Lezajlott a országos szintfelmérő vizsga román nyelvből. És bár a hírek szerint könnyűek voltak a tételek, azért sokak fantáziáját mégis alaposan megdolgoztattak. Íme, néhány remek aranyköpés, a dolgozatokat javító szaktanárok jóvoltából. Ja, az értelmükre nem mindig érdemes figyelni, ugyanis helyenként nagyon nincs.

A „dallam” szó szinonimája a „maneaua” szó.

A kötőjel szünetet csinál az epikus szövegben és azt akarja mutatni, hogy Magda, a költő különlegesebb, sokkal különlegesebb.

A származtatott szavak azok a szavak, amelyek értelmet adnak az életnek a versben.

A versmérték egyenlő a betűk számával, tehát több mint 50 van.

Egy szókép maga a költő neve, mert férfi, de női neve van, mint Stănescunál, így mondta a tanárnő az órán.

A költőnő érzelmei hátborzongatóak, imádkozni akar, hogy jöjjön az eső, és utána meghalhat.

Ő (a költőnő – a szerk.) hisz a reinkarnációban vagy más életekben „a szépség mindenekelőtt”.

Az elbeszélés a fő ábrázolási módszer, mert a költőnő leír egy keretet, amelybe magát beleálmodja.

A természeti elemek bohémabbá teszik a költőnőt, tündérinek érzi magát, különlegesebb, mint Eminescu.

A versben sok szókép van, jó, ha ilyesmiket megemlítünk, mert ezek a szavak híressé válnak a költőnő számára, ő ezekkel a szavakkal élt.

A „most” szó egy ige, a „mostan” szóból származik.

A „tényező” szó egy kopula.

Amikor a focipályán voltam, egy jó bőr fütyült és drukkolt nekem. Aznap rájöttem, szerelmes vagyok belé.

Miután megtudtam, hogy elvesztettük a meccset, fogtam a barátaimat és addig ittunk, amíg nem bírtuk tovább.

Nyáron eljövök, hogy megismételjem a meccset, mert én törekvő vagyok, nem tűröm az „ostoba intrikákat”, ahogy Caragiale mondta.

A nem-irodalmi szövegnek nincs címe, sem szerzője, asszem, valami újságírónő írta, mikor unatkozott.