A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen indított Gulag-előadássorozat e havi meghívottja Dupka György volt, aki Kárpátaljáról érkezett Kolozsvárra, hogy a málenkij robot ottani vonatkozásairól beszéljen. Dupka György történészként, kultúrpolitikusként, de íróként és költőként is a kárpátaljai magyarság egyik meghatározó alakja, nevéhez köthető a Szolyvai Emlékpark, a Vereckei-hágón emelt honfoglalási emlékmű és több más magyar emlékhely létrehozása.

Kárpátaljáról különösen nagy számban hurcoltak el magyarokat és németeket szovjet fogságba. Az áldozatok száma mintegy 28 ezerre tehető, közülük 7 ezren sohasem tértek haza. A jelenséget Dupka György mintegy harminc éve kutatja. Így vált lehetségessé az, hogy míg Erdélyben az áldozatok megkésett összesítése rendkívül lassan halad, addig Kárpátalján a Szolyvai Emlékpark márványtábláira immár mintegy 5500 áldozat nevét vésték fel. Hamarosan – mint ahogyan Dupka előadásából is kiderült – újabb 400 névvel bővül a lista.

Dupka György a kolozsvári előadáson (Fotók: Mészáros Tímea)

„Szolyva azt jelenti a kárpátaljai magyarságnak, mint a zsidóságnak Auschwitz” – indította átfogó előadását Dupka György. A Munkácstól 30 kilométerre található város egykori magyar katonai laktanyájában 1944 novemberében alakítottak ki egy gyűjtőtábort, ahová Erdélyből is sokan kerültek.

Mivel az oroszok érdeke az volt, hogy Kárpátalját a Szovjetunióhoz, azaz Ukrajnához csatolják, a 4. Ukrán Front sztálini megbizatás alapján és Edvard Beneš közreműködésével megkezdi a kollektív büntetés alkalmazását a magyarokkal és a németekkel szemben. Összesen hét „csapást” mértek az oroszok a civil lakosságra, miközben elhurcolták a kárpátaljai értelmiség legjavát.

• Az első megtorlási hullám a 0036-os parancshoz köthető, mely a 18–50 éves magyar és német hadköteles férfiak elhurcolását írta elő. Elvitték azokat is, akik a német és a magyar hadseregben szolgáltak, ugyanakkor a magyar rendőrség és csendőrség valamennyi tisztviselőjét és alkalmazottját is. Az alig 8 ezer férőhelyes szolyvai gyűjtőtáborban mintegy 22 ezer embert zsúfoltak össze, nem csoda, hogy kitört a flekktífusz. De nemcsak a betegség, hanem az éhezés és a fagy is több ezer emberéletet követelt.
• A második megtorlási hullám keretében jóvátételi munkára hurcolták el a civileket. Azzal hitegették őket, hogy a küldetés mindössze három napig szól, a férfiak mit sem sejtve jelentkeztek a parancsra. Gyalog kísérték őket a szolyvai gyűjtőtáborba, ahonnan a Gulag koncentrációs táboraiba vezetett az út.
• A harmadik internálási folyamat szervezettebb volt az előzőeknél, az oroszok rájöttek arra, hogy amennyiben a foglyok ruhát és élelmet visznek magukkal, nagyobb eséllyel maradnak életben. A cél végső soron nem a civilek halála,  hanem munkára kényszerítése volt. A mozgósítás a munkaképes nőkre is vonatkozott.
• Az 1945 januárjában keletkezett 0016-os parancs elsősorban a politikai személyek elhurcolására irányult. A tisztogatás célja azoknak az – akár idősebb – személyeknek a begyűjtése volt, akik a Horthy-korszak alatt közfeladatot láttak el. Mintegy háromezer főt vittek el, többségüket kivégezték.
• Az ötödik és a hatodik hullám a német családok kitelepítését jelentette. Mintegy háromezer családot érintett az intézkedés. Mindenkit vittek, aki felvállalta nemzeti identitását, és csak 1972-ben engedték őket haza az orosz tajgáról. Dupka György szerint Erdélyből csak azért nem telepítettek ki teljes családokat, mivel időközben meghalt Sztálin.
• Hetedikként az előadó a koncepciós pereket említette, melyek mögött a titkosszolgálatok álltak. A perekkel gyakorlatilag lefejezték Kárpátalja magyar és német értelmiségét: akiket nem ítéltek halálra, azokat életük végéig börtönbe zártak. 

A Kárpátaljával együttérző kolozsvári közönség

Dupka György azt is elmondta, hogy az ukrán-orosz konfliktus miatt az orosz levéltárakban már nem kutathatóak az elhurcolásokkal kapcsolatos dokumentumok, de szerencsére jelentős részükről sikerült fénymásolatot készítenie.

Az est második felében levetítették Havasi János Idegen ég alatt című dokumentumfilmjét, amely Dupka György és az őt kísérő csapat az oroszországi magyar síremlékeket felkereső utazását örökítette meg. Mint ismeretes, Antall József miniszterelnök és Borisz Jelcin orosz elnök 1992-es vagyonjogi megegyezése értelmében számos emlékhelyet alakítottak ki Oroszországban a magyar és német áldozatok emlékére. A felvételeken is jól látható, hogy bár ezek az emlékművek, emlékkeresztek valóban léteznek, az egykori tömegsírokat már beépítették. Hétvégi házak, benzinkutak, lakónegyedek emelkednek az elhurcolt magyar és német foglyok csontjain.

Az előadó végül arra emlékeztetett, hogy Kárpátalja fiataljait napjainkban is elviszik, csakhogy a „málenkij robot” ezúttal a katonaság keretében történik. Dupka az orosz-ukrán fegyveres konfliktusra utalt, amely bár nem a mérhető össze a Gulagra elhurcoltak tragédiájával, de nem is a béke és a szeretet jegyében zajlik.