A Kincses Kolozsvár Egyesület székhelyéül szolgáló Hintz-házba invitálta a sajtó képviselőit egy, a politikai sajtótájékoztatók átlagánál kötetlenebb beszélgetésre Gergely Balázs, aki három évnyi civil munka után döntött úgy idén, hogy visszatér a politikai életbe. Mint ismeretes, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezőjét az erdélyi katolikus és protestáns egyházfők kérték fel arra, hogy szerepeljen az RMDSZ kolozsvári tanácsoslistájának második helyén, amelyet a szövetség korábban a történelmi egyházak jelöltjének engedett át.

A helyszínválasztás azért méltó említésre, mert Gergely már az elején leszögezi: „egyszerű civilként” kíván a város és az itteni magyar közösség hasznára válni, és mint azt korábban a Főtérnek nyilatkozta,

a jelöltség elfogadása nem jelenti azt, hogy „pártkatonává” válna.

Így az, hogy az általa vezetett kulturális-civil egyesület székhelyén indítja saját kampányát, szimbolikus gesztus, jelzi – a pártlistán való szereplés ellenére is – különutasságát – mondja el kérdésünkre.

Bevallása szerint korábbi politikai aktivitása idején is (a Magyar Polgári Pártban kezdte politikai pályáját, de onnan kizárták, majd az Erdélyi Magyar Néppártban folytatta, amelynek kolozsvári polgármester-jelöltje is volt) a konstruktív ellenzékiség hívének tartotta magát.

Most is hisz az egészséges pluralizmusban, mert úgy véli, van egy olyan réteg, amelyet az RMDSZ akkor sem tud meggyőzni, ha „a feje tetejére áll”, ezért jó, ha létezik olyan magyar politikai erő, amely ezt a réteget képes mozgósítani.

Gergely Balázs és a sajtó|Fotók: Kiss Gábor

Miért fogadta el mégis az RMDSZ-listán való szereplést? – vetődik fel a kérdés. Mint mondja,

az egyházfők felkérése valóságos lelkiismereti válságba taszította:

politikai elvei és múltja miatt meghasonulásnak érezte annak elfogadását. De az elutasítás sem tűnt jó megoldásnak, mert szükség van a kolozsvári magyarság minél nagyobb arányú választási mobilizálására. Ezért a Néppárt elöljáróira bízta a kérdést, és titkon abban bízott, hogy nem egyeznek bele: de pechjére a párt vezetősége – bár nem támogatta, de – elfogadta és beleegyezett az RMDSZ-jelöltségbe.

Azt sem titkolja, hogy a felkérés elfogadásában – az egyházfők „szelíd unszolása” mellett – szerepet játszott az is, hogy nagyra értékeli Horváth Anna alpolgármestert, aki „más sebességben mozog”, mint elődei és párttársai.

Gergely Balázs, némileg meglepő módon, elárulja, hogy formális okokból

belépett ugyan az RMDSZ-be, de Néppárt-tagságát is megtartotta

(és lélekben továbbra is annak a politikai tábornak a részeként tekint magára), úgyhogy most „kétfelé fizeti a tagdíjat”.

Megpróbáltuk kideríteni, ez hogyan lehetséges, hiszen a párttörvény nem teszi lehetővé a kettős párttagságot – de mint elhangzott, az RMDSZ nem pártként van bejegyezve.

Ha bejut az önkormányzatba – ami a „helyezését” tekintve elkerülhetetlennek látszik –, civil háttérmunkával segítené az önkormányzati munkát, és ennek a konkrét formáját is felvázolta. Mivel úgy látja, hogy – bár mindkettőre nagy szükség van – sem a Musai-Muszáj típusú utcai aktivizmus, sem a jogi úton való igazságkeresés nem vezet számottevő eredményre, a közösségi érdekérvényesítés más módozataira van szükség.

Ezért vállalta újólag a politikai szereplést, amelyet a civil mozgalmiság eszközeivel elegyítene – és be is jelenti

a Kolozsvári Városszépítő Egylet megalakítását,

amelynek célja összegyűjteni minden tettrekész kolozsvári magyart, akik különböző életterületek (urbanisztika, környezetvédelem stb.) szakértőivel kiegészülve vállalnának aktív szerepet a közösségi életben.

Három évnyi civil munka után a jövőbe tekint

Nagy ígéretei nincsenek: az elsődleges cél „a zuhanás megállítása”, ami ez esetben konkrétan azt jelenti, hogy legalább az eddigi létszámmal legyen jelen a magyar frakció az önkormányzatban. Mint azt a beszélgetésen jelen lévő Kinizsi Zoltán RMDSZ-es tanácsosjelölt kifejti, a mintegy 50 ezer kolozsvári magyarból 30 ezer jellemzően távol tartja magát a választásoktól, a politikától – és a közösségi élettől úgy általában.

Gergely Balázs ezért Orbán Viktort idézve buzdít arra, hogy „mindenki hozzon magával még egy embert”, mivel egy olyan politikai helyzetben, amikor a helyi politikai erőviszonyok felborulni látszanak, a Nemzeti Liberális Párt borítékolható erőfölénye miatt, minden magyar mandátum szerepe felértékelődik.

A KMN főszervezője szerint a többnyelvű feliratokért és táblákért folyó harc közepette

a kolozsvári magyarságnak elő kell jönnie az „etnikai barikádok” mögül,

mert a cél egy olyan helyzet elérése, amikor Emil Boc vagy az éppen aktuális városvezetés nem tekinti veszélyforrásnak a kisebbségeknek tett engedményeket, és saját belátására hallgatva teremti meg a valós multikulturalitás alapfeltételeit a nyilvános térben.

„A tábla mi magunk vagyunk” – összegez, egy korábbi kijelentésére utalva.