Ha megnézzük, miként működik az oktatás a román társadalomban, akkor sajnos azt kell mondanunk, hogy még annál is hülyébbek vagyunk, mint amilyennek a bennünket vezető idióták hisznek minket.

Az 1989 után itt létrejött tudatlanok köztársasága nagyon egyszerű elven alapul – minél kevésbé képzettek a polgárok, minél kevésbé értik a dolgokat, a politikusok számára annál könnyebb vezetni őket. Ha pedig a hülyeségnek azt a rétegét nézem, mely beborította Romániát, úgy tűnik, hogy a varázslatos tájainkat uraló tudatlanság szakadéka minden képzeletet felülmúlóan mélységes.

Miniszterelnökünk a párnahuzatban tartja a megtakarításait, oktatási miniszterünk pedig úgy beszél, mint egy közepes diák. Alkalmatlanok vezetnek minket és

olyan alakoktól függ az életünk, akiknek fikarcnyi intelligenciájuk sincs.

Hogyan fogadhatnak el a románok ilyen társadalmi modellt?

Az egyik lehetséges választ Gérald Bronner francia szociológus írásában találhatjuk meg, aki 2013-ban megjelentetett egy botrányos című könyvet, A hiszékenyek demokráciáját (La Démocratie des crédules, PUF). A francia szerzőnek – akinek semmi köze sincs hazánkhoz – az a kiindulási pontja, hogy bár az információfelesleg társadalmaiban élünk, ezzel egyidejűleg általános intelligenciahiányban szenvedünk. Ezt a jelenséget Bronner „intellektuális fukarságnak”, az intellektus egyfajta szegénységének nevezi.

Annak élő bizonyítéka, hogy Románia a kizárólag az új média által nyújtott információkon alapuló jelenkori demokráciáknak ebben a hibájában szenved, az, hogy bár az Európai Unión belül nálunk a legmagasabb az egy főre eső mobiltelefonok száma, ugyanakkor itt van Európában a legtöbb funkcionális analfabéta is. Az ezzel kapcsolatosan hangoztatott adatok (hiszen nincsenek valós statisztikáink erre vonatkozóan) azt mutatják, hogy diákjaink több mint 45 százaléka teljes mértékben képtelen megérteni és elmagyarázni azt, amit olvas.

Csak ez magyarázhatja, hogy egyes polgártársaink miként képesek még elhinni,

ha azt mondják nekik, hogy Románia megemeli majd a béreket, tekintettel arra, hogy a kormány egyre primitívebb eljárásokhoz folyamodik jövedelmeink csökkentése érdekében. Az ostobaságot tükrözi az is, ahogy a kormánypárt választási ígéreteihez viszonyulunk, mely a választás idején nemcsak az orvosok és tanárok fizetésének megkétszerezését üzente, de most arról is megpróbál minket meggyőzni, hogy ezeknek a társadalmi osztályoknak a sorsával törődik. Ezek mind egy általános elhülyülés formái, mely úgy valósul meg, hogy annyira hihető információkat dobnak piacra, hogy a polgárok végül elhiszik azokat.

Az adók és járulékok csökkentését ígérték nekünk, most pedig ostobán nézzük a gáz és a villanyáram drágulását. Új autópályaszakaszokat ígértek nekünk, de még a korábban elkezdetteket sem fejezték be. Nagyokat lódítottak az 1.000 eurós fizetéshez jutó románok millióiról, milliárdos beruházásokkal, magasabb nyugdíjakkal, az egészségbiztosítási járulék csökkentésével tömték a fejünket. Ha elolvassuk a kampány alatti kormányprogramokat, Románia az EU egyik ipari hatalmaként szerepelt a tervekben, Csehországot vagy akár Portugáliát is lekörözve. Persze, nem csoda, hogy a választók elhitték az összes szemenszedett hazugságot, hiszen azt is el akarják hitetni velünk, hogy a benzin árát nem befolyásolja a jövedéki adó, mi pedig továbbra is hallgatunk a minket átverőkre.

Valójában a kognitív demagógia egyik formájával van dolgunk, amire Bronner figyelmeztet bennünket, és ami a részvételi demokrácia egyik legnagyobb veszélye. A gond az, hogy

amikor a polgárok képzetlenek, a politikusok műveletlenek és a vezetők alkalmatlanok,

a demokrácia már nem képes működni.

Miként születik a „hiszékenyek demokráciája”? A francia szociológus levezetése szerint, ez a rossz képzés végeredménye. Íme, néhány adat, mely megerősíti, hogy az ostobák köztársaságában élünk, ahogy az az INS (Országos Statisztikai Intézet – a szerk.) (itt elérhető) statisztikáiból kiderül. Az oktatás szintjére vonatkozó mutatók képzettségünk katasztrofális helyzetére világítanak rá. Az érettségire jelentkező 177 ezer diákból csak 66,8 százaléknak sikerül a vizsga, ami nagyjából 120 ezer egyetemi hallgatót jelent. Az Eurostat szerint, jelenleg Romániában a legalacsonyabb a felsőoktatási mutató az Európai Unióban, a 2014–2015-ös egyetemi évben ugyanis csak a fiatalok 14,5 százaléka vett részt valamilyen felsőoktatási képzésben. Sőt, a 101 egyetemünk közül egy sem szerepel a nemzetközi ranglisták élén, de még a legjobb 500 között sem.

És egy képzetlen nép számára – mint egy jereváni rádiós viccben – mindegy, hogy adott vagy kapott, hogy az Volga volt, vagy kerékpár.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.