Hiszen az ő nyaka körül is egyre szorul a hurok.
A PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) vezetője kerülte, hogy olyan kezdeményekhez társuljon, melyeket a jó körökben nem tudnak lenyelni. A közkegyelem, az amnesztia, a törvénykönyvek korruptak javára történő módosítása olyan témák, melyeket a párt elkötelezett embereire bízott, mert eleinte úgy számolt, hogy majd ők megmentik anélkül, hogy neki be kellene mocskolnia a kezeit.
Amikor ráébredt, hogy
mert a nyugati vezetők abban a pillanatban elszigetelnék, Liviu Dragnea a hajthatatlan demokrata szerepét kezdte magára ölteni. Azonnal sarokba állította Şerban Nicolae PSD-s szenátort, mert olyan módosítókat javasolt, melyek számos politikust, többek között Dragneát is megmentettek volna a börtöntől. Nicolaét nyilvánosan leszidták és leváltották a tisztségeiből: a jogi bizottság és a PSD-s szenátorok frakciójának éléről.
Liviu Dragnea kezdetben azt hitte, a 13. sz. rendelet majd gyorsan és hatékonyan megold sokat azokból a gondokból, melyek még mindig nem hagyják aludni. Akkor még a közkegyelem élharcosa volt, még akkor is, ha az egész felelősséget a Grindeanu-kabinet nyakába varrta. A tüntetések hetei alatt ráébredt, hogy nemcsak az utcákon lévő emberek tartják a rendelet szerzőjének, hanem a nyugati államok Bukarestbe akkreditált diplomatái is. Több helyről is, diplomatikusan, de könnyen megfejthető módon megmondták neki, hogy bármilyen jogi megoldás, mely megmentené a börtöntől a korruptakat, őt elfogadhatatlanná változtatná a nyugati hivatalosságok szemében.
Minden Bukarestben járó nyugati, de nemcsak nyugati politikai vezető kötelező módon találkozik Liviu Dragneával is, akit elismernek a kormánykoalíció vezetőjének és
Ez a politikai fontosság azonban fordítva is működik az euro-atlanti hivatalosságok esetében: ha Dragnea megmentése érdekében elfogadják a közkegyelemről szóló törvényt, akkor őt tekintik annak erkölcsi szerzőjének és ezért kerülni fogják a PSD vezetőjét.
A kezdetben a nyugati diplomatákkal, majd a Romániába érkezett európai, vagy jelentős államokból érkezett vezetőkkel folytatott találkozók legyezgették Liviu Dragnea hiúságát, ezektől fontosnak érezte magát és – talán – némileg kijuttatták az addigi periférikus helyzetéből. Ha már az asztalukhoz engedték, Dragnea nem akarja elveszíteni ezt a kiváltságot. Jól érzi magát a kikeményített szalvéták és a jól nevelt, őt számításba vevő emberek között. És tudja, hogy
De a fordítottja is lehetséges: egy letöltendő börtönbüntetésről szóló ítélet a Legfelsőbb Bíróság részéről a hivatallal való visszaélés ügyében. Ebben az esetben Liviu Dragnea végleg eltűnik a honi politikából. Vajon Dragnea hiúsága erősebb a túlélési ösztönénél, vagy még van egy ász az ingujjában? Mennyire hihető az, hogy a PSD-s vezető háttérbe szorítaná a jövőjét a nyugati diplomaták és hivatalosságok körében őt népszerűvé tevő „demokrata” szerepének kedvéért? Az utóbbi 20 évben betöltött köztisztségekben meggazdagodott, Dél-Amerikáig elérő vállalkozásokkal rendelkező Dragnea a pártnál sokkal többet veszíthet el, ha rosszul játszik. Lehet, hogy elmegy „horgászni”, ahogy azzal a párttársai megfenyegették, ha nem jönnek be az utóbbiak feje felett végzett számításai. Addig azonban úgy táncol majd, ahogy fütyülnek neki, a PSD pedig lemond a közkegyelemről, ahogy azt maga Dragnea javasolta.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Harminc centiméter van a képernyő és a szemetek között, tudtátok? Harminc centiméteren zajlik a teljes életetek, ez a civilizáció új aranystandardja, sőt, szilíciumstandardja.
Ha a rokonom vagy, van munkahelyed. Ha nem vagy a rokonom, akkor nem biztos. Csak legyen minden lepapírozva.
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.
Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter erdélyi körútja során eléggé élesen kirajzolódott, miként is viszonyul egymáshoz a romániai magyar közösség és az anyaország új kormánya.
A Ceaușescu-diktatúra legsötétebb időszaka, két erdélyi szász család és a tornyosuló kérdés: kivándorolni vagy vállalni az erőszakos asszimilációt a szülőföldön?
Együttes ülésén szavazott a képviselőház és a szenátus kedden délután a Luca Niculescu-kormány beiktatásáról. A kabinet végül megkapta a beiktatásához szükséges szavazatszámot.
Romániával példálózott Magyar Péter miniszterelnök, amikor az Országgyűlésben a jövő évi költségvetés kapcsán a túlköltekezés veszélyire figyelmeztetett.
Megtiszteltetés és óriási felelősség volt Románia miniszterelnök-helyetteseként képviselni a magyar közösséget, és felelősséggel dolgozni a kormányban – írta szerda délutáni posztjában Tánczos Barna, az RMDSZ szenátora.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Harminc centiméter van a képernyő és a szemetek között, tudtátok? Harminc centiméteren zajlik a teljes életetek, ez a civilizáció új aranystandardja, sőt, szilíciumstandardja.
Ha a rokonom vagy, van munkahelyed. Ha nem vagy a rokonom, akkor nem biztos. Csak legyen minden lepapírozva.
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.