// 2026. november 17., kedd // Hortenzia, Gergő

A katalán válságot követő nagy hallgatás

// HIRDETÉS

A románok nem nagyon reagálnak a katalóniai eseményekre. Ebben hasonlítanak szinte egész Európára. Hogy miért? Tessék:

Úgy tűnik, hogy a spanyol tartományban, Katalóniában vasárnap lezajlott erőszakos események nemcsak a spanyol politikusok óvatlanságát fejezik ki – akár legalistákról, akár autonomistákról van szó –, hanem a demokrácia igazi válságát.

Van egy gátlás, egy percepcióbeli korlát, mely általában véve megakadályozza a románokat abban, hogy reagáljanak a vasárnapi (október 1-i – a szerk.) katalóniai eseményekre. Évekkel ezelőtt

Románia és Spanyolország azon kevés ország közé tartozott, melyek nem ismerték el Koszovó tartomány függetlenségét,

mert egy tartomány elszakadása mindkettő számára – más-más módon – a saját állami egységére irányuló fenyegetésnek tűnt. De ha egy pillanatra zárójelbe tesszük a románok régebb óta tartó szorongását, nem maradhat előttünk észrevétlen, hogy maga a demokrácia szenvedett el most súlyos csapást. Komoly kérdéseket vet fel a több száz sebesült, akik közül egyesek súlyos állapotban vannak, a spanyol nemzeti rendőrség hihetetlen erőszakos cselekményei egy tökéletesen békés lakosság ellen.

Különben az európai politikai vezetők, valamint a brüsszeli hatóságok hallgatása sokkal inkább a tanácstalanság jele.

Igaz, volt néhány reakció, de ezek – mint minden kivétel – csak a szabályt voltak képesek megerősíteni. Reagált Belgium kormányfője, Charles Michel („Az erőszak sohasem lehet válasz”), mint ahogy egy másik nemzettársa is, Guy Verhostadt, akinek már nincsenek kormányzati tisztségei, de energikus motorja az Európai Parlament liberális frakciójának (ALDE). Az ALDE vezetője kifejezte sajnálkozását a spanyolországi történések miatt, mindkét felet hibáztatva, az egyiket egy Alkotmánybíróság által betiltott népszavazás kiírásáért, a másikat az aránytalan erőszakért. Csakhogy a madridi kormány elítélése – még ha félszájjal történne is – problémás lenne az európai vezetők számára, mert ez az összes polgári engedetlenségi mozgalmat bátorítaná. Következésképpen inkább hallgatnak. Mely hallgatás éppen azt tükrözi, hogy nehéz olyat mondani, ami ne hangzana kettős mérceként.

Ki tagadhatná, hogy a demokrácia az a keret, mely lehetővé teszi a nép óhajainak kielégítését?

Minden szabadságjogot a demokrácia nevében követelnek, a világ összes tekintélyelvű kormányát azzal vádolták és vádolják, hogy ellenállnak saját népeik természetes törekvéseinek. Az amerikai csapatok az iraki nép felszabadításával és a demokrácia világszintű terjesztésével indokolták iraki beavatkozásukat. Francis Fukuyama ebben a – szerinte megakadályozhatatlan – folyamatban már a történelem végét képzelte bele. Ennek fényében a katalánok függetlenségvágya egyszerűen demokratikus, tekintettel arra, hogy ez egy nagyjából 7 millió emberből álló nép őszinte és békésen kifejezett törekvése.

Másrészről a demokráciát olyan politikai rendszerként határozzák meg, melyben a törvényé a hatalom (rule of law), vagy kevésbé pontos kifejezésekkel a demokrácia a „jogállam”. Márpedig október 1-én nemcsak a rendőrség és a szavazni akaró polgárok összeütközésének voltunk tanúi, hanem talán főleg a „jogállam” és a „népi törekvések” összeütközésének. Spanyolországban a liberális demokrácia mára már önmagát cáfolja.

Már régóta szó van a demokrácia válságáról

és a téma olyan réginek tűnik, hogy egyesek egyszerűen időszerűtlennek tarthatják. A múlt század 70-es éveinek elején, például, a Trilaterális Bizottság (AEÁ, Európa, Japán) megrendelt egy jelentést a demokráciáról, melyet Michel J. Crozier, Samuel P. Huntington és Jōji Watanuki állított össze. A több mint sokatmondó The Crisis of Democracy című jelentést a Trilaterális akkori igazgatója, Zbigniew Brzezinski bevezetőjével jelentették meg, aki azon sajnálkozott, hogy a nyugati világ akkori hangulata ahhoz az időszakához hasonlított, amikor megjelent Oswald Spengler A nyugat alkonya című műve.

A jelentés elsősorban azokat a nehézségeket leltározta fel, melyek a demokráciák kormányzásában jelentkeztek a rendszert vitató mozgalmak 60-as évekbeli robbanásszerű megjelenése nyomán, a hagyományos intézmények felbomlásának kellős közepén és a tekintély bármilyen formájának meggyengülése korszakában. Ennek ellenére a dokumentum inkább bátorítás kívánt lenni és válasz a kommunistáknak, akik folyamatosan a „kapitalizmus általános válságát” harangozták be. Brzezinski összefoglalása szerint, a jelentéskészítők arra a következtetésre jutottak, hogy „a demokráciák akkor mutatják meg, mire képesek valójában, ha érzékenynek bizonyulnak majd a szabadság és felelősség közötti kifinomult kapcsolatra”.

A 70-es évekbeli jelentés mind diagnózisát, mind a globális elitek számár nyújtott iránymutatást illetően is sok tekintetben továbbra releváns marad, és ezért jogos ideiglenesen átvennünk a fogalmait. Következésképpen

miként értelmezhetnénk a spanyolországi helyzetet a „szabadság” és a „felelősség” fogalmaival?

Kérdés: Rendelkezik a katalán nép azzal a szabadsággal, hogy döntsön a saját sorsáról? Válasz: Igen, de a felelősség korlátain belül. Kérdés: Mivel, vagy kivel szembeni ez a felelősség?

Könnyen belátható, hogy ez utóbbi kérdésre már nem lehet ugyanolyan könnyen válaszolni. Valóban, mivel szemben kellene a katalánoknak felelőseknek érezniük magukat? Az egész spanyol nemzettel szemben? Ez a válasz sok évtizeddel ezelőtt talán teljes mértékben érvényesnek tűnhetne, de a legutóbbi fejlemények és az európai egyesülés híveinek nemzetellenes diskurzusa hatásaként ezt már nem lehet elmondani. A nemzeti ethosz teret vesztett és határozottan elítélik bárhol, ahol még megpróbálna megjelenni.

Ennek bizonyítéka az a valóságos sortűz, aminek Magyarország és Lengyelország Brüsszel részéről ki van téve.

Következésképpen megbocsáthatatlan kettős mércének tűnhetne arról a felelősségről beszélni, amivel a katalánok tartoznak a spanyol nemzetnek. És ezért az összes jelentős európai vezető inkább hallgat. Nagy-Britanniában – különben – még nyilvánvalóbb volt, hogy Skócia szeparatista szándékai szoros kapcsolatban állnak az angolok általános irányultságával ellentétes európai törekvésekkel.

Végül nem a katalánokat akarjuk védelmünkbe venni (vagy elítélni), csak arra a nehéz helyzetre kívántunk rámutatni, melyben vagyunk, és melyet már nem lehet a szabadság és felelősség közötti egyszerű képlettel megoldani, ahogy azt Brzezinski 40 évvel ezelőtt hitte.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?
Főtér

Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?

Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.

Újraszentelték a templomot, amelyben házasságot kötött Horthy Miklós, és felavatták a néhai főgondnok eredeti szobrát
Krónika

Újraszentelték a templomot, amelyben házasságot kötött Horthy Miklós, és felavatták a néhai főgondnok eredeti szobrát

„Élő kövekből épült lelki templomért” mondtak hálát vasárnap délután Aradon, amikor is Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki református püspök megáldotta a belvárosi református egyházközség kívül-belül felújított templomát és parókiáját.

Tizenegymillió lejjel vágta át a közlekedési minisztériumot egy személyszállító cég ügyvezetője – hírmix
Főtér

Tizenegymillió lejjel vágta át a közlekedési minisztériumot egy személyszállító cég ügyvezetője – hírmix

Több mint 17 ezer szekuritátés besúgót azonosított a CNSAS 26 év alatt. Nemzetbiztonsági kockázatok miatt kiutasítottak három pakisztáni állampolgárt Romániából.

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat
Székelyhon

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat

Farkaslakán, Csíkszentdomokoson, a Siménfalvához tartozó Rugonfalván és Csomafalván is medvét láttak szombaton – derül ki a Hargita Megyei Készenléti Felügyelőség tájékoztatásaiból.

Kiderült, mekkora nyugdíjemelést javasol a miniszter, kiemelt szerepben a kártyás utalás
Krónika

Kiderült, mekkora nyugdíjemelést javasol a miniszter, kiemelt szerepben a kártyás utalás

A nyugdíjakat 7,3 százalékkal kell emelni – jelentette be Florin Manole munkaügyi miniszter.

Unger Anna: a nyomozók tudták hova kell menni a pénzért
Székelyhon

Unger Anna: a nyomozók tudták hova kell menni a pénzért

A nyomozók tudták hol kell keresni azt nagy mennyiségű pénzt, amelyet november 12-én és 13-án végzett összehangolt nyomozási akciók során találtak meg – mondta az NVVH elnöke az RTL Házon kívül című műsorában vasárnap.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS