Ma nem szidunk, hanem leltárt készítünk

A megvesztegetettek börtönből való kihúzásán és az alamizsnaosztogatáson túl, a politikusoknak talán el kellene gondolkodniuk, legalább egy kicsit, azon az országon, amelyben feltételezhetően élni szeretnének. Igen, ingázhatsz Brazíliába és vissza, térdre kényszeríthetsz egész megyéket, akár még kenyérrel és sóval fogadott tarabostes (géta-dák arisztokrata – a szerk.) is lehetsz, de végső soron, ha a politikát férgek számodra hasznos nyüzsgésének tekinted, akkor te magad is féreg vagy, csak parancsgombok vannak a kormánykerekeden.

Igen, mondod majd, de

Románia vagány ország, még Károly herceget is elvarázsolta,

láttad hogyan beszéltek rólunk a Discoveryn. Láttad, te pápaszemes, te kopasz, micsoda szép képeket tesz a címlapra a National Geographic, amikor rólunk írnak? És mekkora sor volt a New York-i Brăncuşi-kiállításkor, láttad? Igen, láttam, csakhogy ez az ország nemcsak a 327 Facebookra való fényképből áll, hanem azokból is, akik a Föld bölcsessége ellen üvöltöztek, beleértve azokat a minisztériumi embereket is, akiknek csak akkor jutnak eszükbe az erődtemplomok, amikor megint összeomlik valamelyik. És vedd melléjük a többieket is, és akkor egyértelmű képet kapsz arról a helyről, ahol élsz, és aztán tedd fel magadnak a kérdést, hogy miért lettünk mi az utolsó ország ebben az európai Unióban.

A politikus elvtársak jó sok éve nem tesznek mást, mint elűzik a nyugalom bármilyen formáját, riadókészültségben tartanak egy egész országot – a vezérek pedig itt állandóan emberekről és intézményekről alkudoznak, a tévéktől kezdve az Akadémiáig:

a legkevésbé sem attól rettegnek, hogy nincsenek autópályáink, iskoláink és kórházaink,

de állandóan azt üvöltözik, hogy szétszakad a hazácska. Ez semmiben sem különbözik a légiriadó-szirénák zajától: óvóhelyekre bújunk, megvárjuk, hogy elmúljon a veszély és újra meg újra – mikor mehetnél még dolgozni, ha a magyarok állandóan Erdélyt lopkodják, a marslakók pedig a bucsecsi energiát?

Mit csinálnak a mostaniak? Megszakítják a természetes folyamatot, a felváltva kormányzást folyamatos éberséggé változtatják – ez olyan, mintha a tolvajoktól félve folyamatosan otthon lennél csőre töltött puskával; mikor szoríthatnál még időt fűnyírásra, meszelésre, a gyermekek iskolába vitelére? Nem könnyebb másik utcába, másik faluba költözni? Négymillió román költözött a szomszédba – talán számukra ez az igazi kormányprogram.

Biztos lehetsz abban, hogy az ostobák sohasem kerülhetnek hatalomra a nemzet okosainak budoári cinkossága nélkül. Egy kisfőnöki állás – az irodavezetőtől a rektorig – csodákat tesz, futószalagon puhítja a lelkiismereteket. A bűnökből erény lesz, elkap az a kis finom, valószínűleg marihuánától érzett kábulat és úgy érzed, hogy ennek a világnak egy része csak a tied lett.

Nézz körül –

az intézmények már rég nem az állam, hanem a pártok tulajdonát képezik.

Hallgasd csak, hogyan kötnek hatalomváltáskor fogadásokat a tisztviselők arra, hogy ki jön majd, ki kinek az unokaöccse, az nyer, aki élen járt a plakátragasztásban – az a legjobb, ha meghúzod magad, a lehajtott fejet nem metszi le kard, ne szólj szám, nem fáj a fejem: nagyjából ez van a túlélési kézikönyvünkben. Eközben pedig a világ egyetemein tanult ösztöndíjasainkat visszaküldjük, mert nem ettek szójás szalámit (1989 után az emigrációból hazatérni akarókkal szemben az volt az egyik „érv”, hogy mivel nem szenvedték el ugyanúgy a kommunista rezsim nélkülözéseit, nincs erkölcsi joguk tisztségekre pályázni – a szerk.), a Brüsszelből érkezett szakértők mind-mind Soros gyermekei, merjél csak még hinni Romániában (a PSD kampányszlogenje volt a legutóbbi választáson – a szerk.).

A románoknak már évek óta nincsenek erkölcsi emlékeik:

Raţiu, Coposu, Ticu Dumitrescu már nincsenek köztünk. Szükséged lenne erre az emlékezetre, kell egy fix pont, hogy kifordítsd sarkaiból a világot, de belülről emészt az elszalasztott lehetőség, remény-kudarc, remény-kudarc, remény-kudarc, évek évek után és a végén mindet elküldöd az anyjába, a kényelmes hazádból nem marad más, csak egy adag miccs és a macskák a Facebookon. Tehát, mit hozott nekünk a demokrácia? Amaz a főtéren valutázott, mára szenátor lett, Ceauşescu hazafi volt, hékás, nem úgy, mint ezek, az a kurva Leana (Elena Ceauşescu – a szerk.) bolondította meg – felismered a diskuzust? De, kisfiam: nem élhetsz úgy, hogy egész életedben azt hiszed, a demokrácia a hajdani valutázó nyakában lógó vastag aranylánc; felnőttél, már tudod, hogy nem a gólya hozza a gyermeket, már biztos láttál képet a nagyidról a piacon, apád is mesélt ezt-azt a seregről, anyád is megtanított kezicsókolomot mondani az ebédért, ilyen egyszerű, jó körökbe való dolgokat.

Mi van most? Az egyik arról beszél, hogy pálmafákra költötte a vagyonát (Liviu Dragnea PSD-elnök lekezelő válasza, amikor az újságírók a brazíliai ügyleteiről faggatták – a szerk.), a másik megfutamodik egy jelentős, a megvesztegetetteket börtönből kihozó szavazás elől (Alina Gorghiu PNL-s parlamenti képviselő nem vett részt a jogi bizottság ülésén, amikor a közkegyelemről szóló törvénytervezetről szavaztak – a szerk.). A bajszos (Liviu Dragnea – a szerk.) azt állítja, hogy ő a hatalom, a szőkeség (Elena Udrea – a szerk.) pedig azt, hogy ő az ellenzék; de kicsodák ezek valójában?

Miért fizetem én a javadalmazásukat, a különleges nyugdíjukat,

a repülőjegyüket, a szállodaszobájukat, a villanyukat, a fűtésüket? Mert kicsodák is ezek?

Ebben az országban két évtizede csak hatalom van – ha megnyered a választást, akkor intézményeket kaparintasz meg, új mechanizmusokat és eszközöket találsz ki, mindenfelé beülteted a párt kapuja előtt ácsorgó éhenkórászokat. Amazok meg négy év múlva ugyanezt teszik, miközben folyton azt ígérgetik, hogy mindenképpen ki kell vonni a politikát az oktatásból, az egészségügyből, az AFIR-ból (Falusi Beruházásokat Finanszírozó Ügynökség – a szerk.) és a többi hasonlóból. És igen, a fiatalok néha utcákra vonulnak és akkor a tolvajok még kifinomultabb stratégiák mögé húzódnak vissza. Folyamatosan az a kérdés motoszkál a fejemben, hogy miért nem merte eddig senki törvénybe foglalni – például – azt, hogy a korrupció esetében megszűnik a felfüggesztett büntetés. Vagy, hogy a közpénz jogtalan kezelése miatt börtönt kapsz, ha a falusi rendelő létrehozása helyett színes lámpás szökőkútra költöd a pénzt. Vagy elkobozzák a teherautódat, ha illegálisan kivágott fát szállítasz? Ez hogy hangzik? Nem illene ez jobban azokhoz a külföldi folyóiratokban megjelent képekhez? Van bátorságunk végigvinni ezt a leltárt, vagy újra csak egy egyszerű vezércikket írtam? Mert akkor, na, eldicsekedhetek a gyermekeimnek, hogy nem hallgattam, amikor ha nem szólt a szám, nem fájt a fejem…

Az alcímeket a szerkesztőség adta.