// 2026. november 22., vasárnap // Cecília

Egy savanyú magyar nő meg egy pont ezt kereső román férfi. Jaaaj…

// HIRDETÉS

A székelyeknek miért kell hibásaknak érezniük magukat csak azért, mert kompakt módon élnek a saját térségükben? Sabin Gherman írása.

A hír végső soron nem hír: egy eladónő elutasított/nem volt képes kiszolgálni egy ügyfelet. Hoooogy, csak ennyi, egy eladónő, egy ügyfél és kész? Hogyhogy csak ennyi,

amikor nekünk, románoknak és nekünk, magyaroknak musai/muszáj máris kiegyenesítenünk a kaszákat?

Igen, csak ennyi. Akkor miért képzelegnek az „ennyi”-n túl? Először is, az eddig rendelkezésre álló adatok szerint (megvágott filmecske, az érintett eladónő reakciójának hiánya, de – másrészről – a Kaufland közleménye is, mely elismerni látszik az incidenst) (a cikk megjelenése óta a székelyudvarhelyi Kaufland kiadott egy újabb közleményt, melyben percre pontosan bizonyítják, hogy a provokatőr többször is próbálkozott nyitás előtti vásárlással, majd többszöri – román nyelvű – tájékoztatás ellenére harmadjára már kamerával érkezett és az általa mesterségesen keltett hangulatot vette fel és tette közzé a valóságot durván eltorzítóan megvágott felvételét – a szerk.), egy rosszkedvű alkalmazottal van dolgunk meg egy ügyféllel, aki boldog, hogy végre egy savanyú pofára akadt. Kérdés: azt hiszed, hogy ez a hölgy, akiről már amúgy is első pillantásra látszik, hogy nem sok keresnivalója van a pult mögött, a többi vásárlót, az udvarhelyieket mosolyogva szolgálja ki? Ha figyelmesebben megnézed, akkor a magyarul beszélő lányok is ugyanabba a közömbösségbe ütköznek.

Másik ügy: azt állítani, hogy Bukarestből jöttél (holott elárul az erdélyi hangsúlyod) ellenőrizni a kenyér–pâine legendát; látod, hogy a pult mögött álló semmibe vesz és te folyamatosan azt hajtogatod, hogy „azért nem szolgálsz ki, mert román vagyok?”, azt akarván sugallni, hogy erősködésed egyben igazolás is?

Nos, – román – öregjeinknek volt egy bölcs mandásuk: amit keresel, azt találod.

Átfutott akár egyetlen pillanatra is az agyadon, hogy annak a nőnek sem munkakedve nem volt, és nem is érdemelte meg azt a munkahelyet? Vagy még mindig azt hiszed, hogy ebben az országban csupa ötcsillagos szolgáltatás van, csak a Székelyföldön maradtak a legrosszkedvűbb kereskedők?

Menjünk csak a tengerpartra és nézzük meg, hányan mosolyognak a pult mögött és hányan csapják az árut a mérlegre, mintha éppen álmukból verted volna fel őket? Azt hiszed, hogy az etnikumoddal van valami gondjuk? Nézd, én azóta nem teszem be többé a lábam a Billába, amióta egy – román – eladónő ugyanilyen rosszkedvűen bánt velem. Most akkor mondjam azt, hogy Kolozsváron a románok nem szolgálják ki a románokat? Ráadásként: vajon miért adja vissza a pénzed? És vajon miért vágtál ki a filmből? Mert azt gondolnánk, hogy az igazi igazat akartad felszínre hozni. Ezek a kérdések megválaszolatlanul maradnak, mert elkezdődött a cirkusz.

Világosan ki kell mondani:

ha a dolgok a „bukaresti” állításai szerint történtek, akkor ezt sürgősen el kell ítélni, mert ezen mindkét közösség, a román és a magyar is együttesen veszít. De ugyanilyen világos: ha az egész csak átverés, akkor ezt is sürgősen el kell ítélni, ugyancsak azért, mert a közösségek lesznek a vesztesek. Ráadásul: én még mindig várok a hölgy véleményére, a még mindig hiányzó altera pars-ra. Előfeltevés: kukacos alma mindenfelé van, még nem találták fel az angyalokból álló nemzeteket.

De: azok a mély okok nem az egyszerű emberektől származnak, sem a nemzet rémévé vált eladónőtől, sem az ugyanezen nemzet megmentőjének számító „bukarestitől”; az okokról pedig beszélni kell, mert túl sok a mesterséges szatellit, melyek olyan ostobaságokat hangoztatnak, melyeket a nagy pártok nem mernek kimondani, de hallgatólagosan elfogadnak. Amikor te, székely agitátor „felakasztottad” Avram Iancut, akkor nem tettél egyebet, mint aláaknáztad a jó együttélés eszméjét – a saját székely közösségednek tett iszonyatos rossz szolgálaton kívül. Amikor te, román agitátor elmentél Székelyföldre, hogy fityiszt mutass az ottaniaknak – általában március 15-én, a román nacionalistáknak általában ezen a napon szokott eszükbe jutni Románia –, akkor

szépen kézen fogtad ikertestvéredet, a székely agitátort. Ki nyer ezen?

Egyesek majd azt mondják: igen, de miért ne menetelhetnénk zászlókkal és mindenféle egyébbel a Székelyföldön, hiszen román föld, hiszen dákok, hiszen mi voltunk az elsők. Nos, végezzünk el egy kísérletet: megérkezel a munkából, bekapcsolod a tévét és ahaaaj, gyere gyorsan asszony, neked is látnod kell a brékingnyúzt: „Több száz magyar menetelt a bukaresti Berceni lakótelepen. A honvédegyenruhába öltözött magyarok arra emlékeztették ezzel a bukarestieket, hogy a lakótelep alapkövét Bercsényi Miklós gróf rakta le. Az esemény incidensek nélkül zajlott le annak ellenére, hogy a felvonulás szervezői fontosnak tartották, hogy beszédeikben emlékeztessék őket az elsőbbségre és a történelmi jogokra, valamint a berceni-i magyarok által elszenvedett megaláztatásokra.”

A Székelyföldön, ioooi, kedves Székely, nézd meg, milyen hírek: „Egy magyar közzétett egy filmecskét, amiből kiderül, hogy kénytelen volt kürtős kaláccsal csillapítani az éhségét, mert nem talált egyetlen román eladót sem, aki miccsel és mustárral kiszolgálta volna. Mindez a bukaresti Berceni lakótelepen, a magyar civilizáció Bercsényi gróf által alapított ősi fészkében történt. Most pedig teleshopping következik, bemutatjuk a csodaserpenyőt.”

Hányan nem lobbannának lángra egy ilyen hír hallatán?

Hányan nem vernék félre a harangokat, hányan nem gyújtanának lármatüzeket a dombok tetején? Szóval gondoljuk ezt végig. Igen, ez egy abszurd forgatókönyv, sőt még azon is túl, még akkor is, ha az alaptörvény nem tiltja a felvonulásokat, még a nacionalistákat sem, akár a románokéról, akár a magyarokéról van szó. Csakhogy az alkotmánytól függetlenül is vannak dolgok, melyeket nem szokás csinálni – mint például az, hogy dinamósként nem csinálod a fesztivált a Steaua szurkolói között. Akár tetszik, akár nem.

Még mindig nem tudom megérteni, hogy

miért kell egyeseknek – legyenek akárhányan – minden áron elénekelniük a székelyeknek,

hogy „mi románok vagyunk, mi örökre urak vagyunk itt”, a székelyeknek pedig miért kell hibásaknak érezniük magukat csak azért, mert kompakt módon élnek a saját térségükben. Mint ahogy azokat sem értem meg, akik – legyenek akárhányan – a szemére hányják a román turistának, hogy nem ért magyarul. De a következő a legérthetetlenebb dolog: miért van az, hogy az utóbbi száz év – igen, centenárium! – székelyföldi beruházásai kizárólag Károly herceg odalátogatásának köszönhetők és nem a román állam azon vágyának, hogy egy olyan térséget fejlesszen, melyről állandóan és nagy hangon azt állítja, hogy az övé.

És egy utóirat: nem ártana tudni, hogy amikor lármatüzeket gyújtanak a dombtetőkön, a száraz gallyak mindent felperzselnek a környéken.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
A PSD-s főbojár megüzente: az RMDSZ írjon haza, ha nem tetszik neki a közigazgatási reform
Főtér

A PSD-s főbojár megüzente: az RMDSZ írjon haza, ha nem tetszik neki a közigazgatási reform

Csoma Botond nem maradt adós a válasszal, szerinte süket duma zajlott eddig az átszervezésről. És az e heti cukiság: Nicușor Dan felpróbált egy VR-szemüveget, bár ő anélkül is pont ugyanúgy mozog.

Kulákgyerekként megbélyegezték, de nem adta fel, egész életét isteni ajándéknak tekinti a százéves Balogh Gizella (1.)
Krónika

Kulákgyerekként megbélyegezték, de nem adta fel, egész életét isteni ajándéknak tekinti a százéves Balogh Gizella (1.)

Kézdivásárhelyen született 1926-ban, átélte a front borzalmait, kuláklányként kitették az egyetemről, de nem adta fel, tanár lett. Két évtizeden át vezette a kolozsvári katolikus nőszövetséget. A százéves Balogh Gizellával beszélgettünk.

Vége a többszörös időpontfoglalásoknak az orvosnál: a betegek számára a CNP váltja fel a beutalókat és az orvosi leveleket
Főtér

Vége a többszörös időpontfoglalásoknak az orvosnál: a betegek számára a CNP váltja fel a beutalókat és az orvosi leveleket

RMDSZ-es törvényjavaslat: ötvenezer eurós kártérítés a medvetámadások áldozatainak. Továbbá: megkéselt egy nő egy tizenegy éves kisfiút Kolozsváron, egy másik nyolcévest pedig megvert.

Ettől a hétvégétől már gazdag: bement a lottótársasághoz a csaknem egymillió eurós főnyereményért
Székelyhon

Ettől a hétvégétől már gazdag: bement a lottótársasághoz a csaknem egymillió eurós főnyereményért

Jelentkezett a Román Lottótársaság központi székhelyén tegnap a november 12-i Loto 6/49-sorsolás 5 226 582,80 lej (mintegy 980 ezer euró) értékű főnyereményének nyertese.

Kiderült, milyen „kincsekre” bukkantak a régészek a magyar történelem fontos alakjához kötődő nagybányai házban
Krónika

Kiderült, milyen „kincsekre” bukkantak a régészek a magyar történelem fontos alakjához kötődő nagybányai házban

Számos, a 15.–20. századból származó leletet találtak a város legrégebbi polgári épületeként számon tartott nagybányai Hunyadi-házban végzett ásatások során – közölte a Máramaros Megyei Történelmi és Régészeti Múzeum

Megvan az első konkrét lépés a községek összevonásáról
Székelyhon

Megvan az első konkrét lépés a községek összevonásáról

Luca Niculescu miniszterelnök bejelentette, hogy a fejlesztési minisztérium elkészítette az ezerötszáz fő alatti községek önkéntes egyesítéséről szóló jogszabálytervezetet, amelyet pénteken közvitára bocsátanak.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS