Donald Trump megint gyúrhat, hogy behozza a lemaradást. Persze a játéknak még távolról sincs vége.
Mit lehet mondani az utóbbi évtizedek legnézettebb (a becsült nézettség 100 millió fős volt, nem számítva a külföldi nézőket) amerikai elnökválasztási vita után?
És milyen konkrét hatása lesz a vitának a választási számtanra? David Axelrod, Barack Obama két kampányának fő felépítője a vita előtt azt mondta a CNN-nek, hogy végül a két jelölt által kialakított összbenyomás fog számítani, az, hogy ki uralja a találkozót. Nos, főleg azok számára némiképp meglepő módon, akik szerint Donald Trump született showman, a vita legnagyobb részében Hillary Clinton uralta a pódiumot.
Persze sok mindenről lehetne beszélni, de a hatás és a választókra gyakorolt első benyomások szemszögéből nézve legalább három elemet érdemes megemlíteni. Az első az, hogy a vita végén egy CNN által bizonytalan, de inkább Donald Trump felé hajló választókból álló floridai fókuszcsoport
Ez rendkívül fontos, mert a választást eldöntő szegmensről van szó, ugyanis a jelöltek hagyományos kemény magjában az ilyenfajta találkozók általában nem okoznak jelentős módosulásokat. Sőt, ez az eredmény némiképp meglepő, mert Trump éppen nyeregben volt, sikerült ledolgoznia a felmérésekben Hillary Clinton néha 10 százalékot is elérő előnyét.
A második fontos elem az, hogy
Ez volt a fő cél és az az általános benyomás, hogy e téren nem tudott teret nyerni. Ellenkezőleg, egyes felmérések szerint éppen az ellenkező vélemény erősödött meg (a CNN felmérésében a megkérdezettek 55 százaléka alkalmatlannak tartja a legfőbb közjogi méltóság betöltésére). Igaz, vannak Trumpot győztesnek mutató online felmérések is. A Drudge Report szerint például 80-20 százalékos arányban győzött. De minthogy a Drudge Report eléggé elkötelezetten republikánus honlap, ez az arány egyáltalán nem meglepő, az olvasók ideológiai irányultságára való tekintettel. Különben más, relevánsabb online mérések eltérő eredményeket mutatnak. Például a Zoomph, amely a közösségi hálózatokról vett analitikai adatokat használja. Ezek azt jelzik, hogy miközben a vita alatt a Twitteren megosztott pozitív és negatív üzenetek terén ezek aránya Trump esetében kiegyensúlyozott volt, vagyis egyforma számban voltak negatív és pozitív üzenetek, Hillary Clinton esetében ezek aránya kedvező volt számára (minden negatív említésre 1,5 pozitív említés jutott).
Végső soron sokkal relevánsabb a harmadik említésre méltó elem. A Wall Street Journal mai számában megemlíti, hogy
Az ok: az a benyomás, hogy Hillary Clinton egyértelműen jobban szerepelt Trumpnál, aki többször, és ma éjszaka is arról beszélt, hogy az amerikaiak esetleg csökkenthetnék katonai jelenlétüket Ázsiában, a vita során nyíltan utalva Dél-Koreára és Japánra. Ugyanez történt Mexikóban is: a peso megerősödött a dollárhoz képest. Ez jelzi, milyen óriási hatással van külföldön az amerikai elnökválasztási kampánynak, miközben Donald Trump nyíltan vitatta a külpolitikában, a hagyományos szövetségesekkel kapcsolatosan az utóbbi évtizedekben kialakult kétpárti konszenzust.
Persze, ez csak az első vita. Van még kettő és időközben változhatnak a dolgok. Négy évvel ezelőtt Barack Obama is elvesztette első vitáját Mitt Romney ellenében. Ennek ellenére tegnap fontos esemény zajlott. Két okból: 1. Trump éppen nyeregben volt és egy tegnapi győzelem – talán döntő módon – megváltoztatta volna a kampány dinamikáját; 2. 8 évnyi demokrata mandátum után a választók általában változást akarnak, így az, hogy a fehér házi kontinuitás jelöltjének tekintett Hillary Clinton jobban teljesített a vitán, fontos adu számára.
A címet és alcímeket a szerkesztőség adta. Fotó: rtl.hu, bgr.com
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Bár eredetileg csikót próbált elejteni egy agresszív székelyvarsági medve, később rátámadt és megkergette a vasárnap esti riasztásra kiérkező hatóságokat. Kénytelenek voltak ártalmatlanítani a nagyvadat.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
Négy gyermek és három felnőtt lett rosszul egy összejövetelen a Gyimesközéplokhoz tartozó Hidegségen vasárnap este. A mentőegységek valamennyiüket csíkszeredai kórházba szállították.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.