Kérdik a románok. A válasz: például olyan politikusaik, akik az opportunista ügyeskedésen kívül másra is képesek.
Mintha Delia nótáját énekelnénk: mije van neki, ami nekem nincs?! Csak a sírás nem kerülget: Magyarország külügyminisztere, Szijjártó Péter Románia külügyminiszterével, Teodor Meleşcanuval tart közös sajtókonferenciákat. Kolozsváron, mert Orbán kormányfő érdekei jóval túlnyúlnak Magyarország határain, mindenhova elérnek, ahol nemzettársai élnek. Magyarország totális offenzívát indított Romániával kapcsolatban: nagysebességű vasutat akar Budapest és Kolozsvár között, mely később Bukarestig is elér. Szép, gyakorlatias, civilizált. Hogyan történik ez meg? Valószínűleg Magyarország foglalkozik majd a Budapest–Kolozsvár szakasszal, Románia pedig a Kolozsvár és Bukarest közöttivel. Ez lenne normális.
Nem tudjuk, hogy Meleşcanu mit mondott erre a javaslatra. Azt hiszem, viccként kezelte, nehogy el kelljen pirulnia. Mert Románia már két éve épít egy 6 kilométeres autópályaszakaszt Barcarozsnyó és Keresztényfalva között. Ennek alapján
Magyarországnak már megvan az autópályájuk Budapest és a román határ között. És akarnak egy másikat. Nekünk… a haza történelmi régióit összekötő utakra lenne szükségünk. Nincs egyetlen működőképes és teljes autópályának sem. Szakaszaink, töredékeink és akadályaink vannak: denevérfészkek, tájékozott emberek által felvásárolt földterületek, akiktől – persze – nem lehet őket kisajátítani, rókalyukak és patkányfészkek… A 27 évnyi haveri kapitalizmus alatt ilyenfajta akadályokba ütközve nem voltunk képesek elfogadható utakkal összekötni Románia történelmi régióit. Moldva továbbra is szegény és kába, Erdély szenved és jogosan háborog a nemtörődöm bukaresti kormányzók ellen, miközben Havasalföld nehezen áll ellen olyan politikai kiskirályok bűverejének, mint Dragnea, Năstase és Ponta. És mások, de nem megyek vissza újra negyvennyolcig. Ezeknek a kormányzati vezetőknek és kiskirályoknak nincs szükségük autópályákra és nagysebességű vonatra, megelégednek a közalkalmazotti bérek emelésével, mert ezzel bebiztosítanak maguknak néhány millió szavazatot.
Következésképpen újra lejáratjuk magunkat a szomszédaink előtt, akik a leghatékonyabb Magyarország-párti propagandát folytatják Erdélyben: román testvérek, mi majd segítünk nektek egy kicsit civilizálódni, mi majd átvesszük a Kolozsvár–Bukarest TGV-szakaszt is. Majd mi megcsináljuk ezt is, mert nektek gondjaitok vannak az autópályákkal és a földterületekkel, az ilyesmihez nincs meg a hozzáértésetek.
Nos, ezután nem káromkodsz és üvöltözöd jogosan, hogy „Elegem van Bukarestből”? De igen. De hiába, nincs választási lehetőséged, nincs alternatívád. Romániában még nem találtuk meg azt a politikai erőt és okos központot, mely képes lenne valódi változást hozni az országban, megtenni a végleges lépéseket a nyugati civilizáció felé, orosz, török, görög megállók nélkül. Furcsa és veszélyes módon sodródunk: a román választók többség nem tudja, hogy mit szavaz meg és a következő 20 évben esélyes sincs megfejteni ezt a titkot. De sokunk számára ez akkor már nem igazán lesz fontos…
A magyar külügyminiszter ajánlatában egyetlen dolog aggaszt: tudod, mi a helyzet a görögök ajándékaival, és semmi okom sincs azt gondolni, hogy a magyarok ajándékaival másképp lenne…
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.
Olyan jó nézni, amikor a román értelmiségi elit arról beszél, hogy ej, no, ezen az etnicizmuson túl kellene már lépni, hiszen mind európaiak vagyunk. Komolyan? Serios?
Puczi Béla cigány ember nem hősként indult útnak, de hőssé vált, a magyarokat 1990 márciusában megvédő férfi tette ma is nemzet- és jövőépítő – hangoztatta a Belügyminisztérium társadalmi esélyekért és roma kapcsolatokért felelős államtitkára.
Egy március 15-i ünnepségen összegyűlnek a kokárdás emberek, meghallgatják a szónokokat és amíg a politikus beszél, a népek is beszélgetnek egymással. Kihallgattuk az ünneplőbe öltözött susmorgást. Pamflet.
Halálos kimenetelű vasúti baleset történt Csíkszeredában a Brassói út mellett vasárnap délután: egy lovas szekérrel a vonat elé hajtottak, egy személy a helyszínen meghalt.
Dr. Székely-Szentmiklósi István negyvenöt éve családorvos a Szilágyságban – pályája egyszerre jelent hivatást, alkalmazkodást és közösségi elköteleződést.
Anyagi károkkal járó baleset történt Máréfalván pénteken – tudtuk meg a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányságnál érdeklődve.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.