Teleormanban nekem 300.000 rabszolgám van. FIGYELEM: HÚSBA VÁGÓ HUMORVESZÉLY!
Liviu Dragnea, a Román Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke sietett véleményt mondani az argeși rabszolga-esettel kapcsolatosan. Mindenekelőtt sztahanovizmussal vádolta az ügyészeket és kijelentette: „Rendőrállamban élünk, ahol azért ítélnek el, mert munkahelyeket biztosítasz az embereknek.” Ezt követően a PSD-elnök kiemelte: Argeșhez képest az általa istápolt megye sokkal jobban teljesít.
„Az argeși vállalkozás igen kicsinek tűnik, alig 40 embert foglalkoztat, szinte kisvállalkozásról beszélhetünk. Teleorman megyében nekem majdnem 300.000 rabszolgám van, akik a mezőgazdaságban és a kézműves szektorban dolgoznak. Ha az argeși vállalkozó nem lett volna piti kis üzletember, tudta volna, hogy kormánypénzekből is lehet fizetni a rabokat. Ezt úgy hívjuk, hogy szociális segély”, magyarázta Dragnea.
A PSD-elnök kifejtette: az ő kényszerítő módszerei sokkal kifinomultabbak az argeși amatőrökéhez képest. „Nem kapnak verést, nem verem őket láncra, de nem is építek nekik utakat, csatornázást vagy iskolákat. Időnként kapnak olajat, lisztet és málét. Olyan ez, mint az állatidomítás: egyik kezedben az ostor, a másikban a cukorka.”
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Bár eredetileg csikót próbált elejteni egy agresszív székelyvarsági medve, később rátámadt és megkergette a vasárnap esti riasztásra kiérkező hatóságokat. Kénytelenek voltak ártalmatlanítani a nagyvadat.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
Négy gyermek és három felnőtt lett rosszul egy összejövetelen a Gyimesközéplokhoz tartozó Hidegségen vasárnap este. A mentőegységek valamennyiüket csíkszeredai kórházba szállították.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.