Nem könnyű odacsapni a rasszizmusnak
Az ELTE keretében működő Romakép Műhely segítségével tettünk egy virtuális utazást az előítéletek elleni kampányok kreatív világában.
A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) média tanszékének keretében az oktatók és az egyetemi hallgatók közös projektjeként 2011-ben megalakult a Romakép Műhely. Ez egy olyan, az élénk vitáktól sem elzárkózó kritikai képelemző közösség, mely kifejezetten a romák képi megjelenítésére fókuszál.
A filmklubként indult csoportosulás azóta számos, az egyetemen túlmutató programmal tágította kereteit, már csak azáltal is, hogy a műhelymunkához romakutatók, valamint a dokumentumfilmes vagy a romákkal kapcsolatos társadalmi kérdések iránt érdeklődők is csatlakoztak.
Müllner András magyaráz a kolozsvári közönségnek
A műhely működésébe a napokban Kolozsváron, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Kommunikáció, Közkapcsolatok és Reklám Intézete magyar tagozatán is betekintést kaphattunk, ahol Müllner András egyetemi docens (ELTE) és meghívottai – Fosztó László néprajzkutató, szociálantropológus, Kádár Magor kommunikációkutató és Szántai János író, producer, a Főtér.ro munkatársa – beszélgetett. Moderált Deák Gergő és Jakabos Orsolya.
Müllner András bevezetőjében a Romakép Műhely fontosabb kutatásait ismertette, majd egy rasszizmusellenes rövidfilmekből álló válogatás levetítése után arra kereste a választ a meghívottakkal, hogy
milyen erényei és buktatói lehetnek az ilyen alkotásoknak.
Nem hiányozhatott a válogatásból a Roma Oktatási Alap pár évvel ezelőtt készített, de az interneten a mai napig népszerű kampányvideója, melyben slammelő romák mondják el, miért érdemes a tanulást választani. Bár a „Küzdjé' magadé, ne fossá'!” rövid időn belül szállóigévé vált, ennek a kampánynak is – mint az összes többinek – a jó szándék ellenére vannak hibái, hiszen eleve abból a sztereotípiából indul ki, hogy a romák nem szeretnek tanulni.
A beszélgetés résztvevői egyet értettek abban, hogy egy jó tartalom, mely virálissá válik az internetes felületeken, lényegretörő és egyértelmű üzenettel csap oda. Nem mindegy, hogy ezekben például szót kapnak-e a kirekesztett csoportok tagjai, vagy csak alárendelt helyzetből tekintenek a megbélyegzésre, ahogy például ebben a
">repülőgépes jelenetben történik (mint később elhangzott, nem is annyira elrugaszkodott a valóságtól ez a kisfilm, hiszen gyakran megtörténik a repülőkön, hogy egy utas nem szeretne afroamerikai személy mellett utazni).
Egy másik példa ami a témában rejlő kockázatokra világít rá, amikor egyes videók azzal próbálnak hatást elérni, hogy ráerősítenek bizonyos sztereotípiákra – pl. a romák lopnak, a feketék veszélyesek, stb. Ezek gyakran
nemhogy segítenének a hátrányos megkülönböztetés leküzdésében, hanem éppen ellenkező eredményt érik el.
Fosztó László arra mutatott rá, hogy a stigmatizáció jelenségében az egyik téves alapfeltevés, hogy mások jobban tudják a megbélyegzett személyről, hogy ki ő, mint saját maga. Ebből születnek azok a kampányok, melyek a stigmákat az ellentétükbe kívánják fordítani. Müllner András szerint is fontos az, hogy a kirekesztett csoportok számára akár regionális szinteken lehetőséget teremtsenek az öndefinícióra.
A beszélgetés egyik érdemi vitája a gyerekek szerepeltetése körül alakult ki. Müllner András szerint a film készítői talán úgy gondolják, hogy a minél erősebb érzelmi hatás kiváltása érdekében megengedett a gyerekek traumatizálódásának ábrázolása. Kádár Magor úgy vélekedett, ez gusztustalan érzelmi zsarolást jelent. A reklámipar jól bevált receptje a nők, a gyerekek és az állatok szerepeltetése, ami garantált sikert jelent, azonban nem szabad elfeledni a morális kérdéseket, különösen ha az előítéletek leküzdése a cél.
Szántai János, aki elsősorban a filmes szempontokat ismertette, arról beszélt, hogy egy jó filmes stáb sokat dobhat egy-egy alkotás minőségén, de természetesen az is fontos, hogy kompakt, rövid üzenete legyen egy klipnek. Nem mindegy, hogy ki kire néz, a tekintetek hogyan találkoznak, mint ahogy az sem, hogy ha például amatőr színészekkel dolgozik a filmes, akkor az illető mennyire mozog otthonosan abban a helyzetben, amit el kell játszania.
Felmerült a kérdés, a negatív észrevételek ismeretében hogyan lehet a romák kirekesztését tematizálni helyes módon. Müllner András úgy vélekedett, hogy érdemes figyelmet fordítani az identitáserősítésre, például roma származású hősök (ld. az 1956-os szabadságharcban elesett
">Szabó „Kócos” Ilona) bemutatásával. A romák alig olvashatnak magukról a könyvekben, a világot „fehér” szempontból ismerik. Ezért
fontos lenne, hogy az oktatás inkább megerősítse az önképet a romákról szóló tartalmak közlésével.
A rasszizmus kérdését elemi szinten megragadó, pozitív példaként beszéltek a meghívottak arról a szintén virálissá váló
">videóról, melyben nemzetiségükre büszke önkénteseken végeztek DNS-tesztet, melynek nyomán kiderül, az illetők színesebb családfával rendelkeznek, mint hitték. A másik pozitív példaként kerül szóba az a
