Teleormanban nekem 300.000 rabszolgám van. FIGYELEM: HÚSBA VÁGÓ HUMORVESZÉLY!
Liviu Dragnea, a Román Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke sietett véleményt mondani az argeși rabszolga-esettel kapcsolatosan. Mindenekelőtt sztahanovizmussal vádolta az ügyészeket és kijelentette: „Rendőrállamban élünk, ahol azért ítélnek el, mert munkahelyeket biztosítasz az embereknek.” Ezt követően a PSD-elnök kiemelte: Argeșhez képest az általa istápolt megye sokkal jobban teljesít.
„Az argeși vállalkozás igen kicsinek tűnik, alig 40 embert foglalkoztat, szinte kisvállalkozásról beszélhetünk. Teleorman megyében nekem majdnem 300.000 rabszolgám van, akik a mezőgazdaságban és a kézműves szektorban dolgoznak. Ha az argeși vállalkozó nem lett volna piti kis üzletember, tudta volna, hogy kormánypénzekből is lehet fizetni a rabokat. Ezt úgy hívjuk, hogy szociális segély”, magyarázta Dragnea.
A PSD-elnök kifejtette: az ő kényszerítő módszerei sokkal kifinomultabbak az argeși amatőrökéhez képest. „Nem kapnak verést, nem verem őket láncra, de nem is építek nekik utakat, csatornázást vagy iskolákat. Időnként kapnak olajat, lisztet és málét. Olyan ez, mint az állatidomítás: egyik kezedben az ostor, a másikban a cukorka.”
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Nem mindegy, hogy milyen kézben marad a hátrahagyott református örökség – Makkai Péter református lelkész, korábbi szociális államtitkár előadásán jártunk.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
További vasárnapi hírek: a PSD nagyon udvarol az RMDSZ-nek, hogy támogassa Grindeanu kormányát, egy közvélemény-kutató pedig elmagyarázza, miért nincsenek az utóbbi időben politikai felmérések.
Villámcsapás ért egy tanárt a Bucsecs-hegységben, miközben egy 14 gyermekből álló csoporttal túrázott. A pedagógust eszméletlen állapotban találták meg a hegyimentők, majd hordágyon szállították le a hegyről.
Teljes zűrzavar közepette szállították el a Bihar megyében felszámolt illegális szociális létesítmények lakóit, közülük sok magyar rászoruló Olténiába került.
Elpusztult az a nagyméretű medve, amely egy hónapja jószágokat pusztított Balánbányán, és csütörtök hajnalban ismét visszatért egy portára. A vadászok rálőttek az agresszív állatra, amely elmenekült, de reggel a vérnyomok alapján megtalálták a tetemét.
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.