Suhajda Szilárd után Klein Dávid is visszafordult a Mount Everestről a 8848 méteres csúcs elérése nélkül, az expedíció befejeződött – tájékoztatta a vállalkozás sajtóreferense péntek reggel az MTI-t.

Klein Dávid a magyarok közül elsőként akart oxigénpalack használata nélkül feljutni a világ legmagasabb pontjára. A közlemény szerint az egész szezonra jellemző szélsőséges és kiszámíthatatlan időjárás miatt Klein a két filmes serpával együtt 8115 méterről az életük megóvása érdekében visszaereszkedett a négyes táborba, ahonnét a hajnali órákban indultak tovább. Azóta már elérték a kettes tábort – mondta el telefonon a sajtóreferens.

Olvasson még:

A sajtós szerint Klein Dávid jól van, és ha kedvez az időjárás, szombatra már lejut az alaptáborba. Hozzátette, hogy az expedíció ezzel véget ért, ebben a szezonban több kísérletre a várható időjárási körülmények, valamint a Khumbu-jégesésen felállított létrák közelgő lebontása miatt nem lesz lehetőség.

Stefano Favaro, az expedíció menedzsere közleményében hangsúlyozta, hogy a két mászó teljesítménye példaértékű, mindent megtettek a vállalkozás sikere érdekében, „tökéletes fizikai és mentális állapotban”, felkészülten érkeztek a Mount Everest alaptáborába, ám „az idei szezonban nehéz időjárási körülmények fogadták az expedíciót”.

Hozzáfűzte: az expedíció menedzsmentje „teljes mértékben egyetértett és kiállt Szilárd döntése mellett”, amikor rosszulléte miatt szerdán visszatért az alaptáborba, hogy Klein Dávid tovább tudjon haladni.

Napjainkig a magyar expedíciós hegymászók a 14 nyolcezer méter feletti csúcs közül tizenkettőn jártak, csak a Sisapangma főcsúcsa (8027 méter) és a K2 (8611 méter) vár még meghódításra. Mindeddig 31 magyar állampolgár állt nyolcezer méter feletti csúcson, köztük hat nő.

Klein Dávid szerdán a 7200 méteren lévő hármas táborból kevesebb mint tíz óra mászás után érkezett meg a nagyjából 8000 méter magasságban lévő négyes táborba, ahonnan néhány óra pihenés után a két filmes serpával együtt magyar idő szerint csütörtök délután indult tovább a Mount Everest csúcsára.

A csúcsmászás során azonban a zord idő miatt végül Klein is visszafordult. Favaro szerint mind Suhajda, mind Klein felelősségteljes döntést hozott, „hiszen az expedíció filozófiája a tiszta és biztonságos mászás”.

Az expedíció sajtóreferense megerősítette az MTI-nek, hogy az expedíció véget ért.

Oxigénpalack nélkül eddig még nem jutott fel magyar hegymászó az Everestre, oxigénpalackkal viszont többen is. Első magyarként a székely „Hópárduc”, Erőss Zsolt hódította meg a „világ tetejét”: eredetileg oxigénpalack nélkül indult neki a csúcsnak 2002 májusában, így 8700 méterig jutott, majd visszatért az alaptáborba. Mivel itt nem tudott teljesen regenerálódni, másodszor palackozott oxigénnel vágott neki a csúcsnak, ahová május 25-én első magyarként jutott fel.

Ezen a grafikán követheti, kik voltak azok a magyarok, akik feljutottak a Mount Everestre:

Eddig mintegy hétezren jutottak fel a helyiek által Csomolungmának (Jóságos Istenanyánknak) nevezett 8848 méter magas hegy tetejére a Himalájában, de kétszáznál is kevesebben vannak azok, akik oxigénpalack nélkül értek fel a csúcsra. Klein Dávid legutóbb az északi oldalról próbálkozott, de a déli oldalt is ismeri, 2005-ben és 2008-ban járt ott.

Meghódítása nem kockázatmentes feladat: minden öt vállalkozóból egy az életével fizet, a legtöbben a visszaúton vesztették életüket. A „világ tetejére” elsőként 1953. május 29-én az új-zélandi Edmund Percival Hillary és Tenzing Norgay nepáli serpa (hegyi vezető) jutottak fel: a hatalmas szenzációt keltő teljesítményt koronázási ajándékként II. Erzsébet brit királynőnek ajánlották. Azon máig vitatkoznak, hogy a brit George Mallory és Andrew Irvine 1924-ben megmászta-e a hegyet, mert a csúcstámadás során nyomuk veszett, holttestüket csak 1999-ben találták meg. A csúcsot oxigénpalack nélkül először a dél-tiroli Reinhold Messner és az osztrák Peter Habeler érte el 1978-ban, Meissner később – elsőként – mind a tizennégy, nyolcezer méternél magasabb hegycsúcsot meghódította.

A csúcson, amely Sir George Everest angol mérnökről kapta a nevét, rendkívüliek a körülmények: télen akár mínusz 50 Celsius fok alá is csökken a hőmérséklet, óránként 200 km-es szélvihar tombol, s hatalmas mennyiségű hó esik. A levegő annyira ritka, hogy a hegymászók csak „halálzónának” nevezik, mert a szervezet szinte képtelen az alkalmazkodásra, a mászó hajlamos rossz döntéseket hozni.