A Pour toujours (Mindörökké) című darabot a párizsi születésű, Amerikában élő rendező viszi színre Kolozsváron.
Az életet és a halált ünneplő előadást hoz létre Dominique Serrand párizsi születésű amerikai rendező vezetésével a kolozsvári társulat. A Pour toujours (Mindörökké) című produkció bemutatójára március 23-án, szerdán este 7 órától kerül sor a nagyteremben. A különböző, klasszikus és kortárs rekviemekből inspirálódott előadás különlegessége, hogy szöveg nélkül, a mozgás, a zene és a látvány segítségével elsősorban a nézők érzékeire hat majd.
Viola Gábor rendezőasszisztens, a szereposztás tagja szerint az előadás a néző befogadó részvételére is számít, mindenki saját személyes „egészet” állíthat majd össze a látottakból.
„Olyan előadást szerettem volna létrehozni, amely az elmúlt létezőket ünnepli, ebben a különböző rekviemek jelentettek számomra inspirációt” – mondta el a rendező az előadás kapcsán tartott sajtótájékoztatón. „Kihívás volt számomra mindenféle külső támpont és forma nélkül, csupán a színészek improvizációira, valamint érzésekre, benyomásokra támaszkodva dolgozni” – tette hozzá. Az előadást meglátása szerint töredékek alkotják: „ahogy a hullám egyetlen töredéke segít megérteni a teljes hullámot, úgy közvetítik ezek a részletek is az egészet”, mondta el a rendező.
Az előadásra jegyek vásárolhatók a színház jegypénztárában (hétköznapokon 10-14 óra között, valamint előadások előtt másfél órával, tel.: 0264-431986), valamint online a www.biletmaster.ro oldalon.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.
Azt tudjuk, hogy mit kívánt a magyar nemzet 1848-ban, de mit akartak a románok és a szászok? Az MCC történész-kerekasztalán ez is kiderült.
Bár a hatóságok szerint nem kell hiánytól tartani, a közel-keleti válság miatt Romániában sem zökkenőmentes az üzemanyag-ellátás: a Rompetrol năvodari-i finomítójánál szerda éjjel és csütörtök hajnalban több kilométeres sor alakult ki.
Az AUR álhírrel támadta az USR-s környezetvédelmi miniszter asszonyt, aki bekkhenddel adta vissza a taslit. És Emil Boc előhúzta a prosztókártyát a CFR–U meccs után.
Törvényjavaslatot nyújtott be az RMDSZ, amely szerint a jelenlegi 292 lejes gyermekpénzt 100 lejre csökkentenék, a fennmaradó összeget pedig „jelenléti ösztöndíjként” csak a rendszeresen iskolába járók kapnák meg, további 50 lejjel kiegészítve.
Donald Trump szerint akár hamarosan lehet megoldás az ukrajnai háború lezárására – az amerikai elnök erről egy fehér házi eseményen beszélt, miután bejelentette, hogy hosszan beszélt telefonon Vlagyimir Putyin orosz elnökkel szerdán.
Lakóház gyúlt ki kedd este a csíktaplocai Hársfa utcában.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.