Mije van Magyarországnak, ami nekünk nincs?

Mintha Delia nótáját énekelnénk: mije van neki, ami nekem nincs?! Csak a sírás nem kerülget: Magyarország külügyminisztere, Szijjártó Péter Románia külügyminiszterével, Teodor Meleşcanuval tart közös sajtókonferenciákat. Kolozsváron, mert Orbán kormányfő érdekei jóval túlnyúlnak Magyarország határain, mindenhova elérnek, ahol nemzettársai élnek. Magyarország totális offenzívát indított Romániával kapcsolatban: nagysebességű vasutat akar Budapest és Kolozsvár között, mely később Bukarestig is elér. Szép, gyakorlatias, civilizált. Hogyan történik ez meg? Valószínűleg Magyarország foglalkozik majd a Budapest–Kolozsvár szakasszal, Románia pedig a Kolozsvár és Bukarest közöttivel. Ez lenne normális.

Nem tudjuk, hogy Meleşcanu mit mondott erre a javaslatra. Azt hiszem, viccként kezelte, nehogy el kelljen pirulnia. Mert Románia már két éve épít egy 6 kilométeres autópályaszakaszt Barcarozsnyó és Keresztényfalva között. Ennek alapján

számoljuk ki, hogy hány év alatt építenénk meg egy TGV-vonalat Kolozsvár és Bukarest között?!

Magyarországnak már megvan az autópályájuk Budapest és a román határ között. És akarnak egy másikat. Nekünk… a haza történelmi régióit összekötő utakra lenne szükségünk. Nincs egyetlen működőképes és teljes autópályának sem. Szakaszaink, töredékeink és akadályaink vannak: denevérfészkek, tájékozott emberek által felvásárolt földterületek, akiktől – persze – nem lehet őket kisajátítani, rókalyukak és patkányfészkek… A 27 évnyi haveri kapitalizmus alatt ilyenfajta akadályokba ütközve nem voltunk képesek elfogadható utakkal összekötni Románia történelmi régióit. Moldva továbbra is szegény és kába, Erdély szenved és jogosan háborog a nemtörődöm bukaresti kormányzók ellen, miközben Havasalföld nehezen áll ellen olyan politikai kiskirályok bűverejének, mint Dragnea, Năstase és Ponta. És mások, de nem megyek vissza újra negyvennyolcig. Ezeknek a kormányzati vezetőknek és kiskirályoknak nincs szükségük autópályákra és nagysebességű vonatra, megelégednek a közalkalmazotti bérek emelésével, mert ezzel bebiztosítanak maguknak néhány millió szavazatot.

Óriási kihívás Szijjártó javaslata, melynek ez a kormány nem tud megfelelni.

Következésképpen újra lejáratjuk magunkat a szomszédaink előtt, akik a leghatékonyabb Magyarország-párti propagandát folytatják Erdélyben: román testvérek, mi majd segítünk nektek egy kicsit civilizálódni, mi majd átvesszük a Kolozsvár–Bukarest TGV-szakaszt is. Majd mi megcsináljuk ezt is, mert nektek gondjaitok vannak az autópályákkal és a földterületekkel, az ilyesmihez nincs meg a hozzáértésetek.

Nos, ezután nem káromkodsz és üvöltözöd jogosan, hogy „Elegem van Bukarestből”? De igen. De hiába, nincs választási lehetőséged, nincs alternatívád. Romániában még nem találtuk meg azt a politikai erőt és okos központot, mely képes lenne valódi változást hozni az országban, megtenni a végleges lépéseket a nyugati civilizáció felé, orosz, török, görög megállók nélkül. Furcsa és veszélyes módon sodródunk: a román választók többség nem tudja, hogy mit szavaz meg és a következő 20 évben esélyes sincs megfejteni ezt a titkot. De sokunk számára ez akkor már nem igazán lesz fontos…

A magyar külügyminiszter ajánlatában egyetlen dolog aggaszt: tudod, mi a helyzet a görögök ajándékaival, és semmi okom sincs azt gondolni, hogy a magyarok ajándékaival másképp lenne…

Az alcímeket a szerkesztőség adta.