Az úgynevezett mioritikus demokrácia teljesen elrohadt. És ahol ez van, ott előbb-utóbb felbukkan egy kis diktátor.
A romániai nagy pártok rothadt struktúrák. Felemészti őket az általánossá vált korrupció, mely minden szinten felőrölte a közigazgatást, kiszipolyozta az ország forrásait, megsemmisítette a reformot és az európai támogatással megvalósuló gyorsított ütemű fejlődést segítő gondolatokat. A politikai piac zárt és nincs demokratikus és erős alternatíva a mostani pártrendszerrel szemben, ami láthatóvá válik majd a helyhatósági választáson, amikor a korrupció miatt felfüggesztett polgármesterek nagy eséllyel indulnak újra. A lakosság elégedetlensége tovább fog fokozódni és már csak idő kérdése, hogy egy tekintélyelvű populista szervezet sikeresen kihasználja a román demokrácia súlyos működési zavarait.
Olguţa Vasilescu (Craiova polgármestere – a szerk.) őrizetbe vételét követően
mert vagy letartóztatták, bírói felügyelet alá helyezték, bíróság elé állították, vagy korrupciós, jobb esetben összeférhetetlenség miatt elítélték őket. Craiovától Iaşi-ig, Konstancától Brassóig, nyilvánvalóan Ploieşti-en keresztül, a városok irányítását feladták és kompromittálták a korrupt vezetők. Ez a pártok kudarca, melyek bebizonyították, hogy lopás nélkül képtelenek kormányozni. Ez az általános csőd sehol sem annyira szembetűnő és nyilvánvaló, mint a fővárosban, ahol a 2012-ben megválasztott hét (kerületi – a szerk.) polgármester közül csak egy, a 3. kerületi Negoiţă maradt meg tisztségében és gyanítjuk, hogy ez a baleset csak annak köszönhető, hogy a DNA (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.) nem jutott el odáig. A politikának ez az általános csődje annál is inkább súlyos, mert „talajszinten” zajlik, ahol a politikai szféra közvetlenül érintkezik a polgárral és ahol nagyobb a korrupció hatása. Ilyen körülmények között rendkívül fokozódik a román demokrácia tartalmatlanná és illegitimmé válásának veszélye. De a hatalom és mohóság miatt elvakult pártok képtelenek meglátni, hogyan növekszik ez. Különben nem sietnének különleges nyugdíjakat elfogadni a helyi választottak számára, nem igyekeznének az n-edik törvénymódosítási kísérlettel megszabadulni az ANI (Országos Feddhetetlenségi Ügynökség – a szerk.) fejük felett lebegő kardjától és nem szavaznák meg maguknak – teljes mértékben figyelmen kívül hagyva az alkotmányt – a saját „salátatörvényüket”, mint Caragialénál („Vagyishát hogy sekínek se legyen joga visszafizetni az adósságát.”), mellyel törvénybe foglalt felmentést adnak maguknak a végrehajtásokkal szemben.
A pártokban egyetlen pillanatig sem merül fel a feddhetetlenségi kritériumok betartása, a választottak és választók egyenlőségének támogatása, vagy egyszerűen a büntetőtörvénykönyv tiszteletben tartása. Első reflexük a törvény figyelmen kívül hagyása, saját érdeküknek megfelelő módosítása és hivatalban lévő embereiknek szóló kiváltságok megteremtése. Így aztán a románoknak semmi okuk sincs a politikai osztály mélyreható reformjában reménykedni, amit oly kitartóan követelnek, mert a pártok még egy felszíni reform jeleit sem mutatják.
Az első az, hogy a választók legnagyobb része a rossz és korrupt politikák saját életükre gyakorolt közvetlen és gyakran romboló hatása ellenére lemond a demokratikus jogok gyakorlásáról. A második egyfajta hozzászokás a rosszhoz, amivel a demokrácia cinikus alkuvá korlátozódik, melyben azt mondják ki győztesnek, aki „többet ad”. Ez a korrupt politikai játék szabályaihoz való aljas alkalmazkodás magyarázza azt is, hogy a korrupció miatt felfüggesztett polgármesterek közül sokan, Vangheliétől Chilimanig és Mazărétól Scripcaruig győzelmi eséllyel indulnak júniusban. Végül a harmadik torz eredmény egy demokrácia elleni lázadás és a populista-tekintélyelvű megoldások választása lesz. Egy kiegyensúlyozatlan politikai osztály, egy gyenge civil társadalom és egy felelőtlen tulajdonosok által politikai nyomásgyakorlásra használt, hiteltelenedett sajtó mellett minden demokratikus védőbástya meggyengül és képtelen ellenállni a populista ostromnak. Bár az Európában és Amerikában dagadó hullám még nem érte el Romániát, végül ide is megérkezik, és meggyengülten és ellenállásra felkészületlenül ér majd minket.
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?
Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.
A bíróságon folytatódhat a Bihar megyei magyar közélet egyik legrégebbi politikai konfliktusa: Szabó Ödön pert indított Csomortányi István ellen. Az RMDSZ-es politikus rágalmazásról beszél, az EMSZ-alelnök szerint a per célja az elhallgattatása.
… meglett a kormánybuktatás után készített első közvélemény-kutatás, érdekesek az eredmények… és Nicușor Dan államelnök enyhén szólva hülyét csinált magából a NATO-csúcsértekezleten.
Rövid ímélben értesítették Dolhai Istvánt, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezetőjét, hogy július végéig láthatja el főkonzuli teendőit.
Elkészült a romániai magyar tannyelvű középiskolák idei érettségi rangsora. A végzősök átlageredményei alapján összeállított toplista a legjobb intézmények mellett azt is megmutatja, hol érettségiztek a legtöbben, hol született a legtöbb 10-es eredmény.
A magyar kormány képviselőinek jelenlététől teszi függővé az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) panelbeszélgetésein való részvételt több külhoni magyar egyetem vezetősége.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?