// 2026. november 17., kedd // Hortenzia, Gergő

Madrid saját maga gyújtja meg az elszakadás kanócát

// HIRDETÉS

Spanyolország elbukta a demokrácia Franco diktatúrájának bukása óta felmerült legfontosabb tesztjét.

Európa újabb lőporos hordója, Katalónia a levegőbe repült. A normális körülmények között szinte biztosan kudarcra ítélt függetlenségi népszavazás

a madridi kormány aránytalan reakciójával keresztes háborúvá változott.

A nemzetközi televíziók által Katalóniából sugárzott képes erőteljesek voltak: az állig felfegyverzett spanyol rendőrségről, amint nőket ver, kizárólag vörös rózsákkal felfegyverkezett szavazókat bántalmaz, épületekbe hatol be erőszakkal, urnákat és szavazólapokat rabol el. Záporozó gumilövedékekről, gumibotesőről, betört ablakokról. Az utcákon álló felháborodott emberekről, akik a francia forradalomról, az egyesült államokbeli rabszolgaság eltörléséért vagy a nők szavazójogáért indult mozgalmakról beszélnek és arról, hogy mindezekhez törvényeket kellett sérteni. Fontos részlet: a helyi rendőrség a népszavazás híveinek oldalára állt. Bár egyértelműen utasítást kaptak a beavatkozásra, nem tették meg. A 2.300 szavazókörből 319-et zártak be erőszakkal és több mint 800 embert sebesítettek meg a Guardia Civillel (a Madrid által küldött erőkkel) történt összeütközésekben.

Tehát, amit az egész világ láthatott a képernyőkön és ami megmarad az emlékezetben:

a spanyol rendőrség erőszakkal hiúsította meg az alapvető demokratikus gyakorlatot, a szavazást.

Az, hogy valójában mennyire volt törvényes ez a szavazás, mennyire legitim az eredménye, már nem igazán számít azután, hogy az imázs terén Madrid Barcelona javára elvesztette a háborút. A központ már a szavazás előtt is számtalan lépést tett: letartóztatott több tucatnyi katalán hivatalosságot, elkobozta a szavazólapokat és a katalán költségvetést, fenyegetőzött, alkotmánysértővé nyilvánította a népszavazást. Semmiképpen sem volt szükség erőszakos fellépésre.

Rögtön a szavazás után, bár még minden rendkívül zavaros volt (mind az eredmények, mind a szavazás következményei), a felek mindegyike győztessé nyilvánította magát és áldozati szerepben mutatkozott a tévékamerák előtt. A spanyol központi kormány azzal vádolta a szeparatista katalán kormányt, hogy felelőtlen volt, amikor a spanyol törvény megsértésére bátorította választóit és kihirdette, hogy sikerült meghiúsítania a népszavazást. A másik fél, a katalán kormány azt állítja, hogy a szavazókörök háromnegyedében megtörtént a szavazás, tehát érvényes, és azzal vádolja a központi kormányt, hogy indokolatlanul és felelőtlenül alkalmazott erőszakot a békés választók megállítása céljából.

Egy bizonyos pontig elmondható, hogy mindkét fél győzött,

mert mindkét fél a konfrontálást kereste: az elszakadáspárti kormány azért, hogy még több katalánt fordíthasson Madrid ellen és megerősítse hatalmát, de a katalán függetlenség több évszázados ügyét is, míg Madridnak azt kellett bizonyítania, hogy képes ellenőrzés alatt tartani saját területét. Ennek ellenére hosszú távon az összes spanyol veszített: a politikai párbeszéd útja egész idő alatt zárva volt.

A közeljövőben pedig valószínűleg így is marad. A katalán hatóságok szerint (mert Madrid szemszögéből nézve nem is volt semmilyen szavazás), annak a 40 százaléknyi katalánnak a 90 százaléka, akinek mégis sikerült voksolnia, a függetlenség mellett döntött. A dolgok jogilag zavarosak. Nemcsak a népszavazás ellentétes Spanyolország alkotmányával, mely kimondja az ország oszthatatlanságát, de lezajlásának módja is számtalan kérdést vet fel legitimitását illetően. Elsősorban azért, mert a katalán hatóságok már eleve úgy döntöttek, hogy nem számít, elérik-e az 50% + 1 fős jelenléti arányt, vagy sem. Aztán azért, mert a szervezők magánnyomdákban készült szavazólapokra alapoztak és a szavazás napján is megváltoztatták a szabályokat, arra kérve azokat, akiknek nem sikerül szavazniuk egy spanyol rendőrség által lezárt szavazókörben, menjenek egy még nyitva levőhöz. Sőt, ezt úgy is megtehették, hogy nem regisztálták magukat a kérdéses szavazókörben.

Ezt az óriási szürke övezetet most a brutális beavatkozás legitimálta és könnyebben védhetőbbé tette.

Normális esetben, ahogy azt a felmérések mutatták, a katalánoknak kevesebb mint fele támogatta volna a függetlenséget. 80 százalékuk normális esetben csak azt akarta tudni, hogy még mindig rendelkeznek ezzel a joggal: a vélemény demokratikus kifejezésével. Normális esetben elképzelhető, hogy a részvétel nem haladta volna meg a 40 százalékot (ahogy az három évvel ezelőtt történt), megfosztva a népszavazást a tényleges legitimitásától. De a központ fenyegetőzései és erőszakos beavatkozása arra kényszerítette a katalánokat, hogy úgy véljék, sokkal több forog kockán, mint egy függetlenségi álom és hogy mostantól kezdve össze kell fogniuk a „diktatúra” ellen. Madrid egyik napról a másikra a kiegyensúlyozottabb álláspontra helyezkedők számára is halálos ellenséggé vált.

Miközben két évvel ezelőtt, békés körülmények között, 37 százalék szavazott, most pedig a központ fenyegetőzései és az odaküldött rendőrség erőszakos fellépése ellenére még többen – 42,3 százalék – jelentek meg, egyértelmű a hatóságnak üzent dac. Barcelona azt ígéri, hogy néhány napon belül kikiáltja Katalónia függetlenségét.

És mostantól kezdve már sokkal nehezebben hátrálhat meg,

még akkor is, ha eredetileg csak fokozott autonómiát akart elérni. Az erőszakos fellépés gyakorlatilag arra kötelezi az elszakadáspárti kormányt, hogy kihirdesse az ígért függetlenséget, kilépve egy velük erőszakosan bánó országból. Erőszakos fellépésével a Rajoy-kormány nemcsak radikalizálta a katalánok álláspontját, de úgy tűnik, elszakadt a valóságtól, amikor a „rendőrség profizmusát” védte, amikor az egész világ látta a nemzetközi televíziók által sugárzott, brutalitással teli képeket. Spanyolország végül elbukta a demokrácia Franco diktatúrájának bukása óta felmerült legfontosabb tesztjét.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?
Főtér

Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?

Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.

Újraszentelték a templomot, amelyben házasságot kötött Horthy Miklós, és felavatták a néhai főgondnok eredeti szobrát
Krónika

Újraszentelték a templomot, amelyben házasságot kötött Horthy Miklós, és felavatták a néhai főgondnok eredeti szobrát

„Élő kövekből épült lelki templomért” mondtak hálát vasárnap délután Aradon, amikor is Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki református püspök megáldotta a belvárosi református egyházközség kívül-belül felújított templomát és parókiáját.

Tizenegymillió lejjel vágta át a közlekedési minisztériumot egy személyszállító cég ügyvezetője – hírmix
Főtér

Tizenegymillió lejjel vágta át a közlekedési minisztériumot egy személyszállító cég ügyvezetője – hírmix

Több mint 17 ezer szekuritátés besúgót azonosított a CNSAS 26 év alatt. Nemzetbiztonsági kockázatok miatt kiutasítottak három pakisztáni állampolgárt Romániából.

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat
Székelyhon

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat

Farkaslakán, Csíkszentdomokoson, a Siménfalvához tartozó Rugonfalván és Csomafalván is medvét láttak szombaton – derül ki a Hargita Megyei Készenléti Felügyelőség tájékoztatásaiból.

Kiderült, mekkora nyugdíjemelést javasol a miniszter, kiemelt szerepben a kártyás utalás
Krónika

Kiderült, mekkora nyugdíjemelést javasol a miniszter, kiemelt szerepben a kártyás utalás

A nyugdíjakat 7,3 százalékkal kell emelni – jelentette be Florin Manole munkaügyi miniszter.

Unger Anna: a nyomozók tudták hova kell menni a pénzért
Székelyhon

Unger Anna: a nyomozók tudták hova kell menni a pénzért

A nyomozók tudták hol kell keresni azt nagy mennyiségű pénzt, amelyet november 12-én és 13-án végzett összehangolt nyomozási akciók során találtak meg – mondta az NVVH elnöke az RTL Házon kívül című műsorában vasárnap.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS