Az amerikai hadsereg felvonulna Romániában, és Bukarest hallgat

A Pentagon, Obama elnök beleegyezésével, négyszer nagyobb költségvetést akar az Oroszország által fenyegetett kelet-európai országok biztonságának szavatolására. Ez több egymást váltó csapatot, több itt tárolt nehézfegyverzetet, több közös hadgyakorlatot jelent – melyeket mind az amerikai polgárok által befizetett adókból finanszíroznának. 2015 novemberében pontosan ezt kérte Bukarestben 9 kelet-európai ország államfője. A Románia és a térség biztonsága szempontjából sorsdöntő bejelentést furcsa csend kísérte Bukarestben. A hatóságok számára észrevétlen maradt az a nap, amikor Románia újabb lépést tett saját biztonsága megerősítése felé, ami további kérdéseket vet fel Románia stratégiai irányvonalát illetően.

Röviden, a Pentagon (az amerikai Védelmi Minisztérium) bejelentette, hogy négyszer többet,

összesen 3,4 milliárd dollárt kér a 2017-es költségvetési évben

az amerikai erők kelet-európai megerősítésére, állítja Ashton Carter védelmi miniszter. Az üzenet alátámasztása érdekében Barack Obama elnök hivatalosan is megerősítette ezt.

Mire fogják felhasználni az amerikaiak ezt a jelentősen megnövelt összeget?

* több felszerelést tárolnak előretolt telepeken

* több csapat jut el váltásokban a NATO keleti határánál lévő országokba

* több közös hadgyakorlat és kiképzés az európai hadseregekkel

* több befektetés a célországok katonai infrastruktúrájába

* több beruházás a NATO-államok önvédelmi kapacitásába

A Pentagon még nem hozott nyilvánosságra részleteket (ezeket a jövő hétre várják), de a New York Times és más amerikai források katonai hivatalosságokat idézve azt jelentették, hogy

Magyarország, Románia és a balti országok

lehetnek a kiegészítő felszerelések és erők célországai.

Románia esetében ez az utóbbi években tett diplomáciai és politikai erőfeszítések jutalma, főleg azóta, hogy Oroszország illegálisan annektálta a Krímet és Ukrajna keleti részében elindította a háborút. Traian Băsescu mandátuma alatt folyamatosan az amerikaiak romániai jelenlétének növeléséért küzdött, tudatában lévén annak, hogy az Egyesült Államok (Nagy-Britannia támogatásával) Románia egyetlen igazi biztonsági garanciája. Az atlantista irányvonalához hű Băsescunak korábban is sikerült elérnie, hogy az amerikaiak befektessenek a deveselui rakétaellenes pajzsba. 2014-ben, a walesi NATO-csúcson pedig (további néhány kelet-európai vezetővel együtt) keményen küzdött azért, hogy Románia támogatási ígéretet kapjon az AEÁ-tól és a NATO-tól. Ez abban öltött testet, hogy több száz közös hadgyakorlatot tartottak 2014-ben és 2015-ben, két parancsnoki és ellenőrzési központot hoztak létre Romániában, és szövetséges nehézfegyverzetet telepítettek előretolt állásokba a NATO keleti határa mentén.

Klaus Johannis is tett helyes lépéseket e téren. A pártokkal folytatott tárgyalásokon elérte a védelmi költségvetésnek a GDP 2 százalékára való növelését. 2015 novemberében egy minicsúcsot szervezett Bukarestben 9 közép- és kelet-európai államfő részvételével. A minicsúcs végén a kilenc vezető közös nyilatkozatot írt alá, melyben további támogatásokat kértek a NATO-tól a keleti szárny „Oroszország agresszív viselkedésével” szembeni védelmére.

Megemlítendő, hogy a kilenc keleti ország kérése, bár akkor tökéletesen jogos volt, egy

NATO-n belüli, háttérben zajló konfliktusról árulkodott:

az országok egy része nagyobb katonai jelenlétet akar a keleti határnál, míg az olyan országok, mint Németország és Franciaország fenntartásokkal kezelik ezt a kérést, mert attól tartanak, hogy ez zavarná Oroszországot. Az volt és most is az a nagy kérdés, hogy melyik oldalnak sikerül meggyőznie az AEÁ-t.

Márpedig a Pentagon bejelentésével, melyet a Fehér Ház közleménye is megerősített, Amerika határozottan kifejezte a kelet-európai országok iránti támogatását. A NATO új tagjai egyben a legsebezhetőbbek is Oroszország új, egyre agresszívebb viselkedésével szemben. És itt nemcsak Moszkva katonai fenyegetéséről van szó, hanem az egyre kifinomultabb eszközökkel folytatott hibrid háborúról is: számítógépes bűnözés, online és offline propaganda, a belpolitikai és belgazdasági döntések korrupción keresztül való befolyásolása.

Úgy tűnik, hogy az AEÁ és az Obama-adminisztráció végre megértette: Európa feláldozása az Ázsia–Csendes-óceán térség kedvéért az Európai Unió összeomlásához vezethet. A közös kül- és biztonságpolitikákra képtelen EU most történelme legnagyobb centrifugális hatásainak van kitéve. Az európai projekt szétverése, ami Oroszország számára elsődleges cél, az AEÁ számára geopolitikai katasztrófát jelentene.

Remélem, hogy a Pentagon öt nagy kihívást tartalmazó listáján nem véletlenül szerepel az első helyen Oroszország, megelőzve a feltörekvő Kínát, az észak-koreai és iráni fenyegetést, továbbá a terrorizmust. Ez Amerika visszatérését jelentené Európába, a természetes partneréhez, mely (még mindig) osztja azokat a zsidó-keresztény értékeket, melyekre az AEÁ is épült. Ez a következő amerikai adminisztrációnak is szóló jelzés lenne.

Mit nyer ezen Románia?

Rengeteget. Közvetlenül, brutálisan kimondva, Románia amerikai katonákat kap a területére (váltásokban, de folyamatosan román földön tartózkodnának – ezzel a technikai lépéssel kívánnak elébe menni Oroszország azon vádjának, hogy a NATO megsérti a kétoldalú szerződést), valamint előretolt állásokba telepített amerikai harci felszerelést.

Közvetett módon a román katonák az amerikai csapatokkal és felszereléssel közösen végrehajtott hadgyakorlatokból fognak hasznot húzni. Minden katona tudja, hogy az ilyenfajta hadgyakorlatok sorsdöntőek a karrierje szempontjából. Ugyanez érvényes a parancsnoki és ellenőrzési központokban feladatot teljesítő tisztekre is.

Románia támogatást kaphatna ahhoz a MApN (Honvédelmi Minisztérium – a szerk.) stratégiájában rögzített kezdeményezéséhez is, melynek célja egy fekete-tengeri NATO-flotta létrehozása. A flotta állandó tagjai a román, bolgár és török (a NATO Fekete-tengerrel határos országai) hajók lennének, de ehhez amerikai és esetleg európai támogatást is kapnának. Az AEÁ és a Fekete-tengerrel nem határos többi állam nem tartózkodhatnak hadihajóval 21 napnál hosszabb ideig a Fekete-tengeren (montreux-i megállapodás), de a hajók gyakori cserélgetésével majdnem állandó jelenlétet biztosíthatnak.

Tehát ez sorsdöntő bejelentés volt Románia szemszögéből nézve. Csakhogy Bukarestben ennek semmi nyoma nem volt. Egyik intézmény sem reagált a Pentagon és a Fehér Ház bejelentésére. Más térségbeliek viszont igen: a cseh védelmi miniszter üdvözölte a kezdeményezést, akárcsak lett kollégája. Valamint a NATO főtitkára.

Romániában miért nem reagált senki hivatalos szinten?

Az egyik lehetséges ok az AEÁ által bejelentett lépések/támogatások mértéke miatti csalódottság lehet. Vajon többre számított Románia, többet akart volna? Még nem tudjuk, de azt hiszem, ez a kevésbé valószínű forgatókönyv.

Mindenesetre a bukaresti apátia azokat az utóbbi időben felmerült találgatásokat táplálja, melyek szerint Románia elkezd letérni az atlantista, Amerika-barát pályáról, hogy egy EU-n belüli „mélyrehatóbb” integráció, vagyis a Németországgal vagy Franciaországgal kiépített kiváltságos kapcsolatok felé vegye az irányt. Az utóbbi időben több olyan gesztus is volt, melyek ezeknek a gyanúknak a megjelenéséhez vezettek. Az egyik ilyen jel Klaus Johannis elnök elhúzódó apátiája, aki a dolgok sűrűjéből hiányzó, az összetett és határozott elkötelezettségeket kerülő vezető képét alakította ki magáról. Egy másik jel a Cioloş-kormány egyes minisztereinek érdektelensége az AEÁ-val meglévő stratégiai partnerségből fakadó cselekvési terv végrehajtása iránt. A politikai körökben az sem maradt észrevétlenül, hogy az amerikai nagykövet hiányzott a Johannis elnök és a Bukarestbe akkreditált diplomáciai misszióvezetők közötti január 21-i találkozóról. Hans Klemm nagykövet és a felesége azon a napon az AEÁ-nagykövetség Facebook-oldala szerint bukovinai kolostorokat látogattak meg.

Tudjuk, hogy Cioloş kormányfő áprilisban egy újabb németországi látogatásra, egy jelentős gazdasági töltetű road-show-ra készül. Nincs abban semmi rossz, ha megpróbálnak német befektetőket vonzani a gazdaságba, melynek rendkívül nagy szüksége van rájuk. Az a kérdés, hogy ezeket a lépéseket a tengeren túl is megteszik-e, az amerikai cégek iránti nyitottság jeleként. Mert különben tovább sokasodnak majd a Románia irányvonalával kapcsolatos kérdőjelek.

Ezek a Románia stratégiai opciójával kapcsolatos kérdések nem most születtek. De vajon jogosak is? Nem tudjuk, mert Johannis elnök utolsó megjelenése a sajtóban egy interjú volt az oktatásról a MarketWatch folyóiratban (meggyőződésem, hogy ezt mindenki együltében olvasta végig). Az tény, hogy Bukarest hallgatása tovább táplálja őket.