2007 óta minden negyedik évben dr. Kerekes Kinga egyetemi docens a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) tanuló aktuális hallgatóival közösen felmérést készítenek a Kolozs megyei vidéki iskolák nyolcadikosai között. Elsősorban arra kíváncsiak, hogy a falvakon élő, a továbbtanulás szempontjából (is) hátrányos helyzetben lévő diákok hány százaléka szeretne közép- vagy szakiskolába járni, majd egyetemre felvételizni, milyen jövőképpel rendelkeznek, és melyek azok a tényezők, amelyek döntésükben befolyásolják őket.

2015-ben a harmadik ilyen felmérést végezték el a BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kara, illetve a Szociológia és Szociális Munka Kara néhány mesteris hallgatóinak (Ábrahám Beáta, Balázs Angella, Kis Brigitta Ágota és Pirău Horațiu) bevonásával, illetve a Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) nyertes pályázata révén szerzett támogatással. Az eredményekről Ki marad falun? A vidéki fiatalok pályaválasztási döntései és ezek hatása a falvak fejlődésére címmel az EME székházában számoltak be, összevetve a három felmérést, és levonva az adatokból a Kolozs megyei falvak jövőjével kapcsolatos következtetéseiket.

Kerekes Kinga és a kutatásban részt vevő tanítványainak egy része

A népszámlálási adatokból tudjuk, hogy a lakosság képzettségi szintje országosan növekvő tendenciát mutat. 2011-ben a városi lakosság 22,4%-a felsőfokú, 48,1%-a középfokú, 29,4%-a alsófokú végzettséggel rendelkezett. A vidéken élők közül 4,7%-nak van egyetemi végzettsége, 33,4% tanult közép-, illetve szakiskolákban, és 61,8% csak az általános iskolát fejezte be.

A szóban forgó felmérés keretében:

• 2007-ben 339 nyolcadikost (27 faluból),
• 2011-ben 485 nyolcadikost (28 faluból),
• 2015-ben 456 nyolcadikost (26 faluból) kérdeztek meg Kolozs megyéből, magyar és román gyerekeket egyaránt. 

A fiatal mesteris hallgatók szubjektív beszámolója szerint meglepő volt azt tapasztalni, hogy milyen különbségek vannak az egyes iskolák felszereltsége között. Jártak olyan osztályokban, melyekben mindössze hét gyermek tanult, és beszélgettek olyan nyolcadikossal is, aki írni is alig tudott. Bár kevés magyar osztályban fordultak meg, tapasztalataik szerint a magyar nyolcadikosokra inkább jellemző a továbbtanulási szándék, mint román társaikra. 

A grafikonból kiderül, hogy 2007-ben 7,97, 2011-ben 3,14 és 2015-ben 3,25 százaléknyian döntöttek úgy, hogy nem végzik el a kilencedik osztályt. 2011-es adatoknál azért szerepel 0 a szakiskoláknál, mert akkor még nem indították újra a szakoktatást. 

A továbbtanulást befolyásolja:

• Nem (a lányok inkább szeretnének tanulni, mint a fiúk);
• Család mérete, testvérek száma;
• Családtagok iskolázottsága;
• Szülők foglalkozása;
• Családi gazdaság mérete;
• Település-jellemzők.  

Akárcsak a középiskolába, úgy az egyetemre vágyó vidéki fiatalok között is több a lány, mint a fiú. A 2011-es év itt is kitűnik.    

A felmérés egyik következtetése, hogy az újabb generáció tagjai magasabban képzettek lesznek, mint a szüleik. Az egyetemet végzett szülők száma azért emelkedett, mert sokan költöztek ki az olyan Kolozsvár-közeli településekre, mint Kisbács vagy Gyalu.  

A külföldön dolgozó szülők száma növekvő, a gazdálkodással foglalkozó apukák száma csökkenő tendenciát mutat.  

A megkérdezett gyerekek 78,9%-a szeretne Kolozsváron dolgozni, és csupán 7,7%-a mondta azt,hogy külföldre menne, ami az előző két felméréshez képest jóval kisebb arány. 

Kolozs megyében nagy különbségek vannak az egyes települések között, így a diákok sem egyenlő eséllyel indulnak pályaválasztáskor. A térképen zölddel jelölték azokat a vidékeket, ahonnan a gyerekek csak néhány kilométert kell megtegyenek a legközelebbi líceumig, és pirossal azokat, ahonnan akár 45 kilométer a távolság. Ezek elhelyezkedése a vasúti közlekedés vonalát követi, holott ma már inkább a gépjárműves közlekedés a jellemző vidéken is. A hátrányosabb helyzetű településeken gyorsabb az elöregedés és az elvándorlás folyamata.  

A következtetések:

• a vidéki fiatalok magasabban képzettek lesznek, mint a szüleik;
• főleg városokban fognak dolgozni, a szolgáltatások és az ipar területén;
• 22% valószínűleg elköltözik;
• 76% otthonról ingázik a munkahelyére;
• több, mint 10% kivándorol külföldre;
• a mezőgazdaság nehéz helyzetbe kerülhet.

Kerekes Kinga érdeklődésünkre elmondta: azért éppen a nyolcadikosok képezik a kutatás tárgyát, mert ez az a sorsdöntő pillanat, amikor egy vidéki gyermek jövője megpecsételődik. Csupán általános iskolai végzettséggel vidéken sem lehet túl sokat kezdeni, azonban ha a szülők számára túl nagy anyagi erőfeszítést jelent gyermekük városon való taníttatása, akkor az a gyermek lemorzsolódik. Azt is megtudhattuk, hogy a felmérés nemcsak a mintavétel idejére korlátozódik, hanem igyekeznek azoknak a gyerekeknek a pályaútját végigkövetni, akikkel elbeszélgettek. Bizonyos esetekben ugyanis nem elég az, hogy a gyerekben megvan a szándék a továbbtanulásra, ha nem kap rá lehetőséget, vagy az időközben felmerülő nehézségek miatt meggondolja magát. 

Kerekes Kinga véleménye szerint olyan oktatáspolitikára van szükség, mely figyelembe veszi a távolság miatt eleve hátrányos helyzetből induló gyermekek érdekeit is. Annál is inkább, mivel senki sem kérdezte meg ezeket a tanulókat arról, hogy milyen jövőt szeretnének, és azt sem magyarázzák el neki, hogy pályaválasztásukhoz milyen képzettségi feltételeknek kell eleget tenniük. 

A grafikonok a felmérés készítőinek munkája