Délibábkergetés helyett őszinteség kell Székelyföldön

Három párt kilenc politikusát sikerült egy asztalhoz ültetni a 27. Tusványos keretében, az eddigi egyik leginkább vitára emlékeztető előadáson, melynek címe: Választások után a székelyföldi önkormányzatokban volt. A jelölteket Demeter Szilárd, a Századvég Alapítvány elemzője kérdezte, akinek külön felkérése, miszerint „hagyjuk a pártpolitikai rizsát”, csak részben teljesült.

Az egyébként jó hangulatban telt beszélgetést egyértelműen Antal Árpád, Ráduly Róbert Kálmán, illetve Borboly Csaba uralta, akik esetenként – mintha nem is egy párt tagjai lennének – egymásnak és a parlamentben tevékenykedő párttársaiknak is beszóltak. De nem csak erről marad emlékezetes a vita. Arról is, hogy a véleménykülönbségek ellenére a legfontosabb kérdésekben meglepő nagy volt az egyetértés, ami valljuk be, politikusoktól szokatlan. Lássuk, miről is esett szó.

Önkormányzati, parlamenti választások

A júniusi önkormányzati választások után ősszel parlamenti választások lesznek Romániában. Az eredmények kiértékelése, illetve a várható szereplésre vonatkozóan Molnár Tibor szentegyházi polgármester a múlt szálainak elvarrását említette legfontosabb feladataként, amire azért van szükség, mert még nem tudja, hogy mit hagyott maga mögött az előző polgármester.  Bízik abban, hogy erős képviseletet sikerül bejuttatni a parlamentbe.

Borboly Csaba megyei tanácselnök szerint a legnagyobb kihívás, hogy olyan parlamenti képviselet legyen, mely rákényszeríti a román vezetőket, hogy tartsák be a törvényeket és az Európai Uniónak tett vállalásokat. Hasonlóképpen fontos egy jogi kérdésekben jártas szakértői bázis kialakítása, a párhuzamosságok megszüntetése és a székely városok közötti feladatleosztás. Mindenki válasszon ki egy olyan feladatrészt, amelyikhez ért, és azt erősítse legalább napi nyolc órában. Bíznunk kell a jó magyar-magyar együttműködésekben, Székelyföld és Magyarország gazdasági kapcsolatának elmélyüléséban és a Kárpát-medencei együttműködések kibontakozásában – summázott előadásában Borboly Csaba.

Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke nyilván pártjának tárgyalási pozícióját erősítő szándékkal arról szólt, hogy nem lehet az önkormányzati választásokat a parlamenti voks előjátékának tekinteni. Szerinte az együttműködésnek és az érdekképviseletnek a kulcsszava az őszinteség. A választópolgárok is megérzik, ha ez hiányzik a közvetített üzenetből, például akkor, ha a kormányralépés okairól vagy a zászlótörvényről van szó. Ezen túlmenően pedig szükség van a párbeszédre, egy jó szakmai szempontok alapján összeállított csapatra, és nem utolsó sorban a vállalkozókra, ha egy életképes stratégia összeállítását tűzzük ki célként.

Új időszámítás

Tamás Sándor, Kovászna Megyei Tanácsának elnöke konkrétan felvázolta egy jól látható papírlapra, hogy mi kell képezze a kiindulási alapot az őszi választáson. Jelesül az, hogy a polgármesteri tisztséghez jutott magyar politikusok 87,6 százaléka az RMDSZ, 8 százaléka pedig az MPP színeiben jutott be, míg a néppártnak egyetlen polgármesteri tisztség sem jutott. Határozottan azt az álláspontot képviselte, hogy bár érti az EMNP logikáját, a pártnak nem kellene önállóan indulnia a parlamenti választásokon.

Tamás szerint óriási veszélyt jelent a decentralizáció, és addig az RMDSZ-nek nem kellene kormányalakításban részt vennie, amíg nem sikerül az alapvető kisebbségi jogokat érvényre juttatni. A jövő zálogának a gazdaság fellendítését tartja, ezt a célt szolgálja a helyi termékek mozgalma, amelynek kőkemény gazdasági vonzata van.

Egységes álláspontot!

Nagy Zoltán, Gyergyószentmiklós polgármestere úgy vélekedett, Székelyföld jövője szempontjából egyformán fontosak az életminőség javítására irányuló, illetve a közösségi fejlesztések. Mindez természetesen ha szakmaisággal is társul. Hangsúlyozta: a cél határozza meg a stratégiát, és az is fontos, hogy a megfelelően felkészült emberek jussanak tisztségekhez, ugyanakkor tudjanak egységes álláspontot képviselni, amikor erre szükség van.

Gálfi Árpád, Székelyudvarhely polgármestere a választásokról elmondta: új időszámítás következett be az érdekképviselet terén, de ez akkor teljesedhet ki, ha párbeszédre épül. Tanulni kell egymás hiábiból, fel kell tudni emelni a telefont, hogy egymástól tanuljanak az önkormányzati tisztségeket betöltő politikusok. Ennek érdekében kezdeményezte Hargita megye települései polgármestereinek tanácskozását és a megyei tanácselnökök találkozóját. Maga köré nem pártpolitikai, hanem szakmai szempontok alapján állított össze egy csapatot, amely úgy érzi, hogy képes a feladat ellátására.  

Elég a tájbasimulásból!

Ráduly Róbert Kálmán szerint fontos az erőteljes centralizációval szemben fellépni. Úgy vélekedett, hogy Háromszék sorsáról három „szék” dönt: a szekusszék, a törvényszék és a számvevőszék. Arra utalt, hogy a székelyföldi polgármesterek ezeknek az állami szerveknek a célkeresztjében vannak.

A román állam 1920 óta megszálló hatalomként viselkedik, és ezt a kollégák a parlamentben elég csendben tűrték. Azt is hangsúlyozta, hogy elég volt az RMDSZ „tájbasimulásából”, a „kormányrakerülési délibábkergetésből”, és ha ez nem változik, akkor ő nem hajlandó tovább együttműködni a Szövetséggel.

Egy erős székely arculat következetes jelenlétére van szükség a parlamentben, ugyanakkor nincs szükség olyan zászlótörvényre, amely önmagában egy „agyrém”. Ráduly szerint a tudás jelentheti Székelyföld jövőjét, nevezetesen az, ha a képzett fiatalok nem vándorolnak el a munkahiány és az alacsony bérek miatt.

Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester az érdekképviselet hatékonyságának, illetve az RMDSZ honatyáinak védelmében elmondta: ha valami nem tetszik, akkor meg kell keresni a lehetőséget, hogyan lehet változtatni rajta. A felszólalók közül egyedüliként önkritikát is megfogalmazott: szerinte sokkal többet lehetne tenni Székelyföldért, mint amennyit tesznek. A „székely lófők” munkáját az egyenlő partnerségi viszony, az eredményesség, a bizalom és a szolidaritás kell meghatározza – fogalmazott. Arra is szükség van, hogy minden székely város megtalálja azt a területet, amiben jó szolgáltatást tud nyújtani, legyen szó kulturális intézményekről, vállalkozói szféráról, oktatásról vagy turizmusról. 

Marosvásárhely Székelyföld fővárosa

Soós Zoltán majdnem-polgármester Marosvásárhely helyzetéről elmondta: masszívan elcsalták az önkormányzati választásokat, és állítását konkrét példákkal támasztotta alá. Nem volt véletlen, hogy Dorin Florea éppen annyival több szavazatot kapott, amennyit érvénytelenítettek, mint ahogy az sem, hogy mintegy kétezer ember kért ideiglenes lakcímet Marosvásárhelyen, hogy szavazhasson. Ettől függetlenül a város magyarsága megmutatta, hogy van erő benne, annál is inkább, mivel kampányköltségének 70 százalékát a vásárhelyiek állták.

A vásárhelyi pártok fölötti egyezség szerinte kiterjeszthető a parlamenti választásokra is, nincs értelme annak, hogy az EMNP külön induljon. Demeter Szilár kérdésére, miszerint milyen fejlesztési stratégia szükséges ahhoz, hogy a székelyek otthon érezzék magukat szülőföldjükön, elmondta: Marosvásárhely a székely főváros szerepét kell, hogy betöltse. Ha a „főváros” nem fejlődik, akkor Székelyföld felzárkózása is ellehetetlenedik – tette hozzá.

A tartalmas és kimerítő beszélgetés egyik következtetése lehetne, hogy a székelyföldi elöljárók őszinte párbeszédet és együttműködést szeretnének Székelyföld jövőjéről. Az újratervezés sokkal időszerűbb, mint korábban bármikor.