Így bukta el Románia a pálinkacsatát Magyarországgal szemben

Pedig eleinte úgy tűnt, pontokat szereznek. De úgy tűnik, előre ittak a medve bőrére.
Hirdetés

Romániának sikerült meggyőznie az Európai Uniót, hogy a pálinka nem kizárólag magyar hagyományos termék, így a román gyártók is jogot kaptak a híres gyümölcsből készült szeszes ital hagyományos nevének használatára. De az, ahogy a két ország hatóságai és gyártói ezek után hozzáálltak a pálinka népszerűsítéséhez, a nyugati szomszédok győzelméhez vezetett.

Románia EU-csatlakozása győzelmet hozott a tárgyalóknak a mezőgazdaság területén: bár Magyarország néhány évvel korábban megszerezte a szinte kizárólagos jogot a pálinka nevű ital gyártására, ezt a jogot a románoknak is megadták. De ami ezután történt, az kiemeli a két ország közötti nagyon nagy különbséget.

Míg Magyarországon törvényt alkottak a pálinkáról és az állam jelentős összegeket fordított a népszerűsítésére, Romániában adóellenőrök vadásztak a pálinkagyártókra. Vasile Puşcaş, aki Románia EU-s főtárgyalója volt a 2000 és 2004 decembere között, egy 2008-as cikkben mesélte el, hogyan nyerték meg a románok a „pálinkaháború” első fordulóját, csaknem 10 évvel később pedig Casian Popa blogger magyarázza el, hogyan vesztettük el a háborút.

Románia szétzúzza Magyarország monopóliumát

„Az EU-csatlakozási tárgyalások alatt a pálinkáról szóló vita felforrósította a hangulatot. Magyarország 2002-ben kizárólagosságot akart szerezni a pálinka termékre, a gyümölcsből készült híres párlatra. Ez volt az az év, amikor Magyarország a csatlakozási tárgyalások lezárására készült, míg Románia még csak akkor kezdte el ugyanazon tárgyalások érdemi részét. Magyarország, további 9 jelölttel együtt 2004-ben készült az Unió tagjává válni, míg Románia esetében még mindig voltak kétségek. Magyarországról a „szorgalmas diák” kép élt, míg Romániát eléggé fenntartásosan fogadták. Ennek ellenére Magyarország 2002-ben nem kapott kizárólagosságot a pálinkára. Magyarország EU-csatlakozási szerződése (2004) megemlíti, hogy a «gyümölcsből készült szeszes italt» csak a Magyarországon gyártott szeszes ital, illetve a következő ausztriai térségekben előállított barackpárlatok esetében lehet Pálinkának nevezni: Niederösterreich, Burgenland, Steiermark és Bécs”, írta 2008-ban Vasile Puşcaş az euractiv.ro-n megjelent egyik cikkében. Románia a „pálinkacsatát” 2004 tavaszán, a mezőgazdaságról szóló 7. fejezet lezárásakor nyerte meg, ugyanis Románia kijelenthette, hogy a pálinka összefoglaló név a tulajdonát képezi.

Magyarország leckéztet

Puşcaş elmagyarázza a két ország eltérő megközelítési módját: „Hogyan jártak el a magyarok? Röviden, már nem erőltették annyira a politikai-nacionalista szlogeneket, hanem piaci versenybe kezdtek, jellemző italként hirdetve a pálinkát, olyan termékként, mely némiképp «magyar kultúra folyékony formában» (ld. budapestguide). A Budapest közepén lévő cukrászdákban és vendéglőkben, de más magyarországi városokban és településeken a pálinkát reklámanyagok kíséretében szolgálják fel. Szintén Budapest központjában hozták létre a «Magyar pálinka házát», melynek olyan más településeken is voltak fiókjai, ahol gyártás zajlik. Befektetések történtek a faültetvényekbe, a pálinkafőzdékbe, a hazai és nemzetközi reklámozásba. Évente több népszerűsítő fesztivált szerveznek, beleértve a «Nemzetközi Pálinkafesztivált» is.” Magyarországon 2008-at hivatalosan a „pálinka évének” nyilvánították.

„A magyar kormány nem hagyta magukra a gazdákat, a gyártókat és a forgalmazókat. Ha csak a „pálinka évének” megszervezését nézzük, rá kell mutatnunk, hogy a magyar Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium már 2007 decemberében összehívta a pálinka termék jövőjében érdekelt összes piaci szereplőt. Elhatározták egy nemzeti pálinkastratégia kidolgozását, egy Nemzeti Pálinkabizottság pedig összehívta a parlamenti politikai szervezetek képviselőit, akik ígéretet tettek egy pálinkatörvény kezdeményezésére. A magyar kormány 2008-ban 150 millió forinttal támogatja ezt a programot. Két FIDESZ-es parlamenti képviselő kidolgozott egy törvénytervezetet a pálinka termék védelmére és népszerűsítésére. Ehhez csatlakozott két-két kezdeményező mindegyik parlamenti párt részéről (a fő kezdeményező éppenséggel a Magyarország Pálinkagyártók Egyesületeinek Nemzeti Szövetségének elnöke)”, írta Puşcaş az euractiv.ro-n.

Mit tettek a románok?

Hirdetés

Romániában ezzel szemben az adóhatóság „vadászott” a pálinkafőzőkre. „Mi történik Romániában? 2004 után már egy szót sem lehetett arról hallani, hogy a pálinka készülne a piaci versenynek való megfelelésre. Arról viszont igen, hogy a „pálinkásoknak” be kell tartaniuk bizonyos pénzügyi és adminisztratív kánonokat, de azt nem láttam, hogy bármilyen támogatást kapnának a piaci „csatához”. Sokkal inkább példaként szokták őket említeni, hogy miként lehet leküzdeni az adócsalást, míg az adócsaló cápák a Románia sorsát ma vezető hatóságok – persze, siránkozó – kísérőzenéje mellett tömik a számláikat. 2007-ben még az Európai Unió által a mezőgazdasági termékek népszerűsítésére biztosított összegeket sem használták fel. Mintha a román gyártók túlságosan jól állnának és képesek lennének saját maguk finanszírozni a piaci népszerűsítést. A pálinka története az utóbbi években tanítandó példája annak, hogy Románia miként nem használja ki a lehetőségeit, miközben EU-tagállamként részt vesz a belső európai piacba való integrálódás által elősegített fejlesztési folyamatokban. Az pedig, ahogy Magyarországon a pálinkát népszerűsítik, bizonyítja, hogy a belső piacra való bejutás sikerei nem jönnek automatikusan, hanem az erőfeszítések és a beruházások eredményei – nemcsak a termelők, hanem a hatóságok részéről is. És azt is látni lehet, hogy a kultúra miként képes hozzájárulni a fejlődéshez! Kulturális, viselkedési vagy érdekkülönbségek?”, szögezi le Puşcaş.

Semmit sem tanultunk

Casian Popa szeszes italokra szakosodott blogger, a „Snoblesse” alapítója azt állítja, a románoknak „jegyzetelniük” kellene arról, miként népszerűsítették Magyarországon a pálinkát. „Mi szinte semmit sem építettünk fel a 2007-es EU-csatlakozás után. A csatlakozás pillanatában megivott pohárnyi pezsgőnél maradtunk. Úgy hagytuk a dolgokat, mintha 2007 a csúcspont lett volna, ami után már semmit sem kell tenni. Ez történt a pálinka esetében, de minden más területen is. Attól kezdve figyelemre méltó dolgok csak a romániai borpiacon történtek, amely nagyon fejlődött, de most mégis vannak bizonyos gondjai”, állítja Popa.

Úgy véli, hogy a csatlakozás előnyös része az európai pénzekhez való hozzáférés volt. „A legnagyobb sikertörténetet e tekintetben a bortermelők érték el. Nagyon sok európai projektről tudok a bor területén, de nem tudok arról, hogy a pálinkások mit kezdtek az európai pénzekkel”, magyarázza a blogger. Úgy gondolja, annak, hogy a pálinkagyártók nem tették ugyanazt, amit a bortermelők, az az oka, hogy „a pálinkagyártás a gazdaság szürkeövezetében maradt. Egy szűk, családi, rokoni, ismerősi körben fogyasztott termék maradt és keveset adtak el ügyfeleknek”, állítja Popa. „Nem tudom, hogy ha a pálinkások most felébrednek és európai pénzeket akarnak lehívni, akkor létezik-e még ilyesmi. A pálinka lesre futott.”

Piacra kerülni nehéz, az adók kegyetlenek

Popa úgy véli, hogy a pálinka esetében nem létezett exportstratégia, „a fogyasztók többsége nem haladta meg a román, a balkáni szférát”. „Magyarország népszerűsítési stratégiájából megtanulhatjuk, hogy a pálinka komoly riválisa lehet a világ többi részéből származó szeszes italoknak, mint amilyen a whisky vagy a vodka. A pálinkát a globális piacon kell népszerűsíteni. Az itteni termelők azt nem értik meg, hogy a pálinkának szaga van és ez olyan szag, amihez a külföldiek nehezen szoknak hozzá. Más szeszes italokba, mint például a whiskybe mindenféle dolgokat tesznek, hogy elvegyék a szagát”, magyarázza a blogger.

Azt mondja, hogy a magyar állam nagyon sokat befektetett a termék népszerűsítésébe: „Pálinkának szentelt fesztiválok vannak, profi népszerűsítés történik. Ausztriában van egy verseny a pálinkafőzők számára és a győztesek többsége magyarországi, mert sok hozzáértő gyártó van. 20 évnyi tapasztalat áll mögöttük.” Popa úgy gondolja, hogy nálunk a „kegyetlen” adók képezik a gondot: „Nálunk nagyon kevés olyan gyártó van, aki teljesen legálisan működik. A piacra nehéz bejutni, főleg, amikor az állam túladóztatja a pálinkagyártást. Azért, mert 50 százalék feletti alkoholkoncentrációjú termékkel dolgozol, az állam gyakorlatilag alapból bűnözőnek tekint. Ha túladóztatsz, nem lehet kifehéríteni a szürkeövezetet.”

Hirdetés