Elindult az első erdélyi magyar történelmi portál

Elsősorban a történelem szakos egyetemi hallgatókat és a helytörténeti érdekességek iránt érdeklődőket szólítja meg az év elején indult Erdélyi Krónika. Az első magyar nyelvű történelmi portál Erdély múltjának hiteles, ezzel együtt olvasmányos bemutatására törekszik, és az erdélyi történészek közötti eszme-, tapasztalat- és forráscserét szorgalmazza.

A megalakulás körülményeiről, a célokról és a távlati tervekről Fazakas László főszerkesztőt és Ferenczi Szilárd szerkesztőt kérdeztük. Mindketten Kolozsvár dualizmusbeli korával foglalkozó történészek, akik kutatásaik során azt tapasztalták, hogy hiába volt a monarchia a kincses város egyik leginkább virágzó időszaka, mégis kevés forrás áll a történészek rendelkezésére a korról.

Fazakas László elmondta: a nehezen felkutatható források miatt döntött úgy, hogy egy blogfelületen összegyűjti az összes olyan tanulmányt, cikket, linket, ami hasznos lehet a hasonló kutatást végző egyetemistáknak, pályakezdő történészeknek. Így született meg 2016 februárjában a Kolozsvári Krónika blog.

Nem sokkal az indulás után Fazakas László digitalizálta a Román Akadémiai Könyvtár fotóanyagának egy részét, amit elhelyezett a blogon, ugyanakkor engedélyt kért a kulturális folyóiratok történelmi cikkeinek szemlézésre.  A csapat bővülésével létrehoztak egy e-könyvtárat, egy e-periodikát és egy térképgyűjteményt is.

Nyilvánvalóvá vált, hogy átlépték a blog kereteit, ezért a tematikák kiterjesztésével 2017 elején létrehozták az Erdélyi Krónika portált, ahol immár nemcsak Kolozsvár, hanem Erdély más nagyvárosainak múltjával is foglalkoznak.  A szerkesztőcsapat szerencsés módon úgy állt össze, hogy minden nagy történelmi korszakot lefednek.

Fazakas László szerint

napjainkban sok a félrevezetés a történelemmel kapcsolatosan,

hiszen mindig vannak olyan önjelölt történészek, akik a hitelességet mellőzve terjesztenek elméleteket. A közösségi oldalak révén ma már könnyű elérni a szélesebb olvasóközönséget. Erdély történelmét ugyanakkor nem tanítják az iskolákban, a román közoktatásban a fejedelemségek vagy a dualizmus korát háttérbe szorítva, olyan kontextusban mutatják be a régió múltját, amilyenben akarják.

A helyzeten nem segít az sem, hogy vannak olyan történészek is, akik nem tudnak egymás kutatásairól,és párhuzamosan foglalkoznak bizonyos témákkal, a kutatásokról pedig  kizárólag a szűk szakmai körök által olvasott lapokban lehet tájékozódni.

A főszerkesztő reméli, mindebben változást hozhat az Erdélyi Krónika, mely kapcsolatot teremtene a történészgenerációk között, nyitna a fiatalok felé a közösségi oldalakon, és lehetőséget teremtene az egyetemisták számára is egy-egy jól sikerült szemináriumi szakdolgozat, diplomamunka, doktori disszertáció közlésére is. Érdeklődésünkre Fazakas László elmondta: egyelőre csak bátorítást kaptak az erdélyi történészektől, és a legtöbben egyetértenek abban, hogy szükség volt egy ilyen kezdeményezésre.

Távlati terveik között szerepel rövid narrált képkollázsokkal bemutatni Kolozsvár legkiemelkedőbb polgármestereit, elsőként a várost 12 évig vezető Albach Gézát,  illetve Erdély más prominens személyiségeit. A főleg fiatalok körében népszerű Instagramon  archív fotókat közölnek, míg a nemrég létrehozott YouTube-csatornájukon az egyes korszakokat bemutató mozgóképeket tesznek közzé.

Egy másik távlati tervről Ferenczi Szilárd számolt be, aki régi fotók gyűjtését tervezi. Szerinte a családi gyűjteményekben rengeteg olyan fénykép található, mely túlmutat a személyes szinteken, és érdekes adalékkal szolgálhat a történészek vagy a történelem iránt érdeklődők számára.

A város közterein készült családi fotók mikrotörténelmi szállal mesélnek a város múltjáról, épületeiről, egy-egy korszak szokásáról, divatjáról. Bár ez nem kimondottan történelem, de hozzátartozik egy város történetéhez, és meghatározza azt is, hogy a jelenben miként gondolkodunk a közterekről vagy a városrendezésről. Ferenczi a veszprémi levéltár egyik kezdeményezéséből inspirálódott, és az adatbázist a Fortepanhoz hasonlóan alakítaná ki.

A történelemszemlélet megváltoztatására van szükség,

de ehhez rengeteg munka szükséges – vélekedett Ferenczi. Az erdélyi magyar társadalom jó húsz évvel le van maradva a múltról való gondolkodást illetően, és a különböző kutatási területekbe fektetett munka között óriási különbségek vannak. Vannak korok, melyeket alaposan körbejártak a történészek, miközben rengeteg témával senki sem foglalkozott. Ilyen például a Román Állami Levéltár Kolozs megyei főosztályán megtalálható, a Kolozsvári Ipartestület – mely a kolozsvári kisiparosok érdekegyesítő szervezete volt – 1896 és 1945 között felgyűlt iratanyaga. A több tíz folyómétert kitevő iratokat még senki nem kutatta.

A levéltárakban akad olyan forrásanyag, mely néhány éven belül megsemmisül, amennyiben nem digitalizálják. 

Ahogy látható, nemcsak ötletekből, hanem kihívásokból sincs hiány az Erdélyi Krónika háza táján. Azzal a kezdeményezők is tisztában vannak, hogy nehéz munkára vállalkoztak, de céljaik elérése kitartásuk, lelkesedésük és a ráfordított idő függvénye.