És nem is kéne a Marsra menni. És hogy hol? Tessék csak olvasni. Figyelem: VÉRFAGYASZTÓ HUMORVESZÉLY.
A Libertatea című – egyébiránt igen-igen megbízható (na jó, nem annyira) – lap arról tájékoztat, hogy 1820. január 30-án az angol Edward Bransfield felfedezte az Antarktiszt. (Ellenőriztük, ez az adat szinte biztos, hogy igaz.)
Bransfield nyomain aztán jó pár ország felfedezői elzarándokoltak a Déli-sarkra. Többek között a román Emil Racovița is, mégpedig 1897-ben. (Ellenőriztük, ez is igaz.) Amit talán kevesebben tudnak: a felfedezők országainak jogában áll(t) bizonyos antarktiszi területeket a magukénak igényelni. Eddig nyolc ország jelentette be déli-sarki területigénylését: Argentína, Nagy-Britannia, Chile, Norvégia, Új-Zéland, Ausztrália, Franciaország és Brazília.
Igen ám, de a hírek szerint Romániának is van némi antarktiszi jussa. És nem is kevés: az Antarktisz teljes területének 15%-áról beszélünk. Ami a jelenlegi Románia területénél (238.391 négyzetkilométer) tízszer nagyobb. (Figyelem: ezeket az adatokat már nem ellenőriztük le, úgyhogy vagy igazak, vagy nem.)
És akkor a bréking álnyúz: a GrinDragnea-kormány a minap elővette a fiókból a nevezetes antarktiszi területigénylési tervezetet. Talán azért, mert Nagy-Romániát nem tudja összehozni mandátumának hátralevő ideje alatt? Talán a székelyek egyre keményebb autonómiakövetelése okán? Nem tudni. (Ellenőrizetlen) tény, hogy öt (nemzetbiztonsági, katonai, jogi, kisebbségügyi és gazdasági) bizottság vette górcső alá a projektet. És elő is álltak a nagy ötlettel.
Kedden reggel a kormány rendkívüli tanácskozásra hívta az RMDSZ, az MPP, az EMNP, az SZNT, a KMDSZ, valamint az Igazi Csíki Sör felelős képviselőit, és megtette ajánlatát: mi lenne, ha az erdélyi székelyek és magyarok nem mind izélnének annyit ezzel az autonómiával? Ha szépen behúzzák a farkukat, kapnak egy tízszer akkora területet, mint az egész francos Románia. Az Antarktiszon. És kezdhetnek mindent szépen, hótiszta lappal.
A magyarok képviselői kis türelmi időt kértek, és visszavonultak tanácskozni a parlament épületének egyik termébe. Rengeteg Igazi Csíkit vittek magukkal. Végül is nem olyan egyszerű ügyben kell dönteni, mint például egy koalíció. A tanácskozás jelenleg is tart. Helyszíni tudósítónk jelenti: időnként magyar nótázás zaja szűrődik ki a teremből, egyébként csend van.
Az erdélyi magyarság visszafojtott lélegzettel figyel. Lesz-e új hazánk? Lesz-e új honfoglalás? Arra azért figyelmeztetnénk választott és nem választott képviselőinket, siessenek kicsit a döntéssel, ugyanis a (nagyon is jól leellenőrzött) hírek szerint a globális felmelegedés következtében az Antarktisz olvad…
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.
A Helikon női háttérországáról és a 19. századi férfieszményekről is szó volt a Babeș-Bolyai Tudományegyetem történészkonferenciáján.
A március 15-i magyar állami kitüntetések idei díjazottjai között több erdélyi alkotó és szakember neve is szerepel.
Ilyen, amikor az egyik állami intézmény akadályozza a másik működését, az államkasszából kieső pénzt pedig ártatlan polgárok zsebéből pótolják.
Nicușor Dan román államfő is köszöntötte a romániai magyarokat a nemzeti ünnep alkalmából.
A magyar tudomány és kultúra képviselői munkájuk és alkotásaik által összefognak minket, erősítenek, építenek és gyarapítanak mindannyiunk javára – mondta Sulyok Tamás köztársasági elnök a Kossuth- és Széchenyi-díjak átadásán szombaton az Országházban.
Már nem számítanak kuriózumnak Székelyföldön a szalmabála házak, de tény, hogy nem választják túl sokan ezt a fajta építkezést, talán azért, mert ódzkodnak az ismeretlentől: három házba látogattunk el, vendéglátóink pedig az építkezésről meséltek.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.