Fedett ügynökök álruhában

A közbeszédben rendszeresen megjelennek sajtóbeli fedett ügynökökkel kapcsolatos botrányok. Valószínűleg olyankor, amikor valakinek érdeke fűződik ahhoz, hogy újra napirendre tűzze a témát. Ez most ilyen eset. (Meg kell jegyezni, hogy ez a fajta kapcsolat nem egyenlő azzal, amely csak olyan találkozókra korlátozódik, amilyenek egy újságíró és szolgálatokon belüli emberek, akár vezetők között is létrejöhetnek és olyan információk cserélnek gazdát, melyeket aztán az újságíró szakmailag úgy használ fel, ahogy azt a lelkiismerete diktálja neki.)

Egy beavatatlan személy – aki nem férhet hozzá a szolgálatok dokumentumaihoz, együttműködési megállapodásokhoz és bérlistákhoz, melyek még csak futólag sem kerülhetnek a szemei elé –

nem lehet biztos abban, hogy valóban együttműködtek-e

azok a személyek vagy sem, akikről most azt állítják, hogy a szolgálatok „kommandójának” tagjai. Ezen kívül, mivel nem tudjuk, ki határozza meg a közbeszédet, egyeseket ezekkel az információkkal táplálva, nehéz véleményt mondani az okokról. Legfeljebb csak néhány hipotézist vehetünk figyelembe: egyes érdekcsoportok számára kényelmetlen személyek és rajtuk keresztül, közvetett hatásként bizonyos nemkívánatos intézmények és személyek besározása, hiteltelenítése, mások lecsillapítása vagy sakkban tartása, vagy egy földalatti harc a befolyásért a szolgálatok különféle frakciói között, melyek a saját embereik segítségével leplezik le a másokét.

Nem törvénysértő dolog, ha egy újságíró együttműködik valamelyik titkosszolgálattal – még az sem, ahol írásos megállapodás és jelentések is vannak. De erkölcstelen. És a sajtóra nézve káros. Az ilyenfajta kapcsolatban olyan cikkek születhetnek, melyeket az újságíró nem a saját lelkiismerete szerint, hanem felettesei „diktálására” ír, a közbeszédet pedig egyes embercsoportok (vitatható) érdekeitől függően irányíthatják.

Ez a sajtóbeli fedett ügynökökkel kapcsolatos botrány – előreláthatóan – hamar lecseng majd. Ahogy történt az igazságszolgáltatási botránnyal is. Annyi különbséggel, hogy

az igazságszolgáltatás esetében – a sajtóval ellentétben – törvény tiltja az ilyenfajta kapcsolatot.

És nem azért, mert nem lehetne igaz, hanem azért, mert – törvényesen – semmit sem lehet tenni hivatalos leleplezésük érdekében.

A SRI (Román Hírszerző Szolgálat – a szerk.) működéséről szóló 14/1992. számú, 2014-ben felülvizsgált törvény 28. cikkelye szerint, „a SRI műveleti személyzete nyitott vagy fedett módon végzi a tevékenységét, a nemzetbiztonság megvalósításának igényei szerint”. Ami a nemzetbiztonságot illeti, erre másik törvény vonatkozik: a 2014-ben újra kiadott 51/1991. számú törvény, mely a 10. cikkelyben kimondja, hogy „a nemzetbiztonság megvalósítását célzó hírszerzési tevékenység államtitok jellegű”. Magyarán, az információk feltárhatatlanok. A minősített információk védelméről szóló 182/2002. számú törvény megsértése pedig akár bűnvádi felelősségre vonással járhat.

A SIE-nél (Külügyi Hírszerző Szolgálat – a szerk.) ugyanez a helyzet. A törvény a SIE alkalmazottait és az ügynököket is védi. Ez utóbbiakat 2013 áprilisa óta – amikor Victor Ponta, akit egyesek azzal vádoltak, hogy ennek a szolgálatnak az ügynöke volt, az elnökválasztási jelölése céljából kozmetikázta az életrajzát. Tehát 2013-ban, Teodor Meleşcanu SIE-s mandátuma alatt a kormány elfogadta a SIE tevékenységére vonatkozó, államtitoknak számító információk kategóriáit magába foglaló listát tartalmazó 223/2013. számú kormányhatározatot. Ez az irat egy 2002-es kormányhatározatot terjesztett ki – mely úgy rendelkezett, hogy a SIE alkalmazottai, de e szolgálat ügynökei nem, az államtitkot képező információk egyik kategóriáját alkotják. Így aztán 2013-ban

az államtitkok kategóriájába bekerültek azok az információk is,

melyek azokra vonatkoznak, akik „hírszerzési tevékenységet végeznek, még azután is, hogy bármilyen módon megszűnt a munka- vagy szolgálati viszony”.

Ez az oka annak, hogy a „taktikai területről” (ezt a kifejezést Dumitru Dumbravă SRI-s tábornok vezette be, aki először állította – eddig semmilyen nem bizonyított módon –, hogy az igazságszolgáltatás „műveleti/taktikai terület” a belföldi hírszerzés számára – a szerk.) eltávolíthatatlanok az igazságszolgáltatásban esetleg jelenlévő fedett ügynökök. Következésképpen hivatalosan ki is mondták, hogy ezek nem léteznek. A CSAT (Legfelsőbb Védelmi Tanács – a szerk.) 2016 elején bejelentette, hogy az illetékes intézményeken keresztül megvizsgálta a bírók, ügyészek és a bírósági és ügyészségi személyzet – tehát nagyjából 23.000 ember – nyilatkozatait és nem találtak közöttük olyanokat, akik a hírszerző szolgálatok műveleti, fedett dolgozói, informátorai vagy együttműködői lennének. De a CSAT vizsgálatokban illetékes intézményei éppenséggel a fedettek alkalmazói, vagyis a hírszerző szolgálatok. Márpedig ha valamelyik szolgálat „beültette” egyik emberét valamelyik intézménybe, vagy beszervezett valakit onnan, egyértelmű, hogy csak rendkívüli esetben fogja azt önként eltávolítani onnan. Legfeljebb, ha már nincs hasznára, vagy árt a kérdéses szolgálatnak.

Következésképpen hiába tiltja egy törvény fedett tisztek jelenlétét az igazságszolgáltatásban –

a bírók és ügyészek jogállásáról szóló 303/2004-es törvény, mely megtiltja az igazságszolgáltatási alkalmazottaknak, hogy a titkosszolgálatok operatív dolgozói, informátorai és együttműködői legyenek, még fedett módon sem –, ha létezik egy másik jogszabály, mely a leleplezésüket megakadályozva nem teszi lehetővé a megbüntetésüket sem. Ebből az ördögi körből csak akkor lehet majd kilépni, ha módosítják a szolgálatok működését szabályozó törvényeket – olyan módosításokról van szó, melyek azokat teszik felelőssé, akik olyan területekről szerveznek be ügynököket, ahol tilos ez a fajta tevékenység és azokat, akik megtagadják az illegális informátorok leleplezését.

Ami a médiát illeti, hiába erkölcstelen és a sajtóra nézve káros egyes újságírók együttműködése a titkosszolgálatokkal.

Senki sem vállalhatja a felelősséget, hogy dokumentumokkal hajtsa végre a leleplezést. Ellenük kizárólag a céhen belül lehet harcolni, mely kiszoríthatja őket magából. De ez egy minimális esélyekkel kecsegtető és meghatározatlan időhorizontra kiterjedő harc.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.