Tonk Márton és Szakály Sándor | Fotók: Szabó Tünde
Közös sztorik
szabot
2016. október 27. csütörtök, 19:01
Többek között azért is, hogy a szovjet kényszermunkára hurcolt magyar civilek története bekerüljön a történelemtankönyvekbe.
Együttműködési megállapodást írt ma alá Dr. Tonk Márton, a Sapientia EMTE Kolozsvári Karának dékánja és Prof. Dr. Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója. 
 
A 2014-ben alapított Veritas Intézet pár hónapja mutatkozott be a Sapientián, és ez az egyetem lett az intézet első külhoni partnere, mondta el Szakály Sándor történész az aláírás után. Szerinte az 1867-es kiegyezés után egységes Kárpát-medencei történelemben lehet gondolkodni, ennek kutatását és a kutatási eredmények megosztását segíti elő a ma aláírt megállapodás.
 
A két intézmény közös kutatásokat, konferenciákat és kiadványokat tervez, vezetőik azt szeretnék, ha a Veritas kutatói Kolozsvárra látogatnának előadni, és a Veritas is fogad kolozsvári kutatókat, ahogy erre már volt is példa.
 
Bár nincs történelemszak a Sapientián, de nagyon erős a kutatói kollektíva, amely az Európai Tanulmányok Tanszék körül csoportosul, mondta Tonk Márton. A Gulág-kutatások eredményét előadásokon és kiállításokon ismertették meg a kolozsvári közönséggel.
 
Gulág-túlélők tárgyai
 
Az egyik közös cél az, hogy a szovjet táborokba és kényszermunkára elhurcolt magyarok története kerüljön bele a román és magyar történelem tankönyvekbe, ugyanisa  hazaiakból teljes mértékben hiányzik, és a magyarországiak sem szentelnek pár bekezdéssel többet a témának - mondta Murádin János Kristóf történész, kari kancellár.
 
Az ő felhívására és irányításával jött létre az a kiállítás a kolozsvári Gulág-túlélők emléktárgyaiból az egyetem előcsarnokában, amely a kolozsvári Gulág-múzeum alapja lesz. A táborokból hazahozott tárgyakat bemutató tárlók között nyílt meg ma a budapesti Magyarság Háza vándorkiállítása ugyanebben a témában, Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944-1956 címmel. A kiállítás november 18-ig tekinthető meg.
 
 
Gulág emlékkiállítás a Sapientián
 
 
Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944–1956
 
comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/17775
Mert adni ad. Mutatjuk, hogy mennyit.
Ha Európa ferde szemmel néz Magyarországra, akkor Románia kedvezőbb fényben tűnhet fel. És mégsem.
Másodjára is meghívták Dragneát a TVR legnézettebb műsorába, pedig az elsőből is botrány volt.
A kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium hagyományos udvari bálja idén is megdobogtatta a szíveket.
Hej, zengték a jeles jelöltek a „magyar nótát” egyre-másra. Kivéve a PSD-vezért. Neki tele volt a szája.
Tegnapelőtt költözött az intézmény Jeruzsálembe. Tegnap hó, mégsem! Ma megint költözik. A román diplomáciai szappanopera folytatódik.
Jól látják, kedves Olvasók. A nagy tudású politikai elemző szerint Magyarország egy kisebb orosz medve, amely persze folyton Erdélyre feni a fogát.
Yuval Harari tézisei alapján a szerző többek közt levonja a következtetést: az állítólagos hazaszeretetével dicsekvő ultranacionalista dragnióta rezsim sohasem fog hazafinak számítani.
A Facebookon, egy élő bejelentkezésben kérte követőit, hogy szóljanak a rendőrségnek és menekítsék ki a helyszínről.
Nem csak Che Guevara és Marx, hanem Boc, Băsescu, Dragnea, Cioloş is pólóra került. Meg Orbán, Merkel, Trump vagy Macron is.
„Magyar az, akinek fáj Trianon”. De hogyan lehet feldolgozni ezt a traumát? És kinek a felelőssége?
A gyűlölet magasztalói és prédikálói visszafordítják a román társadalmat abba a korba, amikor a nacionalista hév pótolni tudta a sokak számára hasznos racionális megoldásokat.
A legnagyobb világsztárok közül kevesen és ritkán jutnak el Romániába, de nem azért, mert nem akarnak: az autópályák és az ideális fellépőhelyszínek hiánya ijeszti el Bonót, Beyoncét és társait.
Bár Nagyvárad gyógyszerészettörténeti emlékeit a rendszerváltás után szétlopkodták, az irgalmas rendiek Gránátalma patikájának berendezése túlvészelt minden viszontagságot. A katolikusok teljesen önerőből feltárták, leltározták és most a közönségnek is megmutatják.