Kétértelmű semlegesség

A Grindeanu-kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítványt szerdán a vártnál nagyobb többséggel fogadták el. Az ellenzék nem vett részt a szavazáson, de nem tudta véka alá rejteni, hogy az indítvány elutasítását kívánta.

A PSD-n (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) belül elfogytak az érvek, így már nem tudtak újat mondani. Ezért

az ellenzéki pártok helyezkedése sokkal érdekesebb volt.

Az RMDSZ képviselői és szenátorai teljesen kivonultak a vitáról, ezzel szemben az összes többiek, a PNL (Nemzeti Liberális Párt – a szerk.), az USR (Mentsétek meg Romániát Szövetség – a szerk.), a PMP (Népi Mozgalom Párt – a szerk.) és a kisebbségek frakciója részt vettek. Nem világos, hogy miért tették, főleg azok után, hogy e pártok képviselői az utóbbi napokban arra utaltak, hogy pont annak kihangsúlyozására maradnak majd távol, hogy a bizalmatlansági indítvány a PSD belügye, vagy ahogy azt Raluca Turcan megfogalmazta, „maffiaszerű leszámolás”. A távolmaradás tökéletesen kihangsúlyozta volna az elhatárolódást és a beavatkozás elutasítását. Részvételük viszont azt jelenti, hogy volt valami céljuk.

A PNL új elnöke, Ludovic Orban az egyik Facebook-bejegyzésében azt jelentette be határozottan, hogy a párt képviselői és szenátorai nem vesznek részt a szavazásban, de mégis jelen lesznek az ülésen, hogy „kifejezzék a hidra két fejével, Dragneával és Grindeanuval szembeni bírálatukat”. Végül azonban Ludovic Orban (akarattal, vagy véletlenül?) elárulta, hogy

valójában Sorin Grindeanunak szándékozott segíteni,

hiszen – ahogy szintén ő maga magyarázta el – ha a PNL képviselői nem lettek volna jelen az ülésteremben, fennállt volna a határozatképesség hiányának lehetősége, ami Dragnea érdekét szolgálta volna, aki „így időt nyerhetett volna, hogy támogató szavazatokat vásároljon”. Szintén ő mondta: „A határozatképesség hiánya Dragnea érdekét szolgálja, mert az nem vezet az indítvány elbukásához.” Íme, a PNL új elnöke azt bizonyítja, hogy a liberális frakcióknak, a látszólag semleges retorika ellenére, az „indítvány bukása” volt a céljuk.

Minden azt mutatja, hogy az ellenzékiek számára nagyon fontosnak tűnt a semlegesség ügye, tekintettel arra, hogy ilyen kitartóan igyekeztek azt hangoztatni, holott másrészről így, vagy úgy leleplezték, hogy valójában az indítvány elutasítása volt az érdekük.

A trükkös semlegesség terén azonban Varujan Pambuccian, a nemzeti kisebbségek frakcióvezetője érte el a rafináltság csúcsát, aki határozottan kijelentette, hogy a csoport képviselőinek be kell kapcsolódniuk a játékba, mert „a távolmaradás azt jelentette volna, hogy az egyik tábor mellé állunk”, márpedig ők mindenáron tökéletesen semlegesek akarnak maradni. Ez ragyogó szofizmus volt, hiszen

ha a távolmaradás egy közvetett pártossági forma lett volna, a részvétel nyílt pártosság volt,

akármekkora hévvel tagadták. Nem vitatjuk el senki jogát arra, hogy a saját belátása szerint szavazzon, de érdekesnek tartjuk rávilágítani az indítványról tartott szavazást előkészítő bonyolult trükközésekre. Minden kimondott mondat mintha pontosan az ellenkezőjét és még egy kicsit többet is jelentett volna.

Paradox módon végül az RMDSZ képviselői és szenátorai maradtak egyedül semlegesek, pont azok, akiket azzal vádoltak, hogy a PSD javára billentik ki majd illegitim módon a mérleg nyelvét. De a PSD és RMDSZ közötti kudarcba fulladt tárgyalásoknak legalább egy dologra sikerült rámutatniuk: napvilágra hozták a főszereplők valódi politikai álláspontjait. Hiszen mindazok, aki eltúlzottan felháborodott hangon elítélték azokat a kompromisszumokat, melyeket a PSD állítólag megtesz, valójában

nem az RMDSZ militánsait akarták megfélemlíteni, hanem a PSD képviselőit,

ezzel Sorin Grindeanunak nyújtva segítőkezet. Maga Iohannis elnök is, még ha eredetileg álcázta is volna a szándékait, a szavazás előtt sietett szintén elítélni a „tárgyalhatatlan” témákra vonatkozó tárgyalásokat, ezzel elárulva a Sorin Grindeanu iránti preferenciáját.

Ettől kezdve azonban a játék nulláról indul újra és ezeknek az elleplezett pártosságoknak már nincs értelmük. Iohannis elnök ezúttal nyíltan PSD-ellenes álláspontra helyezkedhetne, de csak akkor, ha vállalja az előrehozott választás kockázatát. A PSD szintén csak az előrehozott választás kockáztatásával utasíthatna el egy elnöki javaslatot. Legfeljebb kikerültünk a félárnyékok és a félig kimondott dolgok területéről.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.