Kilencvenöt év után székházat kapott a királyhágómelléki egyházkerület

Nem túlzás kijelenteni: történelmi esemény résztvevői voltak mindazok, akik vasárnap délután Nagyváradon ott voltak a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) új székházának avatóünnepségén. Az új püspöki székhely felépítésére röpke kilencvenöt évig kellett várni – eddig ugyanis a KRE tulajdonképpen nem rendelkezett olyan épülettel, amely kimondottan püspöki palotaként szolgált volna.

Az ok egyszerű: 1921-ig nem is létezett Királyhágómelléki Református Egyházkerület, lévén hogy annak területe a debreceni székhelyű Tiszántúli Református  Egyházkerülethez tartozott. A KRE 1921-ben, az anyaországtól a trianoni diktátum révén elszakított tiszántúli gyülekezetekből jött létre, és mivel kezdetben a román állam el sem akarta ismerni, nem a püspöki palota megépítése volt a legnagyobb gondja. Igaz, az első püspök, Sulyok István idejében épült egy ingatlan, amelyben a püspökség székelt, de azt alapvetően oktatási és kulturális központnak szánták. Ma ebben az épületben székel a Partiumi Keresztény Egyetem.

Csűry István püspök azonban úgy döntött: saját székházra márpedig szükség van. A 2014-es alapkőletételtől pedig mostanáig kellett arra várni, hogy elkészüljön az épület.

Amelyet vasárnap délután ünnepélyes külsőségek között avattak föl. Az ünnepség zászlós felvonulással kezdődött: a résztvevők a közeli Újvárosi református templomból vonultak át a Sulyok István utcában álló új székházhoz, ahol Csűry István mellett többek között a többi református egyházkerület, illetve a magyar és a román kormány képviselői is ünnepi beszédet mondtak a tűző napon összegyűlt több száz fős hallgatóság előtt.

A püspök az új székház fontosságát hangsúlyozta, és reményét fejezte ki, hogy az évszázadokig szolgálja majd a hiteles egyházkormányzást.

Gál Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) igazgatótanácsi kancellárja felidézte: mivel a KRE-t létrejöttekor a román állam nem akarta elismerni, hosszú évekig – konkrétan 1938-ig – az EREK látta el a képviseletét.

Ott volt a rendezvényen a „konkurencia”, azaz Böcskei László nagyváradi római katolikus megyés püspök is, aki úgy fogalmazott: a katolikusok is osztoznak a reformátusok örömében, hiszen a székházavató az egész bihari magyar közösség számára jövőbe mutató esemény.

Brendus Réka, a Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezető-helyettese fokozta az ünnepi hangulatot, amikor közölte: a magyar kormány azzal ismeri el a partiumi magyar közösség megmaradási törekvéseit, hogy 45 millió forinttal támogatja a székház befejezését és berendezését.

Mile Lajos kolozsvári magyar főkonzul a belviszályok ellen emelte fel a szavát, Victor Opaschi román egyházügyi államtitkár pedig a vallási alapú diszkrimináció elleni fellépés szükségességét hangoztatta, miután megveregette saját kormánya vállát, amely elmondása szerint nagyon, de nagyon támogatja a kisebbségi egyházakat. Többek között azáltal, hogy hagyja őket működni.

A beszédek után ünnepi műsor következett, majd fölszentelték az új székházat. Amelyben ugyan még az utolsó simítások hátra vannak, de kívülről már gyakorlatilag teljesen készen van. És valóban impozáns székházként szolgálhat majd a kényszer szülte egyházkerület számára.