Egyesek szerint, legalábbis. Hogy miért? Olvassák.
Minden év december 1-én zavartnak és bűnösnek érzem magam. Egyszerűen nem tudok teljes mértékben örülni annak, hogy ez a Nemzeti Ünnepem. Egyfajta feszélyezettség van bennem, amitől valószínűleg pontosan abban a pillanatban szabadulnék meg, amikor úgy érezném, hogy ez tényleg Románia minden polgárának ünnepe.
De meggátol ebben a televízió, meggátol a rádióban és tévében is közvetített katonai parádé, meggátol nemzettársaim arca a 2015-ös termésű babból készült főzelék láttán. Végső soron a Gyulafehérváron élő erdélyi honfitársaim zavart öröme is gátol, akiket Bukarest évente csak egyszer, december 1-én vesz emberszámba.
mert miközben a képernyőkön számos ortodox pópa látható, túlságosan sok unitus papok kísértek a temetőbe 1948 után. Azt is eléggé szégyellem, hogy a románok a mai napig sem tudják: a gyulafehérvári kiáltványt felolvasó román Iuliu Hossu görög-katolikus pap volt, aki 1948 után börtönbe, majd házi őrizetbe került.
Mint ahogy az is felmerül bennem, hogy vajon a magyarok vagy a szerbek miként ünnepelhetik Románia nemzeti ünnepét. Mert történelmi szempontból a legkisebb okuk sem lenne ezt tenni. Ami azt jelenti, hogy
Azért hoztam fel a szerbeket is, mert rögtön 1918 után a szerb csapatok nagy gondokat okoztak itt, a Bánságban, és a bánsági románok igazán hősies tetteire volt szükség, hogy végül betartsák a nemzetközi szerződéseket.
És akkor mit kezdhetek magammal egy olyan hazafisággal szemben, melyről mindig lekések? Vajon törődjek bele abba, hogy amint nyugat felé átkelek a határon, rögtön hazafivá válok? Mint ahogy mindig igazán románnak érzem magam akkor is, amikor a besszarábiai diákjaimmal beszélgetek? Csak akkor éljem át mélységes románságomat, amikor azt látom, hogy a magyarok is, az osztrákok is, a németek is, a franciák is még mindig úgy néznek rám, mint valami híg levesre, melybe beleesett egy hosszú és vastag hajszál?
Még mindig arról álmodom, hogy a politikusok találnak majd egy szép tavaszi-nyári napot, amikor mind Románia polgárainak érezhetjük magunkat. Mert a nemzeti ünnep egyelőre csak azok napját jelenti, akik – etnikai értelemben – románok.
Furcsa, hogy Európa egyik legszelídebb népének pont ez a nap jutott.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Meddig engedhetjük meg még magunknak a felelőtlen pazarlást? A jelek szerint többé már nem.
A városi ember hőkupola idején igyekszik felhúzódni a hegyekbe, ha nem kedveli a mediterrán éghajlatot. Ahonnan a helyiek bármit megadnának, ha elmehetnének a világon bárhova.
Románia és a Moldovai Köztársaság egyesüléséről szóló diskurzus felmelegítése alkalmazkodás a megváltozott geopolitikai realitásokhoz.
Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.
Rohamtempóban kellene felgyorsítania az államnak az energiatároló kapacitását, ha nem akar blackoutot a közeljövőben. Románia légtere felől érkező drón robbant fel Bulgáriában, nem messze a határtól.
Románia országos energiarendszere az egyik legnehezebb időszak küszöbén áll.
Egyre több kolozsvári polgárnak szúrja a szemét a Sétatéren immár tizenegyedszerre megszervezett gigafesztivál. Pedig minden remek lenne, ha a városvezetés betartatná a fesztiválos magánvállalkozókkal a minimális szabályokat.
Ideiglenesen 20 százalékkal csökkenti a gázolaj jövedéki adóját 2026. augusztus 16. és 31. között a pénzügyminisztérium – jelentette be csütörtökön Alexandru Nazare pénzügyminiszter.
Miközben a bankok és a nemzetközi sajtó Spanyolországot „Európa gazdasági mozdonyaként” ünnepli, az Ibériai-félszigeten dolgozó román állampolgárok mindennapjai egészen mást mutatnak: tömegesen hagyják el az országot.
Mintegy két hete egy firenzei egészségügyi, illetve Caritas-ellátóközpontban tartózkodik egy iratok nélkül talált nő, aki egészségi problémái miatt nem emlékszik személyes adataira. Azt mondja, Erdélyből származik, családját keresik.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Meddig engedhetjük meg még magunknak a felelőtlen pazarlást? A jelek szerint többé már nem.
A városi ember hőkupola idején igyekszik felhúzódni a hegyekbe, ha nem kedveli a mediterrán éghajlatot. Ahonnan a helyiek bármit megadnának, ha elmehetnének a világon bárhova.
Románia és a Moldovai Köztársaság egyesüléséről szóló diskurzus felmelegítése alkalmazkodás a megváltozott geopolitikai realitásokhoz.
Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.