Sajgó Csaba jezsuita szerzetes, Hölvényi György európai parlamenti képviselő, valamint a Duna World tévécsatorna stábja társaságában május 6. és 9. között Irakba látogatott Böjte Csaba, aki tapasztalatairól a Magyar Kurír katolikus lapnak nyilatkozott. Mint elmondta: a ferenceseknek mindig a legkisebbeket kell meglátogatniuk, melléjük kell odaállniuk, és jelenleg nem nagyon van kisebb az üldözött keresztényeknél.
Böjte és társai négy napot töltöttek az Iszlám Államtól visszafoglalt területeken, jártak Moszul (az egykori Ninive) felszabadított elővárosaiban is – magába a városba nem mentek be, ott még dúl a háború. Többnyire asszír és káld keresztényeket látogattak meg, de jártak menekült muszlim családoknál is, voltak a kurdok lakta Erbíl környéki menekülttáborokban.
Csaba testvér érzékletes példával szemlélteti a pusztítás és az annak nyomán bekövetkező menekülés mértékét. Moszulban és környékén nagyjából annyi ember élt korábban, mint a Székelyföld jelenlegi lakossága, mintegy 6-700 ezer lakos. Néhány nap alatt ezt a tömeget elüldözték onnan, gyakorlatilag a teljes lakosság – mint egy „embercunami” – átvonult Erbílbe. „Elképzeltem, hogy olyan ez, mintha az egész Székelyföld bezúdulna Kecskemétre vagy Szegedre érsekestül, mindenestül” – fogalmazott Böjte.
Ő maga is misézett, áldoztatott az ottani gyülekezetekben: három városban tartottak szertartást, és mindhárom helyen olajfacsemetéket áldottak meg és adtak át a visszaköltőző családoknak. „Az asszír ortodox pátriárka elmesélte, hogy az egyik papját családjával együtt kirángatták a ház elé, lelőtték, lelocsolták benzinnel, és felgyújtották. Két nappal később tudtak csak odamenni a többiek, úgy találtak rájuk. A pap három ujja össze volt érintve… Mi lehet a válasz erre az erőszakra, gyűlöletre? A főpapok úgy döntöttek, hogy nem az ellenségeskedés, a bosszú útját választják, hanem a békéét” – mondta Böjte atya, akit megdöbbentett, hogy mindennek ellenére mennyien összegyűltek a szertartásokon, mennyien vállalják így is hitüket, milyen életerő van bennük. Úgy véli, tanulhatnánk tartást a sokat szenvedett közel-keleti keresztényektől.
Elmondása szerint az egyházak nagyon sokat segítenek a menekülteknek, nemcsak a keresztényeknek, hanem a muszlimoknak is. Gyűjtés is indult a káld, szír és asszír keresztények megsegítésére, a templomaik újjáépítésére. A szervezetek 250 millió eurót szeretnének összegyűjteni, hogy segítsék a keresztények hazatérését. „Az egyik főpap elementáris dühvel mondta el: Európa védi a pandákat is, ami rendben van, szereti ő is az állatokat, de hogy lehet, hogy őket nem védi meg senki?” – számolt be Csaba testvér, akit megdöbbentett, hogy a nagyvilág mintha nem venne tudomást erről a szenvedésről.
„Láttuk a templom romjait, valamikor itt imádkoztak, énekeltek. Évszázadokat túlélt, és az emberi balgaság áldozata lett… A templomban minden szét volt lőve, az ablakkeret, az ambó tele volt lövésnyomokkal, a hangszerek, a szobrok is… Kalapáccsal szétverték a keresztet. Megrázó látni ezeket a megrongált szobrokat, a szétlőtt templomtornyot. Az asszír katolikusok csodaszép fehér márvánnyal borított székesegyházában még a falat is leöntötték fáradt olajjal, meg is gyújtották, hol megégett, hol csak lefolyt a falakon. Elégett, összetört törmelék félrelapátolva… Golyó az oltárban, az angyalt ábrázoló dombormű szárnyán (…) Az ember itt csak imádkozni tud, a Jóisten áldását kérheti, töltse be az itt élő emberek szívét, töltse be ezt a tájat” – mondta el Böjte Csaba.