Az, ahogy a magyar ügyet ezekben a napokban felhasználták, megmutatja, hogy a román politikában a cél korlátlanul szentesít bármit.
Meglepő az összes párt részéről megnyilvánuló nyakló nélkül magyarellenesség. Egy óvatlan, alig néhány napja Bukarestbe érkezett ember azt hihetné, hogy az RMDSZ gyanús, ha nem éppenséggel terrorista szervezet, egyfajta Hamász, mely egy nehéz pillanatot kihasználva besomfordál egy kormányzó szövetségbe. Az egyik múlttalan párt képviselői trikolór karszalagokkal mutatkoznak, egy régebbi párté pedig elintézik, hogy hirtelen és „felforgató” módon hazafias dalok zengjenek az egyik parlamenti bizottsági terem hangszóróiból, egymást követik a mikrofonoknál nyilatkozók, akiknek az a céljuk, hogy egy állítólagos árulás miatt helyezzék riadókészültségbe a nemzetet. Több mint két évtizedes tapasztalatunk alapján megítélve a dolgokat, ma a demagógia és frusztrált őszinteség egyfajta keverékének vagyunk a tanúi, mely nem remélt alkalmat használ ki:
és ez annyira remek alkalom, hogy kevesen szalasztották el. Igazi karnevál!
A kontextus közismert: a körülmények által szorult helyzetbe került többségi koalíció megpróbált szövetséget kötni az RMDSZ-szel, bizonyos engedményekért cserébe az oktatás és a magyar nyelv használata terén. Itt most nem mehetünk bele a részletekbe, de minden kétséget kizáró módon a természetes állapotok terepén vagyunk, a helyzetnek semmi köze sem lévén hazaáruláshoz, Budapest beavatkozásához és más hasonlókhoz. Az utóbbi 24 órában olyan nemzeti riadóztatásokat hallottunk „demokratikus” és „nyugatbarát” szónoki emelvényekről, amilyenekre csak C. V. Tudor lett volna képes, csak sokkal tehetségesebben. Ezáltal megértettük, hogy a román politikában a célok korlátlanul szentesítenek bármit. Ha pedig holnap ugyanezek a pártok, melyek ma hazafiasan menetelnek – valószínűleg azt képzelik, hogy ők Iuliu Maniu „nemzetijei” a budapesti parlamentben – hasonló kedvezményeket nyújtanak majd a magyaroknak, akkor a mostani demagógia újabb bizonyítást nyer majd.
Semmi kétségünk, hogy
ahogy az már oly sokszor meg is történt a múltban. Különben úgy tűnik, hogy az RMDSZ-szel kötött szövetség ellen a PSD-ben is fellázadtak, ami előrelátható volt. Ha a PSD egyetértett volna a magyarok kéréseivel, akkor is győzött volna, de már nem lett volna a PSD. Ez az az iszonyatos paradoxon, mellyel most a többségi párt szembesül: ahhoz, hogy némi mozgásszabadsággal kormányozhasson, át kellene alakulnia, valami mássá kellene válnia, mint ami.
Sorin Grindeanun keresztül esélyt kap arra, hogy kormányon maradjon, de úgy tűnik, hogy módosított és liberális komponenssel kiegészített változatban. Ennek egyértelmű bizonyítéka Victor Ponta nyílt levele, melyben azt a lojalitást teszi nevetségessé, melyet a PSD vezetői a kormányprogram iránt mutatnak, misztikus elkötelezettséghez hasonlítva azt. Következésképpen azt kérik a PSD-től, hogy többé ne hivatkozzon ennyire csökönyösen a kormányprogramra és menjen bele változtatásokba.
Az RMDSZ-en keresztül szintén esélyt kínáltak neki a kormányon maradásra, de azzal a feltétellel, hogy módosítja fiziognómiáját és valami csoda folytán egyfajta PNŢCD-Coposuvá (a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt Corneliu Coposu által vezetett szárnya volt – a szerk.) válik, mely bevonta a magyarokat az 1989 utáni első kibővített antikommunista szövetségbe. A PNL-Câmpeanunak (a Nemzeti Liberális Párt Radu Câmpeanu vezette szárnya – a szerk.) ellenvetései voltak (melyeket úgy tűnik, most Ludovic Orban vesz újra elő), de az erdélyi származású parasztpártiak (ez az a paradoxon, amit a regátiak képtelenek felfogni)
Futólag említjük, hogy a román politika egyáltalán nem javult az utóbbi 20 évben, ellenkezőleg, szegényebbé vált, legfeljebb sematikus és látszat-európaiasságot öltve magára. De egy olyan korszakban, amikor maga Európa is levetkőzi az európaiasságát, ez a látszat akár integrációs formának is számíthat.
Az viszont biztos, hogy ez a fiziognómiaváltás egy csomó más változást hozott volna a PSD-ben megannyi más területen is, melyeket most nem részletezünk, mert – időszerűtlen módon – kontrafaktuális történelmi fejtegetésnek tűnne. Tény, hogy egy olyan román párt, mely konjunkturális képmutatások helyett a PNŢCD nagy öregjeinek 90-es évekbeli enyhén bájos komolyságával vállalna egy szövetséget az RMDSZ-szel – ha megbocsájtható nekünk ez az utópia –, komoly erő lehetne, olyan, melynek többek között az európai politikákba is jelentős beleszólása lenne.
Visszatérve a valóságunkhoz, egyszerűen arra a hálátlan szerepre kárhoztattunk, hogy lejegyezzük a fülünk mellett elsuhant magyar lövedékkel történt komikus riogatásokat.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
A Brassó Megyei Tanács elnökéből lett miniszterelnök-jelölt, Adrian Veștea több mint három évtizede tagja a PNL-nek, önkormányzati vezetőként és miniszterként is jelentős politikai tapasztalatot szerzett.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Egy 22 éves fiatalember életét vesztette vasárnap a Tordai-hasadékban, miután lezuhant a via ferrata útvonalról.
Valóságos kommentcunamit indított el Nicușor Dan államfő vasárnapi döntése, amellyel Eugen Tomac helyett Adrian Veșteát jelölte miniszterelnöknek. A Facebookon megjelent hozzászólások alapján a felháborodás elsősorban a jobboldali szavazók körében erős.
Hetek óta üzenget Hargita Megye Tanácsának korábbi elnöke utódjának, hétfőn azonban látványosan egymásnak esett Hargita Megye Tanácsának ülésén Bíró Barna Botond és Borboly Csaba a homoródfürdői ifjúsági tábor ügyében.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.