP váltja fel a beutalókat és az orvosi leveleket
Főtér

Vége a többszörös időpontfoglalásoknak az orvosnál: a betegek számára a CNP váltja fel a beutalókat és az orvosi leveleket

RMDSZ-es törvényjavaslat: ötvenezer eurós kártérítés a medvetámadások áldozatainak. Továbbá: megkéselt egy nő egy tizenegy éves kisfiút Kolozsváron, egy másik nyolcévest pedig megvert.

Száz méter széles vadátjárók épülnek az autópályán a barnamedvék számára
Székelyhon

Száz méter széles vadátjárók épülnek az autópályán a barnamedvék számára

Harmincöt éves a marosvásárhelyi Milvus Csoport, amely a helyi természetvédelmi kutatásoktól az országos és nemzetközi fajvédelemig jutott. A jubileumi sajtótájékoztatón az A8-as autópálya vadátjáróiról és a veszélyeztetett fajokról is beszéltek.

Kiderült, milyen „kincsekre” bukkantak a régészek a magyar történelem fontos alakjához kötődő nagybányai házban
Krónika

Kiderült, milyen „kincsekre” bukkantak a régészek a magyar történelem fontos alakjához kötődő nagybányai házban

Számos, a 15.–20. századból származó leletet találtak a város legrégebbi polgári épületeként számon tartott nagybányai Hunyadi-házban végzett ásatások során – közölte a Máramaros Megyei Történelmi és Régészeti Múzeum

Megvan az első konkrét lépés a községek összevonásáról
Székelyhon

Megvan az első konkrét lépés a községek összevonásáról

Luca Niculescu miniszterelnök bejelentette, hogy a fejlesztési minisztérium elkészítette az ezerötszáz fő alatti községek önkéntes egyesítéséről szóló jogszabálytervezetet, amelyet pénteken közvitára bocsátanak.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS