Egyesek szerint, legalábbis. Hogy miért? Olvassák.
Minden év december 1-én zavartnak és bűnösnek érzem magam. Egyszerűen nem tudok teljes mértékben örülni annak, hogy ez a Nemzeti Ünnepem. Egyfajta feszélyezettség van bennem, amitől valószínűleg pontosan abban a pillanatban szabadulnék meg, amikor úgy érezném, hogy ez tényleg Románia minden polgárának ünnepe.
De meggátol ebben a televízió, meggátol a rádióban és tévében is közvetített katonai parádé, meggátol nemzettársaim arca a 2015-ös termésű babból készült főzelék láttán. Végső soron a Gyulafehérváron élő erdélyi honfitársaim zavart öröme is gátol, akiket Bukarest évente csak egyszer, december 1-én vesz emberszámba.
mert miközben a képernyőkön számos ortodox pópa látható, túlságosan sok unitus papok kísértek a temetőbe 1948 után. Azt is eléggé szégyellem, hogy a románok a mai napig sem tudják: a gyulafehérvári kiáltványt felolvasó román Iuliu Hossu görög-katolikus pap volt, aki 1948 után börtönbe, majd házi őrizetbe került.
Mint ahogy az is felmerül bennem, hogy vajon a magyarok vagy a szerbek miként ünnepelhetik Románia nemzeti ünnepét. Mert történelmi szempontból a legkisebb okuk sem lenne ezt tenni. Ami azt jelenti, hogy
Azért hoztam fel a szerbeket is, mert rögtön 1918 után a szerb csapatok nagy gondokat okoztak itt, a Bánságban, és a bánsági románok igazán hősies tetteire volt szükség, hogy végül betartsák a nemzetközi szerződéseket.
És akkor mit kezdhetek magammal egy olyan hazafisággal szemben, melyről mindig lekések? Vajon törődjek bele abba, hogy amint nyugat felé átkelek a határon, rögtön hazafivá válok? Mint ahogy mindig igazán románnak érzem magam akkor is, amikor a besszarábiai diákjaimmal beszélgetek? Csak akkor éljem át mélységes románságomat, amikor azt látom, hogy a magyarok is, az osztrákok is, a németek is, a franciák is még mindig úgy néznek rám, mint valami híg levesre, melybe beleesett egy hosszú és vastag hajszál?
Még mindig arról álmodom, hogy a politikusok találnak majd egy szép tavaszi-nyári napot, amikor mind Románia polgárainak érezhetjük magunkat. Mert a nemzeti ünnep egyelőre csak azok napját jelenti, akik – etnikai értelemben – románok.
Furcsa, hogy Európa egyik legszelídebb népének pont ez a nap jutott.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Sokan kaptak érdemi indok és jogosultság nélkül magyar állampolgárságot az utóbbi években, ezeket az ügyeket is feltárjuk belső vizsgálat keretében – jelentette be Velkey György László külügyi államtitkár a Facebookon pénteken.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Házuk kertjében ment szembe egy medvével két kisgyerek szerdán délután Lövétén. Mivel veszélyessé vált a helyzet, ártalmatlanítani kellett a nagyvadat. A példány nagyjából kéthete folyamatosan bejárt a településre.
Az EDDA lesz az egyik fellépő a 35. Tusványoson – jelentették be a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szervezői szerda délután.
Eddig huszonegy Észak-Írországban élő ember kért konzuli segítséget a román hatóságoktól utazási okmányok kiállításához a belfasti zavargások miatt – közölték csütörtökön külügyminisztériumi források.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.