Mikor megy el Dragnea horgászni?

A PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) vezetője kerülte, hogy olyan kezdeményekhez társuljon, melyeket a jó körökben nem tudnak lenyelni. A közkegyelem, az amnesztia, a törvénykönyvek korruptak javára történő módosítása olyan témák, melyeket a párt elkötelezett embereire bízott, mert eleinte úgy számolt, hogy majd ők megmentik anélkül, hogy neki be kellene mocskolnia a kezeit.

Amikor ráébredt, hogy

nem lehet a közkegyelem ártatlan haszonélvezője,

mert a nyugati vezetők abban a pillanatban elszigetelnék, Liviu Dragnea a hajthatatlan demokrata szerepét kezdte magára ölteni. Azonnal sarokba állította Şerban Nicolae PSD-s szenátort, mert olyan módosítókat javasolt, melyek számos politikust, többek között Dragneát is megmentettek volna a börtöntől. Nicolaét nyilvánosan leszidták és leváltották a tisztségeiből: a jogi bizottság és a PSD-s szenátorok frakciójának éléről.

Liviu Dragnea kezdetben azt hitte, a 13. sz. rendelet majd gyorsan és hatékonyan megold sokat azokból a gondokból, melyek még mindig nem hagyják aludni. Akkor még a közkegyelem élharcosa volt, még akkor is, ha az egész felelősséget a Grindeanu-kabinet nyakába varrta. A tüntetések hetei alatt ráébredt, hogy nemcsak az utcákon lévő emberek tartják a rendelet szerzőjének, hanem a nyugati államok Bukarestbe akkreditált diplomatái is. Több helyről is, diplomatikusan, de könnyen megfejthető módon megmondták neki, hogy bármilyen jogi megoldás, mely megmentené a börtöntől a korruptakat, őt elfogadhatatlanná változtatná a nyugati hivatalosságok szemében.

Minden Bukarestben járó nyugati, de nemcsak nyugati politikai vezető kötelező módon találkozik Liviu Dragneával is, akit elismernek a kormánykoalíció vezetőjének és

nagyobb fontosságot tulajdonítanak neki, mint Sorin Grindeanu miniszterelnöknek.

Ez a politikai fontosság azonban fordítva is működik az euro-atlanti hivatalosságok esetében: ha Dragnea megmentése érdekében elfogadják a közkegyelemről szóló törvényt, akkor őt tekintik annak erkölcsi szerzőjének és ezért kerülni fogják a PSD vezetőjét.

A kezdetben a nyugati diplomatákkal, majd a Romániába érkezett európai, vagy jelentős államokból érkezett vezetőkkel folytatott találkozók legyezgették Liviu Dragnea hiúságát, ezektől fontosnak érezte magát és – talán – némileg kijuttatták az addigi periférikus helyzetéből. Ha már az asztalukhoz engedték, Dragnea nem akarja elveszíteni ezt a kiváltságot. Jól érzi magát a kikeményített szalvéták és a jól nevelt, őt számításba vevő emberek között. És tudja, hogy

ha kiesik a kegyeikből, akkor mindent elveszít.

De a fordítottja is lehetséges: egy letöltendő börtönbüntetésről szóló ítélet a Legfelsőbb Bíróság részéről a hivatallal való visszaélés ügyében. Ebben az esetben Liviu Dragnea végleg eltűnik a honi politikából. Vajon Dragnea hiúsága erősebb a túlélési ösztönénél, vagy még van egy ász az ingujjában? Mennyire hihető az, hogy a PSD-s vezető háttérbe szorítaná a jövőjét a nyugati diplomaták és hivatalosságok körében őt népszerűvé tevő „demokrata” szerepének kedvéért? Az utóbbi 20 évben betöltött köztisztségekben meggazdagodott, Dél-Amerikáig elérő vállalkozásokkal rendelkező Dragnea a pártnál sokkal többet veszíthet el, ha rosszul játszik. Lehet, hogy elmegy „horgászni”, ahogy azzal a párttársai megfenyegették, ha nem jönnek be az utóbbiak feje felett végzett számításai. Addig azonban úgy táncol majd, ahogy fütyülnek neki, a PSD pedig lemond a közkegyelemről, ahogy azt maga Dragnea javasolta.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.