// 2026. október 25., vasárnap // Blanka, Bianka

Románia beteg

// HIRDETÉS

Andrei Pleşu a tőle megszokott eleganciával darabokra tépi a román politikai osztályt.

„Hogyhogy beteg Románia? Áruló! Eladtad a nemzetedet és a hazádat! Az idegenek és a szabadkőművesek eszköze vagy! Nyomorult elitista!” – ilyenféle reakciókra számítok az olvasók jelentős részétől, azoktól, aki egyfajta hashajtóként, kitörési alkalomként, szennybe hempergetésem ürügyeként, harcias „imázsépítési” lehetőségként várják a szövegeimet, fensőségesen uralva a fórumokat. Nos, igen! Szerintem Románia beteg.

És ha meg akarjuk gyógyítani, akkor a helyes diagnózis felállításával kell kezdenünk. Számomra a hazafiság nem fröccsözési és szájtépési kérdés, könnyes önámítás, hanem az aggodalom és erőfeszítés megfelelő adagolása. Nem trikolóros pizsamába kell bújni, nem szomorúan provinciális szlogenekre kell elpazarolni a tehetséget, hanem józanul körül kell nézni, rá kell tapintani a fájó részekre, időben meg kell találni a halálos mikrobát. Ebben az erőfeszítésemben nálamnál nagyobb szövetségesekre támaszkodhatok:

Eminescu: „De, uraim!

Szégyellem, hogy román vagyok!

Ám miféle román? Olyan román, aki ki akarja sajátítani magának a hazafiság és a nemzethűség monopóliumát, kiváltságát – ilyen díszromán szégyellek lenni. A nemzethez tartozást szívvel kell érezni és nemcsak szájjal mondani. Ritkán szokás kimondani, amit mélyen érez és tisztel az ember! Az ősi hébereknek nem kellett kimondaniuk istenük nevét! A félműveltek és felületességeik szeretete nélkül szeretem a román népet.” (Din manuscrise, Opere, vol. IX, p. 459-460) (Kéziratokból. Összes művek, IX. köt., 459-460. o.) Caragiale: „Fiatalember, hazád legyen annyira drága és szent, mint édesanyád! Lelked mélyéből szeresd és tiszteld! Az iránta érzett szeretetedet és tiszteletedet sohase hangoztasd, azzal ne kérkedj. Sőt, jogod és kötelességed gyűlölni, ütni, vágni azokat a gazember testvéreidet, akik ahelyett, hogy szeretnék és tisztelnék, mint egy nyugodt, becsületes és szigorú anyát, úgy udvarolnak, hízelegnek neki és rajongják körül, mint egy kacér, bolond, aprításra alkalmas vénasszonyt.” (Universul, 1899. szeptember 24., Notiţe critice/Kritikai felgyegyzések). Szintén Caragiale: „A siker elemei (Romániában – a szerz.): az összes népszerű gondolat és megfogalmazás körülrajongása, melyeket mindenki automatikusan vagy utánzás okán meg szokott tapsolni, nevezetesen: román ifjúság, román gazdaság, román nő, román paraszt, román munkás, román királyság és a többi, és a többi – általában üres frázisok, sarlatán patetikusság,

hazafias, nemzeti, román ugatás –

egy szóval, szeszély…” (apud I. L. Caragiale, Despre lume, arta şi neamul românesc, de, Dan C. Mihăilescu) (I. L. Caragiale: A világról, a román művészetről és nemzetről, Dan C. Mihăilescu kiadásában).

Ezeket a szövegeket már közzétettem korábban, más, hasonló és szintén nagy románoktól származó idézetekkel együtt, Dimitrie Cantemirtől Ion Ghicáig, Octavian Gogától Emil Cioranig. Nem használ! De mindazt, ami jó ideje ebben az országban történik, érdemes veszélyes tünetegyüttesként jelezni, a hóbortos „dáko-románok” dacára, akik számára a fellengzős eltévelyedés az ősi vitézség egyik formája. Íme, a látható „bibik”:

1. A politikai osztály csúcsán állók többsége nem az építkezésre és vízióra összpontosít, hanem a hasznos igazodásra és arra, hogy megszedje magát.

2. A politikai osztály tagjainak szinte mindegyike több területen is hiányosságokkal küszködik: román nyelv, szónoki ügyesség (amit általában demagóg túltengéssel helyettesítenek), karizma, tisztesség, stílus.

3. Legtöbb politikai sztárunk mögött csak jelentéktelen életrajzokra bukkansz. Mielőtt beléptek volna a „közösségi arénába”, nem mutattak fel semmi különöset, semmilyen alkalmasságot valamilyen úgy-ahogy hiteles ágazatban. Röviden, semmi különöset nem tettek az életben, ezért kétségbeesetten kapaszkodnak tisztségeikbe, mert tudják, hogy ezek nélkül a kvázi-semmiségbe térnek vissza.

4. A versengő pártok, akár „jobboldaliak”, akár „baloldaliak”, doktrínai rozogaságban szenvednek, így nem kényszerülnek következetességre, felelősségtudatra, tisztességes viselkedésre. Általában véve érdekek és sógorkomaságok, bandák és cinkosságok önkényes összefonódásáról van szó, nehezen elfogadható (és megszavazható…) politikai és intellektuális középszerűség közepette.

A dolgok az úgynevezett politikai osztályon kívül sem világosabbak. Másodrangú emberekből lesznek „médiahősök”, harmad- és negyedrangú emberek ostoba lelkesedése révén, és a fordítottja is igaz, nagyjából rendben lévő embereket, akiknek teljesítménye némi tiszteletet érdemelne, hipochondriák és hasznos „számítások” által irányított nagyon hangos semmirekellők sároznak be serényen. Kertelés nélkül folyamodnak kézenfekvő címkézésekhez. Ha nem tetszel nekik,

a „hazafiak” elmondanak hazaárulónak és leköpködnek az utcán, vagy elégetik a könyveidet.

Az okos fiúk pedig, akik érzik, hogy merre fúj a „politikai korrektség” szele, lenáciznak, lefasisztáznak és lelegionáriusoznak. Egy normális országban a legnagyobb ellenzéki pártot nem vezethetné egy szinte bájosan fajsúlytalan kisasszony, mint ahogy a kormánypárt sem tarthatna meg az élén vád alá helyezett és sorozatban elítélt személyeket. Egy normális országban egy olyan alak, aki életét trendi gesztikulációkra fecsérelte (Mircea Toma – a szerk.), nem engedhetné meg magának, hogy – nevetséges szofizmusokhoz folyamodva – egy Blandianával vagy Liiceanuval birkózzon. És egy olyan alak sem merne lekezelően beszélni Nicolae Manolescuval, mint Teodor Atanasiu (egy amolyan darabos senki).

Egy normális országban sohasem kellett volna olyanokról hallanunk, mint Maria Grapini, Cristiana Anghel, Mirel Palada, Ninel Peia, Olguţa Vasilescu, Gheorghe Funar és sok-sok más, hasonló elegyből készült alakról. Nem lehetett volna egy öregedő törtetőből (Călin Popescu Tăriceanu – a szerk.) az állam második legfontosabb embere. Nem kerülhetett volna az elnöki tisztségbe a beképzeltség három formája: „Regionális vezér és helyi Havel vagyok.” (Emil Constantinescu – a szerk.), „Én vagyok a legjobb kapitány, elnök, miniszterelnök.” (Traian Băsescu –a szerk.), „Én vagyok a magasságos elnök és azt akarom, hogy vigyék a nagykabátomat és egy kis magánüdüléssel kötném össze a hivatalos látogatásaimat.” (Klaus Iohannis – a szerk.).

Egy normális országban nem lett volna miniszterelnök

egy ravasz bohóckodásra és az osztályterem végéből eleresztett viccelődések kategóriájába tartozó ronda beszédekre szakosodott későn érő tinédzser (Victor Ponta – a szerk.). Egy normális országban nem eshetett volna meg, hogy majdnem a szerencsétlen Vadim legyen az elnök, akit ráadásul még félműveltek egész seregei csodáltak „tudósemberként”, nagy költőként és nagy hazafiként. Egy normális országban a pátriárkából nem lehetett volna doctor honoris causa a… Műegyetemen és nem mondana ünnepélyes köszönetet a szóvivőjén keresztül mindenkinek, aki hajlandó hízelegni neki (Topârceanu szavaival élve: mintsem hogy mindenféle furcsa figurák, „Gipsz Jakabok vagy Senki Bélák” dicsérjenek, inkább senki.)

Egy normális országban kétszer is meggondolnánk, mielőtt a Zelea Codreanu és Virgil Măgureanu által határolt spektrumból gyűjtenénk be „liberálisokat” és kevésbé csodálkoznánk, amikor egy nagy keresztény hazafi a nemzeti „konszenzusról” prédikál (mint hajdanán halálos „ellensége”, Ion Iliescu), de előtte még súlyos fenyegetésekkel illeti a „rágalmazóit” („Ne higgyék, hogy végeztek velem!”, „A földhöz fogom őket teremteni!” stb.). Egy normális országban egy olyan újságírónak (Robert Turcescu – a szerk.), aki méltósággal kivonul a médiából, részletek elárulása nélkül azt sugallva, hogy állítólag „fedett tiszt” volt, nem lenne idege hirtelen elindulni a főpolgármesterségért, egy olyan volt elnök támogatásával, aki drasztikusan megbélyegezte be nem vallott fedett tiszti „minősége” miatt az egyik volt miniszterelnököt (Victor Pontát – a szerk.).

A haza patológiáját nem lehet egyszerű újságcikkekbe összefoglalni. A zűrzavarosság terén vannak hagyományaink és szép távlataink is. De sohasem késő elgondolkodni egy kicsit, némán leltárba venni a károkat és imádkozni a Gondviselés gyors segítségéért. A „nemzet megváltásához” valamivel többre van szükség, mint egy katedrálisra…

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta. Fotó forrása: menshealth.com

// HIRDETÉS
Különvélemény

Kétszáz liter pálinka, egy marihuánás cigi és az állam határai

Fall Sándor

Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?

Legyen Călin Georgescu az elnök, és legyen végre kormányon az AUR!

Varga László Edgár

Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

Sólyom István

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház

Szántai János

A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?
Főtér

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

Román értelmiségiek kifogásolják, hogy Bukarest néma maradt a magyar forradalom 70. évfordulóján
Krónika

Román értelmiségiek kifogásolják, hogy Bukarest néma maradt a magyar forradalom 70. évfordulóján

Elmarasztalják román közéleti személyiségek a bukaresti állami vezetőket amiatt, hogy nem vettek részt az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulóján Budapesten tartott ünnepi megemlékezésen, és nem is üzentek a kerek évfordulón.

Disznófejet talált a kapujában vasárnap reggel Marius Lulea AUR-alapító
Főtér

Disznófejet talált a kapujában vasárnap reggel Marius Lulea AUR-alapító

Az egészségügyi költségvetés hiánya meghaladja a nyolcmilliárd lejt, a mentősök fizetése is veszélyben van. Harminc százalékkal több áldozata van idén az emberkereskedelemnek Romániában...

Bejöttek a számai, milliomos lett a tegnapi lottósorsolás után
Székelyhon

Bejöttek a számai, milliomos lett a tegnapi lottósorsolás után

Gazdára talált az első kategóriás főnyeremény a csütörtöki lottósorsoláson, a szerencsés szelvény tualjdonosa 17 760 754,40 lejt, azaz több mint 3,32 millió eurót nyert.

Újabb medvetámadás történt, erdélyi faluban sebesített meg a vad egy fiatalembert
Krónika

Újabb medvetámadás történt, erdélyi faluban sebesített meg a vad egy fiatalembert

Medve támadt péntek este egy 25 év körüli pásztorra, aki a Maros megyei Csatófalva (Viișoara) térségében legeltette a juhait – tájékoztatott a Maros megyei katasztrófavédelem.

Két bárban is botrányt rendezett egy felfegyverkezett férfi Csíkszeredában – videóval
Székelyhon

Két bárban is botrányt rendezett egy felfegyverkezett férfi Csíkszeredában – videóval

Két embert bántalmazott, több vendéget pedig erőszakkal fenyegetett meg egy 43 éves férfi Csíkszeredában. A rendőrök kardot, két bicskát, boxert és könnygázspray-t is találtak nála. A férfit pszichiátriai osztályra utalták be.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Kétszáz liter pálinka, egy marihuánás cigi és az állam határai

Fall Sándor

Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?

Legyen Călin Georgescu az elnök, és legyen végre kormányon az AUR!

Varga László Edgár

Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

Sólyom István

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház

Szántai János

A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.

// HIRDETÉS