Erre a hírre azért figyeltünk fel, mert – túl az ötlet bizarr voltán – Lanzarote neve a világhírű (és botrányos) francia író, Michel Houellebecq műveiből volt ismerős: az Egy sziget lehetőségének jelentős része ott játszódik, és külön kisregényt is szentelt a szigetnek, meglepő módon Lanzarote címmel.

A spanyol fennhatóság alatti Kanári-szigetekhez tartozó Lanzarote közelében márciusban szoborpark nyílik – mégpedig a tenger mélyén.

Európa első víz alatti múzeumában

35 alkotást helyeztek el a hétvégén a tengerfenéken.

Jason DeCaires Taylor brit szobrász, akinek hétköznapi élethelyzeteket ábrázoló, víz alatti művei már évek óta láthatók például a Karib-térségben fekvő Bahamák és a mexikói Cancún közelében, két éve dolgozik az életnagyságú emberalakokon, amelyek speciális cementből készülnek (az alkotások megcsodálhatók ezen a linken). A szobrok akár 300 évet is kibírnak épségben a sós vízben, ugyanakkor nem szennyezik a környezetet. DeCaires korábbi alkotásain már látszik, hogy

a szobrok idővel a természet részévé válnak,

megtelepednek rajtuk különféle tengeri növények és korallok, különleges látványvilágot létrehozva a búvárok számára. A tervek szerint a művész 2017-ben készül el a múzeum összes, 400 alkotásával, a tárlat így folyamatosan bővülni fog a következő több mint egy évben. Végleges kiterjedése 2500 négyzetméter lesz, 12-15 méter közötti mélységben.

María Teresa Lorenzo, a Kanári-szigetek turizmusért felelős tanácsosa az első szobrok vízbe bocsátásakor tartott sajtótájékoztatóján azt mondta: a víz alatti szoborpark azért nagyszerű, mert

egyesíti a turizmust, a kultúrát és a sportot.

A projektet 800 ezer euróval támogatta Kanári-szigetek kormánya, abban bízva, hogy jelentős érdeklődést vált ki, és így növeli a sziget bevételeit.